A mai világban a Hulják Pál rendkívül releváns téma, amely minden korosztálytól, nemtől és kultúrától függetlenül felkeltette az emberek figyelmét. A technológia fejlődésével és az információhoz való hozzáféréssel a Hulják Pál a vita és érdeklődés középpontjába került a modern társadalomban. Akár közösségi hálózatokon, akár médián keresztül, akár napi beszélgetéseken keresztül, a Hulják Pál-nek sikerült befolyásolnia a mindennapi életünkben való gondolkodásunkat és cselekvésünket. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy mélyebben elmélyedjünk ebben a témában, hogy megértsük jelentőségét és következményeit egyéni és kollektív szinten egyaránt.
| Hulják Pál | |
| Született | 1881. január 25.[1] Garamújfalu[1] |
| Elhunyt | 1958. október 29. (77 évesen)[1] Léva[1] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | pedagógus |
| Tisztsége | múzeumigazgató |
Hulják Pál (szlovákul Pavel Huljak) (Garamújfalu, 1881. január 25. – Léva, 1958. október 29.) pedagógus, múzeumigazgató.
1900-ban a lévai tanítóképzőben szerzett pedagógus-nevelő képesítést. 1907-ben Budapesten a beszédsérült gyermekek tanítására is pedagógiai-, majd 1923-ban a lévai tanítóképzőben polgári iskolai rajztanári képesítést kapott.
Előbb ruszin településen, majd Alsórakoncán tanított. Ott falukönyvtár és fogyasztási szövetkezet alapításában vett részt. Ezután Horhin, majd 1911-től Pilisszentlászlón lett iskolaigazgató és kántor. Ott postamesteri, segédjegyzői és egyéb feladatokat is ellátott. 1919-ben megalapította a helyi Hangya Szövetkezetet.[2]
Csehszlovákia létrejötte után 1920-1922 között Garamsolymoson lett tanító. Itt a helyi színjátszókört és a krónikát is vezette. 1922-től a lévai iskolafelügyelőség kinevezte Csejkő iskolaigazgatójává, majd Léván lett polgári iskolai természetrajz és geometria tanár.
1946-ban nyugdíjasként lett a lévai múzeum igazgatója. Az ő érdeme a háború sújtotta múzeum gyűjteményeinek megmentése, szétválogatása és újrainstalálása. Léva-Baratka lelőhely régészeti feltárásának megszervezője a nyitrai Régészeti Intézet által. A városi könyvtár vezetésével is megbízták. Újra fellendítette a múzeumi és honismereti turisztikai életet a városban.
1954-ben a múzeumi tevékenységet a Városházáról a ferences kolostorba való költözés szakította meg. 1956 novemberében átadta igazgatói posztját, de haláláig a múzeumban dolgozott.