Ebben a cikkben mélyebben elmélyülünk a Gettó témában, és megvizsgáljuk annak minden oldalát. A Gettó releváns téma, és nagy érdeklődésre tart számot széles közönség számára, mivel mindennapi életünk számos területét érinti. Ebben a cikkben a Gettó-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a történelmi eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Részletes elemzéssel igyekszünk rávilágítani erre a kérdésre, és teljesebb képet adni arról, hogy valójában mit is takar. Reméljük, hogy az olvasás befejeztével az olvasók mélyebben megértik és értékelik a Gettó témáját.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A gettó (olaszul: ghetto) eredetileg a zsidónegyedet, a zsidók által lakott városrészt jelentette, amelyet eleinte csak a közös életmód végett hoztak létre, később a mindenkori hatalom jelölte ki kényszerlakhelyükül. A gettók eredetére nézve a szó jelentése adhat némi eligazítást. Valószínűleg a héber get szóból származik, ami elválasztást vagy válólevelet jelent. A Velencei Köztársaság keresztény lakossága fallal elválasztott városnegyedbe száműzte a helybéli zsidó lakosságot. Ennek megfelelően a gettó kifejezést először Velencében kezdték el használni a zsidók saját magukra, illetve körbefalazott városnegyedük megjelölésére.
Később a gettó fogalma kiterjedt más kisebbségek által lakott városrészekre is. Történelmi szövegkörnyezeten kívül szinte kizárólag pejoratív felhangú.
Eleinte csak az összetartozás érzeténél fogva, később azonban már hatósági rendeletek által is kényszerítve, a középkor városaiban a zsidók bizonyos utcákban, negyedekben, gettókban tömörültek, sokszor teljesen elzárva a város többi lakosától. Az első ilyen névvel illetett negyedet 1516-ban Velencében hozták létre,[1] a pápa parancsára. Geto Nuovo szó szerint új öntödét jelent, ami a városrész eredeti funkciójára utal (ma is látogatható). Tisztasági, közegészségügyi tekintetben a hatóság szinte semmit sem gondoskodott a gettókról, a hozzájuk vezető bejáratokat éjjel elzárta, anélkül azonban, hogy ezzel a zsidóságot a csőcselék zaklatásaitól, sőt fosztogatásaitól megóvta volna. Mantovában Gonzaga Ferdinánd herceg 1620-ban szabályrendeletet bocsátott ki a gettó számára; hasonló állt fenn Frankfurtban, Prágában és Németország más városaiban. A 19. század végén különösen Olaszországban és Németországban voltak nagyobb gettók.
A szó eredeti értelmében vett gettó:
A szó mai értelmében vett gettó:
Talán a leghíresebb gettó Varsóban állt. 1939-ben, nem sokkal az első zsidótörvények kihirdetése után kezdték el kiépíteni a lengyel fővárosban. 1940-ben Varsó és a környező települések zsidó lakosságának nagy részét – mintegy 450 000 embert – a kijelölt lakórészekre telepítették át. Dr. Fischer, a varsói gettó és a politikailag Varsói Körzetnek nevezett terület főparancsnoka, 1943 tavaszára új törvényt léptetett életbe: megkezdte a gettó kiürítését és deportálását a treblinkai megsemmisítőtáborba. Április 19-én (amikor már csak mintegy 60 000 zsidó maradt a gettóban) felkelés tört ki, amely 27 napig tartott, és a németek május 15-én verték le. Ezután a gettó összes lakóját deportálták, majd porig rombolták.