Izoláló nyelv

Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Izoláló nyelv milyen hatással volt a társadalom különböző aspektusaira. A Izoláló nyelv megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki, és számos vitát váltott ki relevanciájáról és következményeiről. Az évek során a Izoláló nyelv alapvető szerepre tett szert különböző területeken, befolyásolva a kultúrát, a gazdaságot, a politikát és az emberek életét. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Izoláló nyelv különböző aspektusait és mai hatását, valamint a jelenséggel kapcsolatban elképzelt jövőbeli előrejelzéseket.

Az összehasonlító nyelvészetben a nyelvek egyik, a morfológiai nyelvtipológia által számba vett kategóriája az izoláló (elszigetelő) nyelveké, amelyekben a legnagyobb az analitizmus foka. Az ilyen nyelvekben a mondattani viszonyokat általában független viszonyszók (például partikulák, elöljárószók) és a szórend segítségével fejezik ki, mivel a lexikai jelentésű szavak nyelvtanilag változatlan alakúak, azaz nem kapnak grammatikai toldalékokat.[1][2][3][4][5] Az izoláló nyelv ellentéte a szintetikus nyelv, amelyben a mondattani viszonyokat tipikusan grammatikai toldalékok jelzik.[2][4][6]

Jellegzetességei

Az izoláló nyelvek egyike a kínai. Az alábbi példa ezen nyelvek fő jellegzetességét mutatja, mégpedig hogy mindegyik szó egyetlen morfémával esik egybe:[7]

nǐ děng wǒ, wǒ jiù gēn nǐ qù
te vár én, én akkor -val/-vel te megy
Ha megvársz, veled megyek

Az izoláló nyelvek egy másik vonása az, hogy az igék és bővítményeik sorozatában ezek egymás mellé téve, viszonyszó nélkül követik egymást, miközben egyes igéknek elvontabb vagy grammatikalizáltabb jelentése van. Példamondat a Nyugat-Afrikában beszélt joruba nyelvből  :[8]

ó gbé e wá
ő (hímnem) hord élettelenre utaló
személyes névmás		 jön
Elhozza

Az izoláló nyelveket jellemzik az alábbiak is:[9]

  • Úgy a lexikai jelentésű szavak, mint a viszonyszók többnyire egyszótagúak.
  • A szófajok nem különülnek el világosan, mivel nincsenek olyan grammatikai kategóriákat kifejező eszközök, mint amilyenek a toldalékok.
  • A rögzült szórend a mondattani eszközök egyike.

Izoláló nyelvek főleg Kelet- és Délkelet-Ázsiában vannak. A kínai nyelven kívül ilyenek többek között a vietnámi,[1] a thai[10] és a khmer.[11] Egyéb olyan régiók, ahol több izoláló nyelvet beszélnek Nyugat-Afrika (pl. a joruba nyelv és az ewe nyelv ),[12] valamint Dél-Afrika, pl. a ǃKung nyelvek.[7] A kreol nyelvek is izoláló tendenciát mutatnak.[13]

Az izoláló jelleg viszonylagossága

Egyetlen nyelv sem tisztán analitikus vagy tisztán szintetikus, hanem mindegyikben megvannak ezen jellegek kisebb-nagyobb mértékben.[4] Ideálisan izoláló nyelvben a mondat mindegyik szava egyetlen morfémával esik egybe. Ezzel szemben ideálisan szintetikus nyelvben, amilyenhez a poliszintetikus nyelvek közelednek, egy mondatot egyetlen olyan szó alkot, amely magában folglalja az összes szükséges morfémát. Közöttük helyezkedik el a túlnyomóan szintetikus nyelv, amelyben a legtöbb szó, ugyancsak mondatban egynél több morfémából áll. Joseph Greenberg amerikai nyelvész kiszámította nyolc nyelvből vett száz szavas minták alapján a morfémák és a szavak száma közötti arányt, amelyet „szintézisfok”-nak nevezett el. Minél kisebb egy nyelvre vonatkozóan ennek az aránynak a hányadosa, annál analitikusabb az adott nyelv. Például a vietnámi nyelv, amely szintézisfoka 1,06-os, jelentősen izoláló, a szanszkrit az ő 2,59-es szintézisfokával szintetikus, az egyik eszkimó nyelv pedig 3,72-es szintézisfokkal poliszintetikus.[14]

Az izoláló nyelveknek tekintettek között is vannak különbségek az izoláló jelleg mértékét tekintve. Például a klasszikus kínai nyelv izolálóbb, mint a mai kínai, amelyben képzett és összetett szavak is vannak, pl. fù-mǔ ’szülők’ (szó szerint ’apa-anya’), zhěn-tóu ’párna’ (szó szerint ’pihen-fej’),[15] ami 1,54-re viszi fel a szintézisfokát, és csak mérsékelten izolálttá teszi.[16]

Egyes nyelvekben az analitikus, illetve a szintetikus jelleg különböző lehet szófajok szerint, például az ige izoláló lehet, miközben a főnév nem izoláló.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Kálmán – Trón 2007, 84. o.
  2. ↑ a b Bussmann 1998, 599. o.
  3. ↑ Bussmann 1998, 655. o.
  4. ↑ a b c Crystal 2008, 256. o.
  5. ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 103. o.
  6. ↑ a b Dubois 2002, 358–359. o.
  7. ↑ a b Eifring – Theil 2005, 4. fej., 5–6. o.
  8. ↑ Busmann 1998, 1066. o.
  9. ↑ CELW 2009, 732. o.
  10. ↑ CELW 2009, 1040. o.
  11. ↑ CELW 2009, 599. o.
  12. ↑ Eifring – Theil 2005, 6. fej, 30. o.
  13. ↑ CELW 2009, 861. o.
  14. ↑ Greenberg 1954, idézi Sőrés 2006, 33. o.
  15. ↑ Bussmann 1998, 179. o.
  16. ↑ CELW 2009, 222. o.

Források

Kapcsolódó szócikkek