A mai világban a Kate és Leopold példátlan aktualitásra tett szert, egyre nagyobb figyelmet kap, és mindenféle véleményt, vitát és kutatást generál. A Kate és Leopold megjelenése óta a társadalom különböző területeit mélyen érintette, és a populáris kultúrától a politikáig és a technológiáig mindenre hatással volt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Kate és Leopold hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira, elemezve következményeit és lehetséges következményeit a jövőre nézve. Kétségtelenül a Kate és Leopold nagy érdeklődésre számot tartó és fontos téma volt, és továbbra is az lesz jelen társadalmunk számára.
Kate és Leopold (Kate and Leopold) | |
2001-es amerikai film | |
Rendező | James Mangold |
Producer | Cathy Konrad |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró |
|
Főszerepben | |
Zene | Rolfe Kent |
Operatőr | Stuart Dryburgh |
Vágó | David Brenner |
Gyártás | |
Gyártó | Miramax |
Ország | ![]() |
Nyelv | angol |
Játékidő | 114 perc |
Költségvetés | 48 000 000 $ |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | |
Bemutató | 2001. december 11. (Egyesült Államok) 2002. május 2. (Magyarország) |
Korhatár | ![]() |
Bevétel | 76 019 048 $ |
További információk | |
A Kate és Leopold (eredeti címe: Kate and Leopold) 2001-ben bemutatott amerikai romantikus vígjáték James Mangold rendezésében. A forgatókönyvet Mangold és Steven Rogers készítették. A produkció főbb szerepeiben Liev Schreiber, Hugh Jackman és Meg Ryan. 2001. december 11-én mutatták be az Egyesült Államokban.[1] Magyarországon 2002. május 2-től volt megtekinthető a mozikban.[1] A filmet egy Oscar- és két Golden Globe-díjra jelölték, amelyből a legjobb betétdal kategóriában nyert a Sting által előadott Until... című dallal.[1]
Leopold Albany árva és elszegényedett harmadik hercege, aki nagybátyjánál él New Yorkban. Leopold ügyes tervező, aki jelenleg a Brooklyn hídon dolgozik, észrevesz egy szokatlan férfit, aki a tervrajzait fényképezi. Mikor üldözőbe veszi, véletlenül beleesik egy időportálba, és a férfi lakásán köt ki. A férfi, akit Stuartnak hívnak, elárulja neki, hogy csak egy hét múlva nyílik meg a kapu újra. Mikor Stuart beleesik egy üres liftaknába, Leopold magára marad.
A férfi megismerkedik Stuart voltbarátnőjével, Kate-tel, aki a földszinten lakik. Kate lenyűgözi Leopoldot a karrierista törekvéseivel, míg a nőt a férfi romantikussága veszi le a lábáról. A férfi eleganciája miatt sokan azt hiszik, hogy színész, Kate-nek pedig sikerül egy meghallgatást intéznie egy margarinreklámhoz. Leopold udvarolni kezd Kate-nek, elviszi a lányt vacsorázni és hegedűművészt hív. Mikor megtalálják nagybátyja házát a modern időkben, Leopold elhozza gyerekkori kincseit és édesanyja gyűrűjét, amellyel meg akarja kérni Kate kezét. A kapcsolatuk azonban feszélyezetté válik, mikor Leopold kisétál a margarinreklám forgatásáról, és Kate-tel összevesznek. Stuart visszatér Leopoldhoz, és visszaküldi a saját idejébe, azonban rábukkannak egy fényképre. A fotón megtalálják Kate-et az 1876-os bálon Leopold mellett. A nő rájön, hogy a jövője valószínűleg a múltban van, ezért követi Leopoldot, aki végül megkéri a kezét. A bálon kiderül, hogy Kate Stuart dédnagyanyja.
Szerep | Színész | Magyar hangja[2] |
---|---|---|
Kate McKay | Meg Ryan | Kisfalvi Krisztina |
Leopold | Hugh Jackman | Széles Tamás |
Stuart Besser | Liev Schreiber | Epres Attila |
Charlie McKay | Breckin Meyer | Csőre Gábor |
Darci | Natasha Lyonne | Závodszky Noémi |
J.J. Camden | Bradley Whitford | Kőszegi Ákos |
Millard nagybácsi | Paxton Whitehead | Izsóf Vilmos |
Dr Geisler | Spalding Gray | Cs. Németh Lajos |
Bob, kolléga | Josh Stamberg | Juhász György |
Phil, megrendelő | Matthew Sussman | Wohlmuth István |
Patrice | Charlotte Ayanna | Agócs Judit |
Otis | Philip Bosco | Makay Sándor |
Hector | Cole Hawkins | n.a |
Miss Tree | Kristen Schaal | n.a |
rendőrnő | Viola Davis | n.a |
Roebling | Andrew Jack | Kajtár Róbert |
Gracy | Arthur J. Nascarella | n.a |
A filmet vegyesen értékelték a kritikusok. A Rotten Tomatoeson 52%-os minősítést ért el 134 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „Bár Jackman elbűvölő, a Kate és Leopold unalmas és kiszámítható, az időutazás forgatókönyve pedig nélkülözi a belső logikát.”[3] Peter Bradshaw a Guardiantől azt írta: „Micsoda ostoba, kötélhosszú ostobaság James Mangold rendezőtől és társ-forgatókönyvírótól, aki az Észvesztő és a Cop Land című filmeket adta nekünk.”[3] Desson Thomson a Washington Posttól azt írta: „A sokadik romantikus vígjátékszerepét játszó, felejthető mainstream forgatókönyvben szereplő Ryan úgy tűnik, elvesztette minden vonzerejét.”[3] Jay Carr a Boston Globe-tól ellenben bűbájosnak találta a filmet.[3]
A Metacritic 44 pontot adott a 100-ból 27 vélemény alapján.[4] Roger Ebert azt írta: „Meg Ryan úgy csinálja ezt a fajta dolgot, ahogy csak lehet, és A szerelem hullámhosszán és A szerelem hálójában után itt egy újabb zseniális cselekmény, amely azzal kecsegtet, hogy az igaz szerelem kudarcot vall, miközben arra kacsintgat, hogy természetesen győzni fog.”[4] Lael Loewenstein a Varietytől azt írta: „Egy időutazós romantikus vígjáték, amelynek legjobb elemei - Meg Ryan és Hugh Jackman - legyőzik a zavaró cselekményszálakat, a laza szálakat és a különféle mesterkéltségeket, és így egy többnyire bájos és szórakoztató történetet alkotnak.”[4] Michael Wilmington a Chicago Tribune-től azt írta: „Egy nyomasztóan aranyos manhattani időutazós romantikus vígjáték, amely eltévedt az időben, a térben és a klisékben.”[4]
A Box Office Mojo szerint 76 millió dolláros bevételt ért el, a költségvetésről nincs adat.[5]
Esemény | Díj | Kategória | Eredmény |
---|---|---|---|
59. Golden Globe-gála | Golden Globe-díj | Legjobb férfi főszereplő (vígjáték vagy musical) – Hugh Jackman | Jelölve |
Legjobb eredeti filmbetétdal – "Until…" | Elnyerte | ||
74. Oscar-gála | Oscar-díj | Legjobb eredeti dal – "Until…" | Jelölve |