Karbonát
Ebben a cikkben a Karbonát-et mélyrehatóan és részletesen vizsgáljuk meg, elemezve a témához kapcsolódó különböző szempontokat, nézőpontokat és perspektívákat. Megvizsgáljuk eredetét, fejlődését, a társadalomra gyakorolt hatását és lehetséges jövőbeli következményeit. Ezenkívül megvizsgálunk különböző szakértői véleményeket és releváns tanulmányokat, amelyek rávilágítanak a Karbonát-re és annak mai relevanciájára. Ez a cikk teljes és gazdagító képet kíván nyújtani a Karbonát-ről, azzal a céllal, hogy olvasóinknak mély és átfogó megértést biztosítson ennek a széles közönséget érdeklő témáról.
A karbonátok karbonátiont (CO2−3) tartalmazó vegyületek. A karbonátok a szénsav sói. A karbonátion szabályos, síkháromszög alakú, benne a kötésszögek 120°-osak. Az ion delokalizált elektronokat tartalmaz. A szimmetrikus szerkezet és a delokalizált elektronok miatt a karbonátok stabilabbak a szénsavnál. Az alkáliföldfém-karbonátok stabilitása a rendszám növekedésével növekszik, a magnézium-karbonát (MgCO3) például 540 °C-on bomlik el magnézium-oxiddá és szén-dioxiddá, a bárium-karbonát bomlási hőmérséklete lényegesen nagyobb, 1360 °C. A higany(II)-karbonát (HgCO3) már szobahőmérsékleten is bomlik.
Egyes, vízben gyakorlatilag oldhatatlan karbonátok szén-dioxid tartalmú vízben már feloldódnak, hidrogén-karbonát keletkezik.
- CaCO3+H2O+CO2→Ca(HCO3)2
- MgCO3+H2O+CO2→Mg(HCO3)2
Fontosabb karbonátok
Az ismertebb természetes karbonátok közé tartozik a kalcium-karbonát (CaCO3), a magnézium-karbonát (MgCO3) és a dolomit (CaMg(CO3)2), melyek kőzetalkotó ásványok. A nátrium-karbonát, vagy szóda (Na2CO3·10H2O) vizes oldatának lúgos kémhatása miatt tisztításra alkalmas, és mivel a kalcium- és magnéziumionokat csapadékként leválasztja, vízlágyítóként alkalmazható.
Források
- Nyilasi János: Szervetlen kémia, Gondolat Kiadó, Budapest, 1975.
