Manapság a Jakabffy család olyan téma, amely sokak figyelmét felkeltette. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a történelemre gyakorolt hatása miatt, a Jakabffy család a szakértők és a rajongók érdeklődési körébe tartozik. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Jakabffy család hatását az élet különböző területeire, a populáris kultúrára gyakorolt hatásától a globális gazdaságban betöltött relevanciájáig. Részletes és kimerítő elemzéssel igyekszünk holisztikus képet nyújtani a Jakabffy család-ről, így olvasóinknak mélyebb és teljesebb megértését kínáljuk ennek a jelenségnek.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Az erdélyi örmény Jakabfi (Hágopsáján)[1] család egyik azoknak, melyeket I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem telepített le Erdélyben. Az 1600-as évek-ből származó leiratok Kristóff alias Jakobfi (Jakobffi, Jakobffy) néven említette őket mint tehetős örmény kereskedőket, akik Moldvából előbb Erdélyben, majd a Bánságban telepedtek le. Földterületeket béreltek, vásároltak, új hazájukban, nagy Magyarországon, majd 1760-ban nemesi címet is szereztek. [2]
Jelentős részt vállaltak a magyar úri, tisztviselői és birtokos gazdatársadalom kialakításában és megszilárdításában a majd 200 éves török megszállás után.
Címeres nemeslevelet kapták: Laxenburg, 1760. május 8. Kristóff alias Jakabffy Simon szamosújvári kereskedő, neje Issekutz Manuság, gyermekei: Kristóf, Miklós, Tódor, Jakab, Antal, Mária és Kata (Liber Regius Transsylvaniae X. kötet, 572. o.), továbbá testvére Kristóff alias Jakabffy Miklós[5] szamosújvári kereskedő, neje Lázár Ágnes, gyermekei: Kristóf, Jakab, Antal, Anna, Rebsima, Mária, Chamal, Csichatum és Kata (Liber Regius Transsylvaniae X. kötet, 576. o.). Pár hónappal később címeres nemeslevelet kapott Kristóf szamosújvári kereskedő, neje Hosszú Kata, fia János is Jakabffy névvel. Bécs, 1760. október 7. (Liber Regius Transsylvaniae X. kötet, 668. o.)
A Jakabffy családoknak Mária Terézia királynő által 1760-ban adományozott nemesi oklevelek (armalis) címereit 1768. február 8-án mutatták be Kállón (Szabolcs vm.). Jakabffy Simon és Miklós címerében a sisak díszében a két hatágú vörös csillag a két testvért hivatott jelképezni.
Szamosújvár után a család fellegvára Krassó-Szörény vármegye lett, de megtaláljuk utódaikat később Arad, Bihar, Csanád, Kolozs, Torda, Torontál és Zala vármegyékben is. A Jakabffy család sok tagja megyei hivatalt viselt valamelyik bánsági vármegyében. Zala vármegyében Jakabffy Gergely 1837–1844-ben főszámvevő. Jakabffy György Csanád vármegye táblabírája, majd alispánja. Jakabffy Simon Krassó vármegye alispánja, majd a magyar helytartótanácsnál Bécsben a kancellária előadótanácsosa volt. Testvére, Jakabffy Kristóf 1836-ban főszolgabíró, 1848-ban krassói alispán; gyermektelen, Lugoson élt. Testvére, Jakabffy Miklós táblabíró, volt krassói követ Szamosújvárott született 1776. augusztus 22-én és Zaguzsen helységet bírta. Gyermekei, Jakabffy Imre és Jakabffy Gyula 1841-ben statuáltattak a nevezett helységben. Családi döntés szerint a zaguzséni birtok 1850-ben a két fiú között osztódott meg.
E tisztségviselőkön kívül voltak Jakabffyak, akik az élet más területein is kiemelkedő teljesítményt értek el hivatásukat gyakorolva:
Történelmük az idő teltével megkülönböztetett élesdi, élesdi és telegdi, erzsébetvárosi, gyergyói, gyergyó-alfalvi, somozközi, szamosközi, szamosújvári és zaguzseni Jakabffyakat.
A név első írásos nyomait az 1400-as években találtam. Archív írások tanúskodtak arról, hogy nevük változó formában maradt hátra az utókorra: Jakabfi, Jakabfia, Jakabffi, Jakabfy, Jakabfalvi, Jakabházi. A korabeli feljegyzések szerint székely-magyar gyökerekkel rendelkező gazdálkodó családok voltak. A Hunyadiak idején közülük többen a törökök ellen harcoltak. A XV–XVI. században voltak e névvel nemesek Zala, Vas, Kolozs és Szilágy-Bodrog vármegyékben is. A kutyabőr egyeseket feljogosított birtokukra utaló előnév viselésére. Így voltak Dobokai, Korpadi, Pethenyeházai, Zakadathi, Pesthi, Szakadati, Balwanyosi, Kwssali, Somogyi, Orywári, Kalpahi, Haranglábi Jakabfyak, hogy csak egy párat említsek. A zalai eredettel bírók fellegvára Nemeshetés és Pakod volt. Nemesi oklevelüket végvári vitézségükért kapták az 1500-as években. E családok csak névrokonai az örmény gyökerekkel bíró, XVII. században feltűnt erdélyi Jakabffyaknak.