Gerő Lajos

A mai világban a Gerő Lajos nagyon fontos és érdekes téma lett. A Gerő Lajos megjelenése óta felkeltette a szakértők és a hobbisták érdeklődését és figyelmét. Ez egy olyan téma, amely különböző területeken viták, viták és elemzések tárgyát képezi, mivel hatása és hatóköre túlmutat a határokon, és a mindennapi élet számos aspektusát fedi le. A Gerő Lajos-ről kimutatták, hogy jelentős hatással van a társadalomra, a gazdaságra, a kultúrára és arra, ahogyan az emberek érzékelik az őket körülvevő világot. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Gerő Lajos jelenségét és mai jelentőségét, elemezve következményeit és szerepét a modern társadalom különböző aspektusainak fejlődésében és átalakulásában.

Gerő Lajos
SzületettGrün Lajos
1864. január 1.
Aszód
Elhunyt1931. augusztus 4. (67 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaHerzfelder Paulina
Foglalkozásaújságíró
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (30A-9-38)

Gerő Lajos, születési nevén Grün Lajos (Aszód, 1864. január 1. – Budapest, 1931. augusztus 3.)[2] hírlapíró.

Életútja

Grün Adolf és Goldstein Jusztina fiaként született. Nagyon fiatal korában lépett az újságírói pályára, már 1881-ben a Pesti Napló munkatársa lett, később a Budapesti Hírlaphoz került, ahol hosszú ideig dolgozott. Napról-napra (1891) című verses és Szegények (1892) című novellás kötetét a sajtó nagy elismeréssel fogadta. Szerkesztette a Millenium című kereskedelmi kiállítási és társadalmi közlönyt 1893. november 12-től néhány hétig. Az első világháború kitörése előtt vonult nyugalomba. A Magyar Lovaregyesület meghívta a könyvesek sorába és Gerő Lajos bukméker irodát nyitott, belesodródva ezáltal a fogadó életbe. A szerencse nem vette pártfogásába éppen a favoritjárás konjunktúrája köszöntött a könyvesekre és Gerő csalódottan és szegényen szállt ki a lóversenyfogadásból. A balsikerű vállalkozás után súlyos betegség támadta meg, látása mindjobban gyengült,[3] nem tudta folytatni hivatását.[4] A Korányi klinikán hunyt el,[5] a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra, Sziklay János búcsúztatta.[6]

Költeményei a Magyar Szemlében (1890. Szt. Keyne forrása, ó-skót ballada, 1891. A tábori pap, Zedlitz után) sat.

Álneve: Szirmai.

Munkája

  • Napról-napra. Költemények. Budapest, 1891. (Ism. Magyar Állam 86. sz. és Vasárnapi Ujság 17. sz.)

Jegyzetek

  1. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  2. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 1223/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  3. ↑ Budapesti Hírlap, 1931. augusztus 4.
  4. ↑ Pesti Napló, 1931. augusztus 4.
  5. ↑ Az Est, 1931. augusztus 5.
  6. ↑ Magyar Hirlap, 1931. augusztus 6.

Források

További információk