Harcászat
Ma a Harcászat olyan téma, amely nagy érdeklődést vált ki a társadalomban. Akár történelmi jelentősége, akár az emberek életében betöltött jelentősége, akár a világra gyakorolt hatása miatt, a Harcászat sok ember figyelmét felkeltette. A Harcászat eredetétől a különböző területekre gyakorolt hatásáig vitákat, ellentmondásos véleményeket és végtelen kutatásokat generált. Ebben a cikkben a Harcászat-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve annak jelentését, hatását és mai relevanciáját. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Harcászat hogyan befolyásolta a társadalmat, és hogyan marad továbbra is sokak érdeklődésére számot tartó téma.
A harcászat, más néven katonai taktika a hadművészet alkotórésze, egyben minden fegyveres konfliktus alapelemének, a közvetlen harcnak az elmélete és gyakorlata. Carl von Clausewitz szerint a harcászat a katonai erő megszervezésének, a fegyverek használatának a tudománya és művészete, ami lehetővé teszi az ellenség legyőzését.[1] A harcászat a hadműveleti vezetés hadászati célkitűzéseit valósítja meg.
A harcászat elmélete a szárazföldön, a levegőben és a tengeren folytatott konkrét fegyveres küzdelem objektív törvényszerűségeit tanulmányozza, és kidolgozza a gyakorlati harc módszereit. A harcászat gyakorlata minden haderőnem és fegyvernem esetében más és más.
Történelmileg a fegyveres harcok, háborúk eredetileg túlnyomórészt harcászati elemekből álltak össze. A gyakorlati harcban, valamint a nagyobb hadgyakorlatokon szerzett tapasztalatok, az ezekből levont következtetések alapján már évszázadok óta katonai taktikai kézikönyveket, harcászati szabályzatokat állítanak össze, és ezeket, különösen a haditechnika fejlődésének függvényében, gyakran megújítják.
Jegyzetek
- ↑ Clausewitz, Carl. On War (1832)
Források
- ↑ Hadlex: Szabó József (főszerkesztő): Hadtudományi lexikon. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 500. o. ISBN 963-04-5226-x Két kötetben
Kapcsolódó szócikkek
