Ez a cikk a Indoktrináció témával foglalkozik, amely nagyon fontos és érdekes a társadalom különböző területei számára. A Indoktrináció olyan téma, amely széles körű vitát váltott ki, és az évek során számos ember érdeklődését felkeltette. Ennek a cikknek a célja a Indoktrináció-hez kapcsolódó különböző szempontok alapos elemzése, az eredetétől a mai hatásig. Hasonlóképpen, különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk majd annak érdekében, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a jelentős témáról. Ezért ennek a cikknek az a fő célja, hogy átfogó és naprakész képet adjon a Indoktrináció-ről, hogy elősegítse a reflexiót és a kritikai elemzést ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatban.
Az indoktrináció (a latin nyelvből: doctrina - tan, tanítás, tudományos elmélet, rendszer) ellentmondást nem tűrő nevelés, az emberek célzott manipulációja az információk ellenőrzött szűrésén keresztül. Célja ideológiai szándékok érvényesítése, a kritika kiküszöbölése. Fő módszere a sulykolás, az ismétlésen alapuló tanítás.[1] Szélesebb értelemben a szocializáció része lehet.[2]
A köznyelvben pejoratív hangulatú szó, rokon az agymosással vagy a szocializáció más negatív formáival.[2] Semleges értelemben azonban jelentheti a kulturális értékek átvitelének pozitív és negatív formáit egyaránt, és mint a tanultak ismétlése, bevésése, minden oktatási tevékenység része.[3]
Társadalmi méretekben az indoktrináció lényeges jellemzője, központi módszere a propaganda. A diktatúrákban hatalom kezében lévő tömegtájékoztatás révén az információk megjelenítésének formája torz, egyoldalú, cenzúrázott Az uralkodó ideológiának ellentmondó információkat visszatartják, kifejezésre juttatását hátrányokkal vagy konkrét büntetésekkel fenyegetik.
A tömegtájékoztatás és a tekintélyelvű, vallási vagy politikai indíttatású oktatási formák ellenőrizetlen monopóliuma a nem-diktatórikus berendezkedésű államokban is elősegítheti az indoktrinációt. A rendszer (látszólag) pozitív aspektusait eltúlozzák, míg a kritikus vagy népszerűtlen információkat elnyomják.
Az indoktrináció és a nevelés megkülönböztetése újkori jelenség. A középkorig az oktatás, nevelés elsősorban vallási környezetben történt, ahol a nevelés és az indoktrináció szinonim, egy jelentésű fogalmak voltak.[4] A felvilágosodás kora óta azonban elterjedt az a felfogás, ami szerint az indoktrináció és a nevelés egymást kizáró fogalmak. Az indoktrinációt leginkább szándékoltnak vagy másképp az iskolai oktatás strukturális összetevőjének tekintették a rejtett tanterv értelmében. A Szovjetunió összeomlása után az oktatási vitákban az indoktrinációt elsősorban a zárt, totalitárius társadalmak jellegzetességének tekintették.[5]