Manapság a Kelecsényi Károly olyan téma, amely egyre fontosabbá vált a társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Kelecsényi Károly sokak számára kulcsfontosságú vita- és gondolkodási ponttá vált. Ebben a cikkben a Kelecsényi Károly-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a mindennapi életre gyakorolt hatásától a szakmai területen gyakorolt hatásáig, beleértve a történelmi jelentőségét is. Ezzel az elemzéssel reméljük, hogy megvilágítjuk a Kelecsényi Károly-et, és átfogó és részletes áttekintést nyújtunk erről a témáról, amely továbbra is emberek millióinak figyelmét ragadja meg szerte a világon.
Kelecsényi Károly | |
Született | 1854. szeptember 16. Nagytapolcsány[1] |
Elhunyt | 1914. február 1. (59 évesen) Tavarnok[1] |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Kelecsényi Károly (Nagytapolcsány, 1854. szeptember 16.[2] – Tavarnok, 1914. február 1.) jogász, jegyző, entomológus.
Szülei Kelecsényi Ferenc szabó és Ruzsicska Anna voltak. Testvére Kelecsényi Anna (1842) volt.[3] Felesége Paulényi Mária.[4]
Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán és Esztergomban végezte, majd Budapesten tisztképző iskolát végzett. Ugyanott a Budapesti Tudományegyetemen jogot tanult. Tanulmányai végeztével körjegyző lett Tavarnokon. 60.000 példányból álló bogár-, 10.000 darabból álló lepkegyűjteménye és gazdag szakkönyvtára volt. A Balkánon, Dalmáciában és a Felvidéken gyűjtött. Számos rovarfajt írt le, például a gyalogormányost (Cirrorhynchus kelecsenyii).
1876-tól ornitológiával is foglalkozott.
A Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak 1897-től, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXIX. Vándorgyűlése (1897) nagyválasztmányának tagja. 1902-ben a II. Országos Mezőgazdasági Kiállításon Pozsonyban, kiállítóként bronzérmet kapott.