A Magyar László (festő) olyan téma, amely már évek óta felkelti az érdeklődést, hiszen rengeteg embert érint életük különböző területein. Jelentősége az egyének személyes, szakmai és társadalmi fejlődésére gyakorolt hatásában rejlik. Az idő múlásával számos tanulmányt és kutatást végeztek a Magyar László (festő) és következményeinek jobb megértése érdekében, ami különféle megközelítések és elméletek megalkotásához vezetett ezzel kapcsolatban. Ebben a cikkben a Magyar László (festő)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, a történetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról.
Magyar László | |
Született | 1955. július 8. Csap |
Elhunyt | 2016. július 9. (61 évesen)[1] |
Állampolgársága | ukrán |
Foglalkozása | festőművész |
Kitüntetései | Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007)[2] |
Magyar László (Csap, 1955. július 8. – 2016. július 9.) kárpátaljai magyar festő- és iparművész. A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának tagja (2005).
Az ungvári Iparművészeti Szakiskolában érettségizett 1981-ben. Petreczky László, Gyemigyuk Viktor és Pál József voltak a mesterei. Szemléletére, stílusára nagy hatást gyakoroltak az impresszionisták, Csontváry Kosztka Tivadar, Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Révész Imre festőművészete és a Kárpátaljai iskola képzőművészei. A táj- és a figurális ábrázolásban is tehetséges, tájképeket, csendéleteket és alakos képeket egyaránt alkotott, kiindulópontja a természeti látvány, amelybe mindig beleszőtte az emberi, filozofikus mondanivalót szimbólumok, allegóriák, mítoszok, mesék által felhasználva természetesen a 20. század modern festészeti eszközeit (montázs, kollázs).
Legtöbb képe olajfestmény, de akvarellezni is szeretett. Akvarelljein még inkább érzékelhető finom ecsetkezelése, gazdag színvilága, kompozícióinak kiegyensúlyozottsága, mely harmóniát sugároz. Kapcsolatot ápolt a kárpátaljai képzőművészekkel, sőt 1993 óta tagja volt a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának,[3] 2002 óta elnökké választották, így a kárpátaljai képzőművészek szimpóziumainak, kiállításainak egyik fő szervezője lett. Az anyaországi, s más, az anyaország határain túl élő magyar képzőművészekkel is ápolta a kapcsolatot, együttműködött ukrán, ruszin képzőművészekkel is. Az ungvári pravoszláv templom vitrázsainak szentjeit Borisz Vasziljevvel, Vlagyimir Kuznyecovval alkotta 1992-ben.
Ungváron élt és alkotott, de műveivel gyakran szerepelt a legkülönbözőbb helyeken.
Ukrajnai és magyarországi köz- és magángyűjtemények őrzik alkotásait. Legnevezetesebb alkotásai közt szerepel: Zrínyi Ilona levelei; Árvíz a Latorcán; Pipacsok.