Harmónium

A mai világban a Harmónium a közvélemény széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége, akár szakmai befolyása miatt, a Harmónium sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Ez a cikk a Harmónium-hez kapcsolódó különböző szempontokat próbálja feltárni, annak eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi állapotáig és a lehetséges jövőbeli következményekig. Egy részletes elemzéssel a cél az, hogy az olvasó számára teljes és gazdagító képet adjon a Harmónium-ről, és ösztönözze az elmélkedést és a vitát e globális jelentőségű téma körül.

Nem tévesztendő össze a következővel: harmonika.
Harmónium
Egy 1930-as évekbeli harmónium Hollandiából
Egy 1930-as évekbeli harmónium Hollandiából
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás412.132
Feltaláló
  • Christian Gottlieb Kratzenstein
  • Alexandre-François Debain
Hangszerjátékosharmonium player
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmónium témájú médiaállományokat.

A harmónium rezonátor nélküli (szabadon rezgő), átcsapó fémnyelvekkel felszerelt billentyűs hangszer.[1] A zongorához, vagy inkább pianínóhoz külsőre igen hasonlító, felépítése és működése szempontjából az orgonával rokon. Levegővel (fúvó- vagy szívószerkezettel) és úgynevezett átcsapó nyelvekkel működik.

Története

Először 1780-ban a szentpétervári Kirschengh nevű orgonaépítő mester készített hasonló elven, vagyis átcsapó nyelvvel működő orgonaregisztereket. Majd 30 évvel később, 1810-ben G. J. Gremier kísérletezett egy - a harmónium előfutárának nevezett - hangszerrel, amelyet orgue expressifnek nevezett el, mert hangszerének hangja az orgonáénak merevségével szemben dinamikailag hajlítható, expresszív volt. Ugyanebben az évben, vagyis 1810-ben Debain elkészítette a mai formájában ismert harmóniumot (ő is nevezte el így), melyet 1840-ben szabadalmaztatott.

Szabadalom

Debain szabadalma tartalmaz néhány fontos, jelenleg is több hangszernél használatos technikai újítást is, mint a nyelvek kalapáccsal történő megütése, vagy a lenyomott billentyűk rögzítése.

Zeneművek, zeneszerzők, akik komponáltak harmóniumra

  • César Franck
  • Alphonse Mustel[2] (l'Orgue-expressif ou Harmonium, 1–2 köt., 1903)
  • Paul Hassenstein (Schule für das Normal-Harmonium, 1904)
  • S. Karg-Elert (Die Kunst des Registrierens, tankönyv, 1911)

Jegyzetek

  1. ↑ Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon
  2. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2016. november 17.)

Források