A mai világban a Kanadai hemlokfenyő a társadalom széles köre számára releváns és általános érdeklődésre számot tartó témává vált. A politikától a tudományig, a kultúrán és a technológián keresztül a Kanadai hemlokfenyő különféle módon befolyásolta mindennapi életünket. A Kanadai hemlokfenyő számos nézőpontból megközelíthető, és mindegyik lenyűgöző és folyamatosan fejlődő panorámát kínál. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Kanadai hemlokfenyő néhány legfontosabb dimenzióját, elemezve a különböző területekre gyakorolt hatását és a jövőre vetítését.
Kanadai hemlokfenyő | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Kanadai hemlokfenyő témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kanadai hemlokfenyő témájú médiaállományokat és Kanadai hemlokfenyő témájú kategóriát. |
A kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis) a fenyőfélék családjába tartozó hemlokfenyő (Tsuga) nemzetség egyik legismertebb faja.
Észak-Amerika keleti részén honos (Ontariótól Alabamáig). Pennsylvania állam jelképe.
Eredeti termőhelyén kb. 30 m magasra nő, de Európában elmarad ettől. Törzse nem ágazik el. Széles, szabálytalan alakú koronája meglehetősen eltér a többi fenyőféléétől, mivel fiatal ágai hosszan lecsüngenek.
Kérge barna, pikkelyes, mélyen barázdált, különösen idősebb korában. Ágai sárgásbarnák, sűrűn molyhosak.
1,5–2 cm hosszú, lapított tűi átellenesen állnak. Fonákuk a két sor gázcserenyílástól kékeszöld, a színük fényeszöld vagy sárgászöld. 1,5-2,5 cm hosszú tobozai oválisak.
Természetes élőhelyének északi részén a tengerszinten él, enyhébb éghajlaton 600–1800 m magasan. Sziklás gerinceken, domboldalakon, nedves talajokon található meg, ahol az évi átlagos csapadék 740–1270 mm.
Párás, hűvös, csapadékos környezetet igényel (Józsa). Kedveli a félárnyékot és tolerálja a teljes árnyékot is, de fényigénye életkorával nő. Az erős szelektől védeni kell, de koronája még ettől sem lesz kúpos. Az enyhén savanyú, tápdús, jó vízelvezető talajt meghálálja. A téli sózásra érzékeny. A városi körülményeket és a szárazságot, aszályt rosszul tűri.[1]
Tobozai tömegesen jelennek meg; a Kárpát-medencében is bőségesen terem (Józsa).
Régóta kedvelt dísznövény. Olyan helyekre is ültethető, ahol más fenyőféléknek túl kevés a fény.
Több mint 300 fajtáját nemesítették kertekbe, sok közülük törpe és cserje. Néhány ezek közül:[1][2]