Napjainkban a Szisztrum nagy érdeklődést és jelentőségű téma a társadalomban. Idővel a Szisztrum olyan témává vált, amely különböző területeken kíváncsiságot és vitát vált ki. Legyen szó tudományos, társadalmi, politikai vagy kulturális térről, a Szisztrum minden korosztálytól és szakmától függetlenül felkeltette az emberek figyelmét. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Szisztrum-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak fontosságát, kihatásait és lehetséges jövőbeli következményeit. A keletkezésétől a mai fejlődéséig elmerülünk a Szisztrum mélyreható elemzésében, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk erre a témára, amely továbbra is érdeklődést és vitákat vált ki.
Szisztrum | |
Más nyelveken | |
egyiptomi: sḫm vagy sššt görög: σείστρον latin: sistrum | |
Besorolás | |
idiofon rázó | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 112.112 |
Hangolás | meghatározatlan |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szisztrum témájú médiaállományokat. |
A szisztrum (egyiptomi nyelven sḫm vagy sššt) egy idiofon hangszer, amit főként az ókori Egyiptomban és Irakban használtak. Egy U alakú réz- vagy bronzkeretből áll, amire fémpálcákat erősítenek, ezek csörögnek, amikor a hangszert rázzák. Neve a görög σείω, szeio, azaz 'rázni' és σείστρον, szeisztrón, 'amit ráznak' szóból ered.
Szisztrum (sḫm) | ||
|
Szisztrum (sššt) | |||
|
A szisztrum az ókori Egyiptomban szent hangszernek számított, gyakran használták templomi szertartások során. Básztetet, a vidámság és tánc istennőjét gyakorta ábrázolják szisztrummal,[1] de a hangszert leginkább Hathor kultuszával hozzák összefüggésbe; U alakja a tehén formában is ábrázolt istennő szarvaira emlékeztette az egyiptomiakat.[2] Gyakran készültek olyan szisztrumok is, melyek Hathort ábrázolták. Rázták a szisztrumot azért is, hogy Széthet, a káosz istenét elűzzék.[3] Íziszt is gyakran ábrázolták egyik kezében szisztrummal, másik kezében a Nílus áradását jelképező vödörrel.[4] Említik az Amenemope intelmei néven ismert írásban is.[5]
Szisztrumokat ma is használnak a kopt és etióp egyház szertartásain.[6] A 19. századi nyugati zenekari zenében időnként írnak elő „szisztrumnak” nevezett hangszert, például Hector Berlioz 1856 és 1858 közt írt A trójaiak című operája első felvonásában, illetve Gioachino Rossini A sevillai borbély című operájának partitúrájában is feltűnik, ma azonban leggyakrabban egy közeli rokonát, a tamburint használják helyette.