II. Konstantin (ellenpápa)
Mai cikkünkben szeretnénk elmélyülni a II. Konstantin (ellenpápa)-ben, egy olyan témában, amely az elmúlt években egyre fontosabbá vált, és amely többféleképpen hatott a társadalomra. A II. Konstantin (ellenpápa) nagy érdeklődést váltott ki mind a szakértők, mind a nagyközönség körében, vitákat és elmélkedéseket vált ki a tudománytól és a technológiától a politikáig és a kultúráig különböző területeken. A cikkben végig fogjuk vizsgálni a II. Konstantin (ellenpápa)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak fontosságát, következményeit és az általa jelentett kihívásokat. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a II. Konstantin (ellenpápa) hogyan fejlődött az idők során, és hogyan befolyásolja a jelenlegi társadalmi dinamikát. Ne hagyja ki ezt a teljes elemzést, amely rávilágít egy olyan jelenségre, amely továbbra is lenyűgözi és hatással van a társadalomra.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| II. Konstantin | |
| Ellenpápa | |
| Uralkodási ideje | |
| 767. július 5. – 768 tavasza | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | ? Nepi, Szíria |
| Elhunyt | 769. augusztus 6. |
| Testvére(i) | Toto of Nepi |
Constantinus II. Konstantin (? – 769. augusztus 6.) néven lépett fel a történelemben, és ezzel a 10. ellenpápa lett. Az egyházfőt megválasztó zsinaton több érdeket is képviselő pártok harcoltak egymás ellen. Amikor 767 júniusában meghalt I. Pál pápa, a katonaság képviselői Constantinust választották meg a keresztény egyház vezetőjének.
A szíriai Nepi városában született. Apját Tiberiusnak nevezték. Sohasem lépett papi pályára, a krónikák szerint Constantinus laikus volt, azonban bátyja hercegként nagy befolyással bírt a katonaság körében, így 767. július 5-én választották meg a legfőbb egyházi méltóság viselésére.
Azonban nem volt egyedül erre a hivatalra, hiszen a választók longobárdok által támogatott része Philippust jelölte erre a hivatalra, míg a klérus egyiküket sem támogatta. Erős lombard segítséggel végül 768-ban lemondatták, és IV. István pápa megválasztása és felszentelése után a Cella Nova kolostorba vonult el, ahol egy év múltán 769-ben meg is halt.
