Kosutány Ignác

Ebben a cikkben a Kosutány Ignác témáját járjuk körül, amely felkeltette a különböző kutatási területek figyelmét, és nagy érdeklődést váltott ki mind a tudományos területen, mind általában a társadalomban. A Kosutány Ignác régóta vita és vita tárgya, és jelentősége az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált. Ez a téma felkeltette a kutatók, tudósok, szakemberek és a nagyközönség érdeklődését a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​​​hatása miatt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Kosutány Ignác-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak következményeit, történetét, mai hatását és a témával kapcsolatos lehetséges jövőbeli forgatókönyveket.

Kosutány Ignác
Életrajzi adatok
Született1851. július 6.
Mátészalka
Elhunyt1940. január 20. (88 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mint
  • jogász
  • egyetemi oktató
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterületjog
Kutatási területalkotmányjog, egyházjog, jogtörténelem
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TEnyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Szegedi Tudományegyetemnyilvános rendes tanár, tanszékvezető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kosutány Ignác témájú médiaállományokat.

Kosutány Ignác (Mátészalka, 1851. július 6. – Budapest, 1940. január 20.) jogász, egyházjogász, egyetemi tanár.

Életpályája

A gimnáziumot Szatmárnémetiben végezte el. 1869-ben került a pesti egyetemre jogot hallgatni. Az egyetem elvégzése után, 1875-ben a pécsi joglíceumban az egyházjog és jogtörténelem tanára lett. Itt több lapnak is munkatársa volt. 1896-tól a Pozsonyi Jogakadémia oktatója lett. 1900-ban került a kolozsvári egyetemre mint nyilvános rendkívüli tanár, 1901-től már nyilvános rendes tanár volt. Két ízben volt dékánja a jogi karnak (1906–1907, 1913–1914), 1912–1913-ban pedig az egyetem rektora. Rektori székfoglaló beszédét az erdélyi római katolikus autonómiáról tartotta.

Az első világháború után Erdély román megszállásával az egyetem működése lehetetlenné vált, a menekült egyetem 1921-ben Szegeden telepedett meg. Itt az egyházjogi tanszék élére került. A tanszék élén 1927-ig működött, amikor nyugdíjba ment. Nyugdíjas éveit Budapesten töltötte, itt érte a halál 1940-ben 89 éves korában.[1]

Munkássága

Fő kutatási területe az alkotmányjog, jogtörténelem és egyházjog volt. Számos könyvet, egyházjogi tanulmányt írt.

Művei (válogatás)

  • A magyar alkotmány és jogtörténelem tankönyve. 1. köt. Budapest, 1895.
  • Az egyházi vagyon tulajdonjogának alanyáról általában, s különösen Magyarországon. Budapest, 1897.
  • Egyházjog. A magyarországi egyházak alkotmánya és közigazgatása. 1. köt. Kolozsvár, 1903. (3. kiad. 1906)
  • A magyarországi egyházkak alkotmányának és közigazgatási jogának rövid foglalata. Szeged, 1923.
  • Bevezetés a kánoni perjogba. Szeged, 1924.
  • A Habsburgokról. Pásztortűz, 1921., II. kötet, 24. sz., 203-211. p.
  • Célkitűzések. Pásztortűz, 1921., II. kötet, 28. sz., 500-502. p.
  • Egy kis statisztika. Pásztortűz, 1921., II. kötet, 32. sz., 761-763. p.

Jegyzetek

  1. ↑ Sírját a Farkasréti temetőben felszámolták. Online hozzáférés Archiválva 2014. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek