A Hamaliar Márton cikkben a témával kapcsolatos különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai relevanciáig. Elemezzük, hogy a Hamaliar Márton hogyan hatott a társadalomra, és hogyan fejlődött az idők során. Ezenkívül megvizsgáljuk a Hamaliar Márton körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket, teljes és kiegyensúlyozott áttekintést nyújtva erről a témáról. A cikkben végig fogunk ásni olyan konkrét szempontokat, amelyek segítenek megérteni a Hamaliar Márton jelentőségét és hatását különböző területeken. Kritikus és reflektív megközelítéssel arra törekszünk, hogy olvasóinknak egy teljes és gazdagító jövőképet kínáljunk a Hamaliar Márton-ről.
Hamaliar Márton | |||||
A Bányai evangélikus egyházkerület püspöke | |||||
Született | 1750. november 1. Bát | ||||
Elhunyt | 1812. augusztus 3. (61 évesen) Szarvas | ||||
Iskolái | Jénai Egyetem (1744–1747, bölcsészettudomány, teológia) | ||||
Felekezet | evangélikus kereszténység | ||||
Püspökségi ideje 1796 – 1806 | |||||
Hamaliar Márton (Martinus Hamaliar, Bát, Hont megye, 1750. november 1. – Szarvas, 1812. augusztus 3.) evangélikus lelkész, a Bányai evangélikus egyházkerület püspöke 1796-tól 1806-ig, egyházi író.
Polgári szülők gyermeke. Középiskoláit Prándorfon, Selmecbányán, Gömörben, Lőcsén és Pozsonyban végezte. 1774 nyarán a jenai egyetemre ment, ahol a teológiai és bölcseleti tudományokban három évig képezte magát. Griesbach, Haller, Schmid, Succow és Ulrich előadásait hallgatta. Hazájába visszatérvén a Hellenbach családnál volt nevelő, azután Selmecbányán konrektor lett, mely hivatalában 1781-ig működött. Akkor a nagykürtösi (Nógrád megye) evangélikus egyház hívta meg, ahol március 6-án ordinálták papnak. 1784-ben Selmecre ment esperes-lelkésznek és ugyanott 1796. január 31-én bányakerületi szuperintendensnek választották meg. Az 1791-es nemzeti zsinatra mint a honti egyházmegye esperesét (senior) küldték ki. 1803-ban mindkét minőségben Szarvasra költözött. Mezőberényben felnőtt mezei munkások számára vasárnapi iskolát alapított. 1806. december 6-án szélütés érte és lemondott hivataláról.
Püspöki működése emlékezetes az ún. „Hamaliár-féle Utasítások”-ról, melyeket 1801-re készített el, s 1803-ban emelt egyházkerülete érvényre, 1863-ban pedig átdolgoztak a változott viszonyokhoz képest. Irodalmi téren is szorgalmasan dolgozott, s az 1801-ben alakult „Szlovák evangélikus irodalmi társaság” őt választotta elnökévé.