Ipi

A mai világban a Ipi soha nem látott jelentőséget kapott. Akár tudományos, akár üzleti, technológiai vagy szociális területen, a Ipi olyan alapvető témává vált, amely életünk minden területét áthatja. Befolyása olyan jelentős volt, hogy elengedhetetlen megérteni hatását és következményeit. Ebben a cikkben részletesen és kimerítően megvizsgálunk mindent, ami a Ipi-hez kapcsolódik, annak eredetétől a jövőbeli kilátásokig, azzal a céllal, hogy teljes és naprakész képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.

A középbirodalmi vezírt lásd itt: Ipi (vezír).
Amenhotep és fia, Ipi sztéléje

Ipi ókori egyiptomi hivatalnok, memphiszi háznagy és királyi írnok volt a XVIII. dinasztia idején, III. Amenhotep és Ehnaton uralkodása alatt.

Élete

Ipi befolyásos családba született, családjának több tagja is pozíciót töltött be a királyi udvarban. Apja, Amenhotep Hui szintén memphiszi háznagy volt, anyja neve Mai. Nagyapja, Hebi Memphisz polgármestere volt, Ramosze vezír pedig a nagybátyja.[1] Ipi valamivel III. Amenhotep első szed-ünnepe után örökölte apja pozícióját. III. Amenhotep uralkodásának vége felé együtt ábrázolják nagybátyjával, Ramoszéval annak sírjában (TT55).[2] Hivatalát Ehnaton uralkodása alatt is betöltötte, ekkor már nem csak Memphiszben működött, hanem az új fővárosban, Ahet-Atonban is jelen volt.[1] Ehnaton ötödik uralkodási évében jelentést írt a fáraónak, melyben értesítette arról, hogy a memphiszi királyi és templomi birtokokkal is minden rendben van. Később az ahet-atoni palota elöljárója lett; tudni, hogy ebben a városban is volt háza.[2]

Sírjai

Aidan Dodson szerint Ipi számára a TT136 sír épült Thébában. A sírban állítólag Ehnaton négy ábrázolása volt, amely Oziriszként ábrázolta az uralkodót.[1] Mivel azonban Ipi sosem lakott Thébában, nem valószínű, hogy ez valóban az ő sírja lett volna.[3]

Ipinek talán készült sírja Ahet-Atonban is. A talán neki tulajdonítható sír ma a 10-es számot viseli; kicsi és befejezetlen sír.[4] William C. Hayes szerint kérdéses, hogy ez az Ipi azonos a memphiszi Ipivel, mert a sírban más címek szerepelnek, itt csak királyi írnokként és háznagyként említik a sírtulajdonost.[5] A sír az Amarna-korban szokásos jellegzetességeket mutatja, többek közt szerepel benne az Aton-himnusz, valamint a királyi család, amint Atont imádja; Ehnaton és Nofertiti többek közt Aton kis szobrokkal övezett kártusait ajánlja az istennek, lányaik, Meritaton, Maketaton és Anheszenpaaton szüleik mögött állnak és szisztrumot ráznak.[4]

G. T. Martin említi Ipi memphiszi sírját, melynek helye azonban nem ismert,[6] valószínűleg nincs messze Ipi apjának, Amenhotep Huinak a sírjától. Ipi kanópuszedényei közül kettőt Giovanni Anastasi fedezett fel, ma a leideni Rijksmuseum van Oudhedenben találhatóak.[5] Memphiszi sírjának egy reliefje valamikor 2011 előtt megjelent a műkincspiacon[7]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Dodson, Aidan, Amarna Sunset: Egypt from Golden age to Age of Heresy. The American University in Cairo Press, 2014
  2. ↑ a b O'Connor, David and Cline, Eric H. Amenhotep III: Perspectives on His Reign. University of Michigan Press. 2001 ISBN 978-0472088331
  3. ↑ Stéphane Pasquali, Beatrix, Gessler=Loehr: Un nouveau relief du grand intendant de Memphis, Ipy, et le temple de Ptah du terrain-bʿḥ, in: BIFAO 111 (2011), p. 288 online
  4. ↑ a b Davies: The rock tombs of el-Amarna, Parts III and IV: Part 3 The tombs of Huya and Ahmes & Part 4 The tombs of Penthu, Mahu, and Others. Egypt Exploration Society (2004) Chapter 4 of Part IV
  5. ↑ a b William C. Hayes: A Writing-Palette of the Chief Steward Amenḥotpe and Some Notes on Its Owner, in: The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 24, No. 1 (Jun., 1938), pp. 9-24
  6. ↑ G. T. Martin: Hidden Tombs of Memphis, Thames and Hudson, London 1991. p. 200
  7. ↑ Stéphane Pasquali, Beatrix, Gessler=Loehr: Un nouveau relief du grand intendant de Memphis, Ipy, et le temple de Ptah du terrain-bʿḥ, in: BIFAO 111 (2011), pp. 281-299 online

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ipy (noble) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.