A mai világban a Marokkói sáska olyan téma, amely világszerte sok ember figyelmét és érdeklődését felkelti. Akár történelmi jelentősége, akár a kortárs társadalomra gyakorolt hatása, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Marokkói sáska mindenhol visszatérő beszédtéma lett. A politikai vitáktól a tudományos vitákig a Marokkói sáska továbbra is forró téma, amely érzelmeket, véleményeket és reflexiókat vált ki az élet minden területén. A határokon átívelő jelentőséggel a Marokkói sáska továbbra is minden korosztály és hátterű egyén érdeklődési körébe tartozik, és olyan témává válik, amely továbbra is érdeklődést és vitát vált ki.
Marokkói sáska | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||
Dociostaurus maroccanus (Thunberg, 1815) | ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Marokkói sáska témájú médiaállományokat és Marokkói sáska témájú kategóriát. |
A marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Afrikában honos sáskafaj.
A marokkói sáska testhossza a hím esetében 16–30 mm, a nőstény 23–37 mm. Viszonylag nagy, erőteljes alkatú faj. Alapszíne szalma- vagy okkersárga (és sohasem zöld) sok barna folttal. A torpajzs élei erősen befelé törnek és sötét alapon fehéres vonalak hangsúlyozzák őket, összességében X alakot formázva. A combon három sötét sáv látható. A hátsó lábszár sárga vagy vöröses-sárgás, a térd fekete. A szárnyak jól fejlettek, jóval túlérnek a térden.
Éneke egy-egy nagyon rövid, éles ciripelés (syllabus), melyek között rövid, fél- egy másodperces szüneteket tart.
A szalagos sáska és a rövidnyakú sáska hasonlít hozzá.
Dél-Európában, Észak-Afrikában (beleértve a Kanári-szigeteket) és Nyugat-, valamint Közép-Ázsiában honos. Magyarországon viszonylag ritka, pl. a Kiskunságban és a Mezőföldön vannak állományai.
Száraz, meleg, ritkás növényzetű homoki gyepek, sziklalejtők, szikes puszták lakója. Jól repül. Növényevő.
Kifejlett egyedeivel júniustól szeptemberig találkozhatunk. A nőstény a talajba rakja le petéit. Egy petetokban 20-30 pete található. Az áttelelő petékből kikelő lárvák ötször vedlenek és összesen kb. harminc nap alatt válnak ivaréretté.
A marokkói sáska azon fajok közé tartozik, amelyik képes a sáskajárásra, néha lárvái ún. "gregaria" imágóvá fejlődnek, amelyek nagy tömegbe összeverődve minden környező növényt lerágnak. A faj Magyarországon 1888-ban jelent meg először, miután az alföldi mocsarak lecsapolásával megnőtt a szikes puszták területe, kedvező életteret kínálva számára. A 20. század első felében több alkalommal is volt sáskajárás, elpusztítva a szántóföldi kultúrákat. Kártételei legfontosabb színhelyéről, a Hortobágyi Nemzeti Parkból az 1970-es évekre teljesen kiirtották. Az utolsó sáskajárásra 1993-ban került sor, Tatárszentgyörgy mellett.
Magyarországon nem védett.