Heveny féregnyúlvány-gyulladás

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Heveny féregnyúlvány-gyulladás
LatinulAppendicitis
Osztályozás
BNO-10K35. – K37.
BNO-9540-543
Főbb tünetek
Adatbázisok
DiseasesDB885
MedlinePlus000256
eMedicinemed/3430  emerg/41 ped/127 ped/2925
MeSH NameC06.405.205.099
A Wikimédia Commons tartalmaz Heveny féregnyúlvány-gyulladás témájú médiaállományokat.
A vakbél féregnyúlványának (appendix) elhelyezkedése

A heveny féregnyúlvány-gyulladás (appendicitis acuta) vagy köznapi nevén vakbélgyulladás valójában nem a vakbél, hanem annak féregnyúlvány (appendix vermiformis) nevű függelékének gyulladásos betegsége. A kórkép bármely életkorban kialakulhat és sürgős beavatkozást igényel. Általában a sebészi eltávolítása egyszerű és teljes gyógyulást hoz, kezelés nélkül azonban életveszélyes szövődményeket is okozhat (átfúródás, heveny hashártyagyulladás). Igen ritka esetekben spontán letokolódik, ami – legalábbis időlegesen – megakadályozza a gyulladás tovaterjedését.

Történelem

1492-ben Leonardo da Vinci a féregnyúlványt pontosan lefestette, 1521-ben Berengario da Carpi írta le azt. 1530-ban Vido Vidius alkotta meg az appendix vermiformis elnevezést. Az akut féregnyúlvány-gyulladást 1711-ben írta le Lorenz Heister egy kivégzett bűnözőn. Az első gangrénás féregnyúlvány-gyulladást 1767-ben írta le John Hunter. A faecalitot 1812-ben figyelte meg és írta le perforált appendixben. 1839-ben Bright és Addison írták le az akut appendicitis tüneteit.

1735-ben Claudius Amyand hajtotta végre az első sikeres féregnyúlvány-eltávolítást egy gyermeken, akinek az appendicitisét egy tűszúrás okozta, François Melier 1827-ben adta meg azt mint műtéti kezelési lehetőséget. Az első műtét előtt ismert diagnózissal történő appendectomiát 1880-ban végezte Lawson Tait.

Az első periappendicularis tályogot 1848-ban drénezte Hancock egy 8 hónapos terhes nőben.

1886-ban alkotta meg Reginald Heber Fitz, a Harvard Egyetem professzora az appendicitis fogalmát, és ő tette lehetővé a szabványos diagnózis- és kezelési módszereket. 1894-ben ismertette McBurney az ileocaecalis rácsmetszés módszerét. A 20. század elején jelentek meg a modern appendectomiás módszerek a patológia fejlődésével párhuzamosan, melyeket Ludwig Aschoff mutatott be 1908-ban.

Epidemiológia

A népesség kb. 16%-a esik át az élete folyamán appendectomián. Az általános sebészeti beavatkozások közül 1% appendectomia.

Az appendicitis minden korban előfordul, leggyakrabban 10 és 30 év között, csecsemőknél igen ritka (valószínűleg a vakbélbe való széles anasztomózis miatt), idős korban egyre ritkább.

Nők és férfiak között az incidenciában (előfordulás) jelentős különbség nincs. Lányoknál fiatal korban valamivel gyakoribb, de ez felnőtt korban kiegyenlítődik.

Az utóbbi években az incidenciája csökkenő tendenciát mutat, ez valószínűleg a jobb diagnosztikus lehetőségeknek tudható be. A szövődmények előfordulási aránya 20%, a mortalitás (halálozás) 0,01%. Magyarországon ma 100-110 beteg hal meg appendicitis miatt évente.

Etiológia

Etiológiája lényegében ismeretlen. Az alábbi okokat szokták felelőssé tenni:

1. Appendix lumen elzáródás: az esetek 60-85%-ban mutatható ki

2. Haematogén szórás (kb. 40%-ban fordul elő): a kórokozó baktérium a véráram útján jut el a féregnyúlványhoz

3. Lymphogén út: a kórokozó a nyirokereken keresztül jut el a féregnyúlványhoz

4. Közvetlen ráterjedés: szomszédos szervek gyulladásos folyamataiban.

Tünetek

A vakbélgyulladás általában könnyen felismerhető, de még ma sincs olyan próba, vagy vizsgálat, amely teljes biztonsággal kimutatná a betegséget, néha – különösen előrehaladott állapotban – akár komoly kihívást is jelenthet a diagnózis felállítása. A típusos kórképre jellemző, hogy néhány óra alatt alakul ki, a panaszok változnak, és egy bizonyos sorrendben jelentkeznek.

Hasi fájdalom:

Étvágytalanság

Korai jel, de legtöbbször fájdalom után jelentkezik. Szinte mindig előfordul (magas szenzibilitás), de nem jellegzetes (alacsony specificitás) az appendicitisre.

Hányinger, hányás

A hányinger szinte mindig a fájdalom után jelentkezik. A hányadék kezdetben gyomortartalom, később epés lehet.

Láz

Kezdetben nincs, később jelenik meg. Leggyakrabban 38 °C körüli, ezt ritkán haladja meg. Hidegrázás és 38 °C feletti láz perforációt jelez. A hónalji és végbél közötti hőmérsékletkülönbség >0,5 °C (Lennander-jel).

Tranzitzavar

Fizikális vizsgálat

Megtekintés

Tapintás

A Dielafoy-triász jellemzi:

Direkt jel: a jobb oldali elülső-felső csípőtövis és a köldök között, valamint az ellenoldali csípőtövis között húzott egyenes és az egyenes hasizom külső széle által alkotott háromszög (Iacobovici-háromszög) nyomásérzékeny. Ennek a háromszögnek a szélein néhány kulcsfontosságú pontot írtak le:

Indirekt jelek: bizonyos próbákkal, műfogásokkal fájdalom provokálható, amelyek megerősítik az appendicitis diagnózisát.

Legkönnyebben nyomásos vizsgálattal azonosítható be. Ha a helyi érzékenység kemény hasfalat okozó izomvédekezéssel társul, a műtét már halaszthatatlan. Ha a hasfal puha, de körülírt érzékenység tapasztalható, akkor további kiegészítő vizsgálatok segíthetnek felfedni a kórképet. Ezek:

  1. Blumberg-jel: a bal oldali fossa iliaca lassú, mély benyomásakor azt hirtelen elengedve a vakbéltájon fájdalmat jelez a beteg.
  2. Rovsing-jel: a bal oldali hasfélre gyakorolt nyomás esetén is ugyanitt fáj a has (feltételezhetően ez a vastagbélben visszafelé préselt levegő a caecumban feszülést okoz).
  3. Hendri-tünet (Mandel-tünet): a hasat bárhol ütögetve a caecum tájékon van a fájdalom maximuma. Alkalmazása hasznos, főleg azokban az esetekben, amikor az izomvédekezés miatt nehezen tapintható a has)
  4. psoas (ágyék)-tünet: a féregnyúlvány hátracsapódása (retrocaecalis appendix) esetén a jobb oldali fossa iliaca benyomása után a jobb alsó végtag emelése fájdalmas
  5. köhögési jel: köhögésre fájdalom jelentkezik
  6. obturator jel: az alsó végtag hajlítása és befelé rotálása a jobb alhasban fájdalmat okoz, amelyet a musculus obturator internus közelében levő gyulladás és feszülés idéz elő
  7. Lancz-tünet: férfiakban a jobb oldali cremaster reflex és a jobb oldali fossa iliaca bőrreflex hiánya
  8. hasizmok feszülése a gyulladásos terület felett (défense musculaire)

Laborvizsgálatok eredménye appendicitisben

  1. A vérben megemelkedik a fehérvérsejtek száma (leukocytosis): 10 000-15 000; 20 000 felett már valószínűleg perforatio vagy tályog alakult ki, vagy egyéb betegség van a háttérben.
  2. A vérképben a neutrofil és limfocita aránya >3,5.
  3. Balra tolt vérkép (a fiatal fehérvérsejtek aránya nagyobb).
  4. gyorsult vörösvértest-süllyedés
  5. emelkedett CRP
  6. enyhe pyuria (fehérvérsejtek a vizeletben) vagy haematuria (vörösvértestek a vizeletben) előfordulhat, amennyiben a gyulladt appendix az ureter vagy húgyhólyag mellett van.

Képalkotó vizsgálatok

Hasi ultrahang: patológiás kokárda, szabad hasüregi folyadék a jobb alhasban, féregnyúlvány falának megvastagodása (>6 mm), lumen kiszélesedése (>2 mm), néha coprolith (bélsárkő) látható.

Elkülönítő kórisme

Az appendicitis tünetei szinte minden hasi betegséget utánozhatnak. Az ezektől való elkülönítés igen fontos, de elsődleges mindig a nem sebészeti betegségektől való elkülönítése.

Kezelés

A betegség kezelése legtöbbször műtéti: a gyulladt féregnyúlványt el kell távolítani (appendectomia). Ha a kezdeti szakaszban elvégzik, rutinműtétnek számít, de eltolódásával komplikációk léphetnek fel, amelyek közül a legsúlyosabbak az átfúródás (perforáció) és a féregnyúlvány körüli tályog vagy általános hashártyagyulladás kialakulása.

Jegyzetek

  1. ↑ Graffeo CS, Counselman FL (1996. november 1.). „Appendicitis”. Emergency Medicine Clinics of North America 14 (4), 653–671. o. DOI:10.1016/s0733-8627(05)70273-x. PMID 8921763.  
  2. ↑ Fitz RH (1886). „Perforating inflammation of the vermiform appendix with special reference to its early diagnosis and treatment”. American Journal of the Medical Sciences (92), 321–346. o.  
  3. ↑ Rondelli D: The early days in the history of appendectomy. Hektoen International , 2017. január 22.

Külső hivatkozások

Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
Nemzetközi katalógusok