Gasztrin

Ez a cikk a Gasztrin témával foglalkozik, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitákat váltott ki. Megjelenése óta a Gasztrin felkeltette a szakemberek, az akadémikusok és a nagyközönség figyelmét, mivel relevanciája és hatása a modern társadalom különböző aspektusaira. Ezeken az oldalakon a Gasztrin különböző megközelítéseit és perspektíváit, valamint a technológia, a politika, a kultúra és a gazdaság különböző területekre gyakorolt ​​hatását tárják fel. A cél az, hogy átfogó és naprakész képet nyújtsunk a témáról, gazdagítva a vitát, és elősegítve a Gasztrin és mai jelentésének mélyebb megértését.

A "nagy gasztrin" ...
... a "kis gasztrin"...
... és a "minigasztrin" szerkezete

A gasztrin egy peptidhormon, amelynek elsődleges feladata, hogy fokozza a gyomorfal parietális sejtjeinek gyomorsavtermelését. A gasztrint a gyomorkapu, a patkóbél és a hasnyálmirigy G-sejtjei termelik. Először a brit Roderic Alfred Gregory izolálta 1964-ben.

Termelődése

A gasztrin génje (GAS) a 17. kromoszóma hosszú karján található.[1] A gén az emésztőrendszer (gyomorkapu, patkóbél, néha hasnyálmirigy) G-sejtjeiben aktiválódik és a keletkező peptid a véráramba kerül. A gasztrinnak három (34, 17 és 14 aminosavból álló) formája van:

A peptid C-terminus felőli utolsó öt aminosava alapján mesterségesen állítják elő a pentagasztrint, amely injekcióval beadva a természetes gasztrinhoz hasonló hatást produkál.

Felszabadulását a következő tényezők aktiválják:

A alábbiak pedig gátolják:[3][4]

Funkciói

A gasztrin hatásai és szabályozása

A gasztrin elsődleges feladata a gyomorsav (sósav) elválasztásának fokozása. Ezt két módon éri el; egyrészt közvetlenül hat a gyomorfal parietális sejtjeire; másrészt hozzákötődik a gyomor enterokromaffin-szerű sejtjeinek kolecisztokinin B-receptorához, aminek következtében a sejtekből hisztamin szabadul fel, ami parakrin szabályozással fokozza a parietális sejtek savelválasztását.

Ezen kívül a következő hatásokkal rendelkezik:

  • fokozza a parietális sejtek érését
  • megindítja a gyomornyálkahártya fősejtjeinek pepszinogén-elválasztását
  • elősegíti a gyomor izmainak összehúzódását
  • ellazítja a vékonybél és vastagbél közötti ileocekális záróizmot.[5]
  • fokozza a hasnyálmirigy aktivitását és az epehólyag kiürülését.[6]
  • összehúzhatja a nyelőcső alsó záróizmát[7] - bár lehetséges, hogy ez csak a pentragasztrin hatása, nem pedig a természetes gasztriné[8]

Kórtana

A Zollinger-Ellison szindrómában az emésztőrendszer többnyire jóindulatú tumora alakul ki, ami a G-sejtek elszaporodásával és extrém magas gasztrinszinttel jár.

Autoimmun gasztritisz esetén az immunrendszer megtámadja a parietális sejteket és a gyomorsavtermelés lecsökken. Ennek kompenzálására a vér gasztrinkoncentrációja felszökik. A gyomorsavtermelés hiánya figyelhető meg az örökletes a IV. típusú mukolipidózisban szenvedő betegekben is, és ez szintén magas gasztrinszintet indukál.[9]

Jegyzetek

  1. ↑ (1986) „The genes for human gastrin and cholecystokinin are located on different chromosomes”. Hum. Genet. 73 (1), 77–80. o. DOI:10.1007/BF00292669. PMID 3011648. 
  2. ↑ (2010) „Calcium-sensing receptor is a physiologic multimodal chemosensor regulating gastric G-cell growth and gastrin secretion”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 107 (41), 17791–17796. o. DOI:10.1073/pnas.1009078107. PMID 20876097. 
  3. ↑ (1992) „Somatostatin is an essential paracrine link in acid inhibition of gastrin secretion”. Digestion 51 (2), 95–102. o. DOI:10.1159/000200882. PMID 1354190. 
  4. ↑ (1984) „Effects of somatostatin and acid on inhibition of gastrin release in newborn rats”. Endocrinology 114 (3), 743–746. o. . DOI:10.1210/endo-114-3-743. PMID 6141932. (Hozzáférés: 2016. július 4.) 
  5. ↑ (1997) „Effects of gastrin-releasing peptide (GRP) on the mechanical activity of the human ileocaecal region in vitro”. Neurogastroenterol. Motil. 9 (4), 265–270. o. DOI:10.1046/j.1365-2982.1997.d01-59.x. PMID 9430795. 
  6. ↑ (1976) „Effect of gastrin on pancreatic enzyme secretion and gallbladder emptying in man”. Gastroenterology 71 (3), 409–411. o. PMID 950091. 
  7. ↑ (1978) „Gastrin and lower esophageal sphincter tone”. Arch. Intern. Med. 138 (2), 196. o. DOI:10.1001/archinte.138.2.196. PMID 626547. 
  8. ↑ (1978) „Lower oesophageal sphincter response to gastrin--pharmacological or physiological?”. Gut 19 (2), 99–102. o. DOI:10.1136/gut.19.2.99. PMID 631634. PMC 1411818. 
  9. ↑ (1998) „Constitutive achlorhydria in mucolipidosis type IV”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 95 (3), 1207–12. o. DOI:10.1073/pnas.95.3.1207. PMID 9448310. PMC 18720. 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gastrin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.