Stendhal

Marie-Henri Beyle
Johan Olaf Södemark festménye (1840)
Johan Olaf Södemark festménye (1840)
Élete
Született1783. január 23.
Grenoble, Franciaország
Elhunyt1842. március 23. (59 évesen)
Párizs, Franciaország
SírhelyMontmartre-i temető
Nemzetiségfrancia francia
SzüleiHenriette Gagnon
Chérubin Beyle
Pályafutása
Írói álneveStendhal
Jellemző műfaj(ok)lélektani regény
Fontosabb műveiVörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830)
A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839)
Kitüntetéseia francia Becsületrend lovagja (1835–)
Marie-Henri Beyle aláírása
Marie-Henri Beyle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie-Henri Beyle témájú médiaállományokat.

Marie-Henri Beyle (kiejtése kb. „mári anri bel”), írói álnevén Stendhal (kiejtése kb. „sztendál” vagy „sztandál”; Grenoble, 1783. január 23.Párizs, 1842. március 23.) 19. századi francia író. Egyike a realizmus első képviselőinek Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830), illetve A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839) című regényeiben.

„a legromantikusabb realista és a legrealistább romantikus”
Honoré de Balzac

Életpályája

Jómódú, királyhű polgárcsaládból származott, őt azonban már gyermekkori lázongásai szembefordították családja konzervatív nézeteivel, a jakobinusokhoz vonzódott. Szülei, akik későbbi műveire semmilyen hatással nem voltak, a nevelését középszerű francia nevelőkre bízták.

1799-ben Párizsba költözött. Rokoni segítséggel Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Részt vett a második itáliai hadjáratban, a milánói bevonulás élete legnagyobb élménye volt, majd Michaud tábornok hadsegéde lett. Az amiens-i békekötés után a hadseregből kilépett, de 1812-ben már megint elkísérte a vezérkart Oroszországba.

Napóleon bukása után kezdte meg irodalmi pályafutását, eleinte csak fordításokkal, átdolgozásokkal, útirajzokkal. Milánót, kedves városát választotta lakhelyéül, itt élt 1821-ig, amikor az osztrákok kiutasították, s apja halálakor visszatért Párizsba, hogy szerény örökségét átvegye. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett. A júliusi forradalom után francia főkonzulként képviselte volna Lajos Fülöp Franciaországát Triesztben, minthogy azonban az osztrák kormány megtagadta tőle mint volt carbonarótól, megbízólevele elfogadását, hasonló küldetésben a Pápai államba, Civitavecchiába ment.

Száműzetéshez hasonlatos magányában, amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy párizsi utazás, írta remekműveit. 1842. március 22-én halt meg Párizsban. Sírjára kívánsága szerint olaszul vésték rá a nevét, s utána a maga fogalmazta sírfeliratot: „Arrigo Beyle / Milanese / Scrisse / Amò / Visse” – vagyis Arrigo Beyle (Arrigo az Imre név olasz megfelelője, de hangzásában hasonlít a francia Henryra), milánói, írt, szeretett, élt.

Stendhal mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek.

Művei

Esztétikai munkái

Útirajzok

Regények

Magyarul

1944-ig

1945–

Stendhal művei, 1–10. (1967–1975)

Szerk. Benyhe János; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967–1975

Irodalom

Műveinek teljes gyűjteményét (18 kötet, Párizs 1855–56), valamint levelezését Correspondance inédit cim alatt (1885, 2 köt) Prosper Mérimée adta ki.

Források

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Stendhal témában. Commons:Category:Stendhal A Wikimédia Commons tartalmaz Stendhal témájú médiaállományokat.