A mai világban a Japánciprus nagy jelentőséggel bír az élet különböző területein. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szinten, a Japánciprus döntő szerepet játszik a döntéshozatalban és abban, ahogyan a napi kihívásokkal szembesülünk. A Japánciprus-et hosszú ideje tanulmányozzák és elemzik különböző tudományágak szakértői, akik igyekeznek jobban megérteni a társadalomra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Japánciprus-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az idők folyamán bekövetkezett fejlődésétől a modern életre gyakorolt hatásáig. Elemezzük továbbá az egyéni és kollektív fejlődésben betöltött jelentőségét, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit.
Japánciprus | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Aomori prefektúrában, Fukaura városa mellett
| ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Japánciprus témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Japánciprus témájú médiaállományokat és Japánciprus témájú kategóriát. |
A japánciprus (Cryptomeria) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjának nemzetsége. Egyetlen faja az éppen ezért ugyancsak japánciprusnak nevezett Cryptomeria japonica.
Kizárólag Japán három szigetén – Honsún, Sikokun és Jakusimán – honos; minden más élőhelyén betelepített (még ha több száz éve is).
A japánok egyik szent növénye. A legenda szerint Tokugava Iejaszu halála után hatalmas tömegek járultak sírjához, hogy kövekkel és lámpásokkal díszítsék sírhelyét. Egy szegény ember, akinek még lámpásra sem telt, azzal fejezte ki a halott sógun iránti tiszteletét, hogy fákat ültetett a sírhoz vezető út mentén: hadd védje árnyékuk a jövő zarándokait a tűző naptól. Ezekből a japánciprusokból mára Japán egyik legszebb fasora lett: a 60–70 méter magas fák törzsének kerülete mintegy 8 méter.[1]
Eredeti élőhelyein állományai kicsik és erősen széttagoltak, ültetett erdői viszont szépen gyarapodnak. A megmaradt természetes erdőfoltok többségét Jakusimán találhatjuk, ezekben sok fa ezer évesnél is idősebb.[2]
Legnagyobb telepített állományai Kína Hupej tartományában nőnek; kínai változata mostanra külön alfajnak számít. Jelentős erdőit ültették Bolíviában és Kolumbia Antioquia megyéjében.[3]
Törzse általában egyenes, kúp alakú koronával. Ágazata ritkás. Világoszöld lombozata fiatalon zárt, illetve laza, pamacsos. Húsos levelei ár alakúak.
A semleges vagy inkább savanyú talajokat kedveli. Vízigénye legalább közepes, és a párás levegőre is szüksége van. A szelet, a hónyomást és a nagy hideget nem bírja.