Lélektani regény
A mai világban a Lélektani regény olyan téma, amely továbbra is érdeklődést és vitát vált ki. Az évek során a Lélektani regény tanulmányozás és kutatás tárgya volt, ami a különböző aspektusainak jobb megismeréséhez és megértéséhez vezetett. Akár tudományos, társadalmi, gazdasági vagy kulturális területen, a Lélektani regény bebizonyította, hogy jelentős hatással van a társadalomra és az emberek életére. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Lélektani regény különböző dimenzióit, elemezve jelentőségét és lehetséges jövőbeli következményeit.
A lélektani regény vagy pszichológiai regény nagyprózai szépirodalmi műfaj, amelyben a szereplők részletesen kidolgozott gondolatvilága, érzelmi és tudati élete, vagy éppen tudatalattija hangsúlyosabb szerepet tölt be, mint a mű cselekménye.
A lélektani regény (roman psychologique) kifejezést a 19. század végén Paul Bourget francia esztéta alkalmazta először a szentimentalizmus és a romantika stíluskorszakaiban fogant szépirodalmi alkotásokra. A 20. század esztétikájában e fogalommal párhuzamosan, némi jelentésbeli átfedéssel elterjedt az analitikus regény elnevezés is, amellyel a pszichoanalízis módszereivel a pszichés komplexusokat, a magányt, a szorongást feldolgozó regényeket illetik.
A lélektani regény klasszikusai között tartják számon Madame de la Fayette Clèves hercegnő (1678) című művét, Stendhal, Goethe, E. T. A. Hoffmann, Dosztojevszkij, Flaubert, Zola, Thomas Mann, Joyce, Zweig egyes műveit. A realizmus és a naturalizmus szülte meg a korszerű, differenciált lélekábrázolás igényét a regényirodalomban, ami a 20. századra a társadalomábrázolás egyik fő eszközévé vált. A magyar irodalomban a lélektani regény legkiemelkedőbb képviselője Németh László (Gyász, Iszony).
Lásd még
Források
- Világirodalmi lexikon VII. (Lanf–Marg). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1982. 154–155. o. ISBN 963-05-2677-8
