Francia hangtan

Francia nyelv
Grammatika
Kapcsolódó témák

Ez a szócikk a francia nyelv sztenderd változatának fonémarendszerével, fonetikai jelenségeivel és prozódiájával foglalkozik.

A francia nyelv hangzásának általános jellemzői a következők:

Fonémák

Mássalhangzók

A francia nyelv mássalhangzó fonémái a következők:

Képzés módja Képzés helye
Bilabiális Labiodentális Dentális Alveoláris Posztalveoláris Palatális Labiopalatális Veláris Labioveláris Uvuláris
Zárhang p b t d k ɡ
Réshang f v s z ʃ ʒ ʁ
Közelítőhang j ɥ w
Nyelvoldali-közelítőhang l
Orrhang m n ɲ ŋ

Megjegyzések:

  1. Ott, ahol a táblázatban párban jelennek meg a mássalhangzók, a bal oldali zöngétlen, a jobb oldali pedig zöngés.
  2. A nagy és kitartó izomfeszességnek köszönhetően a mássalhangzók és a mássalhangzó-kapcsolatok (, , stb.) tiszták, nem változnak az artikulálásuk elejétől a végéig. A zöngés mássalhangzók azoknak maradnak, a szóvégieket pedig úgy ejtik ki, mintha magánhangzó követné őket, akkor is, ha szünet következik.
  3. A mássalhangzóknál az elölképzési tendencia úgy nyilvánul meg, hogy például a /t/, a /d/ és a /n/ dentálisak. Ezeket tulajdonképpen -vel, -vel, illetve -vel írják át, de az egyszerűség kedvéért ugyanazokkal a szimbólumokkal jelezzük, mint a fonémákat.
  4. A /j/, a /ɥ/ és a /w/ fonológiai szempontból mássalhangzók, de fonetikailag félhangzóknak is tekintik őket, mivel képzésük módja a réshangoké és a magánhangzóké között van. Lentebb mutatjuk be őket, a Félhangzók és kettőshangzók szakaszban.
  5. A francia nyelvterületen több allofónja van az /r/ fonémának. Az uvuláris csak az egyike ezeknek, az, amelyet általában tekintenek sztenderdnek.
  6. A /ŋ/ csak jövevényszavakban fordul elő, például a camping ’kemping’ szóban.
  7. A mai francia nyelvben a /ɲ/-t egyre inkább a hangkapcsolat váltja fel.
  8. A , a , a és a kiejtésében gyakran észlelhető palatalizáció: direct ’közvetlen’, quatre ’négy’.
  9. Majdnem mindegyik francia mássalhangzó megvan a magyarban is. A magyar pergő alveoláris megvan egyes francia területi nyelvváltozatokban, de az uvuláris nincs meg a magyarban. Teljesen idegen a magyarnak a labiopalatális /ɥ/ és a labioveláris /w/.

A mássalhangzók szavakban:

Mássalhangzó Példa Jelentése Mássalhangzó Példa Jelentése
/m/ mou puha /n/ nous mi (személyes névmás)
/ɲ/ agneau bárány /ŋ/ parking parkoló
/p/ pou tetű /b/ boue sár
/t/ tout minden /d/ doux édes
/k/ cou nyak /ɡ/ goût íz
/f/ fou bolond /v/ vous ti
/s/ sous alatt /z/ zoo állatkert
/ʃ/ chou káposzta /ʒ/ joue orca
/l/ loup farkas /ʁ/ roue kerék
A mássalhangzók időtartama

A francia helyesírásban a kettős mássalhangzók nagyon gyakoriak, anélkül, hogy általában hosszan ejtenék ki őket. Mégis vannak esetek, amikor mássalhangzókat hosszan ejtenek ki. Két típusa van az ilyen eseteknek, az egyik általános, kombinatorikus (környezetfüggő) jelenség, a másik egyéni, szubjektív természetű.

Kombinatorikus mássalhangzó-megnyújtás

Például az r-re végződő tövű és -ir képzős főnévi igenevű igék (courir ’futni’ és mourir ’meghalni’ stb.) egyszerű jövő ideje és feltételes mód jelen ideje úgy alakul, hogy a főnévi igenév képzőjének az i-je kiesik. Ennek következménye az, hogy a tővégi r és a képző r-je egymásmellé kerül, amiből hosszú keletkezik: je courrai ’futni fogok’, il mourra ’meg fog halni’. Így megkülönböztethetővé válik a feltételes mód jelen idejű alakjuk a kijelentő mód folyamatos múlt idejű alakjuktól:

Ugyancsak így lehet megkülönböztetni a -ra végződő tövű igék kijelentő mód folyamatos múlt idő és a kijelentő mód jelen idő, többes szám 1. és 2. személyű alakjait: nous croyions ’hittü(n)k’ (kijelentő mód folyamatos múlt idő) / nous croyons ’hiszünk/hisszük’.

Más esete hosszú mássalhangzó keletkezésének az, amikor egy szó mássalhangzóra végződik, és a következő szó ugyanazzal a mássalhangzóvak kezdődik: pour réparer ’azért, hogy megjavítsa’, cette table ’ez az asztal’. Így is keletkezhet ellentét, például elle a dit ’mondott (vmit)’ / elle l’a dit ’megmondta’.

Az /ǝ/ instabilitása miatt (lásd lentebb, a Magánhangzók szakaszban) egyes szavak, amelyekben kétszer fordul elő ugyanaz a mássalhangzó, és /ǝ/ van közöttük, a mássalhangzót kétszer és röviden ejtik ki, ha a beszéd viszonylag lassú és jól artikulált, de egyszer és hosszan, ha a beszéd gyorsabb és kevésbé jól artikulált. A két kiejtési mód területi jellegű is. Franciaország déli részében gyakoribb az első, északon a második. Példák:

A mássalhangzók egyéni megnyújtása elsősorban az írásban kettős mássalhangzókat érinti, éppen az írásmód hatására. Példák:

Az ilyen megnyújtás lehet érzelmi is, amikor a beszélő szóeleji hangsúlyt használ (lásd lentebb a Hangsúlyozás szakaszt).

Érzelmi megnyújtás érinthet egyszerűen írt mássalhangzót is, ugyancsak az érzelmi hangsúlyozás miatt: Formidable ! ’Bámulatos!’, Épouvantable ! ’Szörnyű!’

Hasonulások

Mássalhangzók találkozásakor hasonulási jelenségek észlelhetők. Ezeknek több típusa van:

Más szempontból a hasonulás lehet:

Magánhangzók

A francia fonémarendszer 16 magánhangzóval rendelkezik:

Nyíltság foka Nyelvállás
Elöl képzett Középen képzett Hátul képzett
ajakkerekítés nélküli ajakkerekítéses ajakkerekítés nélküli ajakkerekítéses
Zárt i y u
Félig zárt e ø o
Közepes ə
Félig nyílt ɛ, ɛ̃ œ, œ̃ ɔ, ɔ̃
Nyílt a ɑ, ɑ̃

Megjegyzések:

  1. A nagy és kitartó izomfeszesség következtében a magánhangzók ugyanúgy hangzanak szóban, mint amikor elszigetelten ejtik ki őket, ugyanolyan tiszták hangsúlytalan szótagban, mint hangsúlyosban, és egész tartamuk alatt megtartják hangszínüket.
  2. Általában a magánhangzók tisztán kezdődnek, de fokozatosan, és tisztán fejeződnek be, glottális stop nélkül, tehát nem durván.
  3. A elölképzés túlnyomó volta nem csak úgy nyilvánul meg a magánhangzók esetében, hogy a 16-ból 10 elöl képzett, hanem úgy is, hogy az elölképzettek gyakorisága nagyon nagy (78%) a hátulképzettekéhez képest (22%).
  4. A tartamuktól eltekintve nyolc francia magánhangzó megtalálható a magyarban is: /i/, /e/, /ɛ/, /a/, /y/, /ø/, /u/ és /o/. Megjegyzendő azonban, hogy az /e/ csak rövid lehet, miközben a magyarban csak hosszú, az /a/ pedig lehet rövid is, hosszú is, miközben a magyarban csak hosszú.
  5. Az /ə/ elég közel áll az /ø/-höz, tehát hangzása nem túl idegen a magyarnak. Az /ɑ/ is eléggé hasonlít a magyar /ɒ/-hoz.
  6. A táblázatban párban megjelenő magánhangzók közül a jobb oldali nazális. Ezek nem találhatók meg a magyarban.
  7. A franciában nem csak egy zárt–nyílt magánhangzó-pár van, mint a magyar /e/ – /ɛ/, hanem három. Van még /ø/ – /œ/ és /o/ – /ɔ/ pár is, de a nyíltság foka csak kevés esetben jelentésmegkülönböztető.
  8. Még egy pár vehető figyelembe a nyelvállás szempontjából: az elöl képzett /a/ és a hátul képzett /ɑ/, de ezek ellentéte is ritkán jelentésmegkülönböztető.
  9. Majdnem minden magánhangzó lehet rövid is, hosszú is, de a magyarral ellentétben a franciában kevés olyan eset van, amikor a rövid / hosszú ellentét jelentésmegkülönböztető. Bővebben erről lentebb, a A magánhangzók időtartama szakaszban van szó.

A magánhangzók szavakban:

Magánhangzó Példa Jelentése
/i/ si ha
/e/ fée tündér
/ɛ/ fait tény
/ə/ je én
/œ/ sœur lánytestvér
/ø/ jeu játék
/y/ su tudott
/u/ sous alatt
/o/ sot buta
/ɔ/ sort sors
/a/ tache folt
/ɑ/ tâche feladat
/ɑ̃/ sans nélkül
/ɔ̃/ son korpa
/œ̃/ brun barna
/ɛ̃/ brin szál (pl. fűszál)

A mai francia köznyelv magánhangzó-rendszerében észlelhető néhány a sztenderdtől való eltávolodási tendencia, amelyek nem jelentkeznek egységesen a különböző területi változatokban. Általában ellentétek eltörlődéséről van szó, mégpedig azokéról, amelyek csak ritkán jelentésmegkülönböztetőek.

Az /ə/ magánhangzó

Ennek a magánhangzónak az a sajátossága, hogy instabil, azaz ugyanabban a szóban olykor kiejtik, máskor nem. A francia nyelv történetének bizonyos korszakáig mindig kiejtették, és ma is az e betűvel adják vissza írásban. E magánhangzó kiejtése vagy elhagyása több tényezőtől is függhet:

A magánhangzók időtartama

Akárcsak a magyarban, a franciában is majdnem minden magánhangzó (csak az /e/ és az /ə/ nem) lehet rövid vagy hosszú, de a magánhangzók tartamának a jelentésmegkülönböztető jellege nem tipikus a franciában, és írásban sem jelzik. Csupán az /ɛ/ és az /ɛː/ képez néhány minimális párt, például mettre ’tenni’ / maître ’gazda, mester’. Azonban van több olyan egyszótagú szavakból álló pár, amelyek magánhangzói hasonló hangszínűek, és ehhez a különbséghez adódik hozzá a tartambeli. Ez az ellentét annál is inkább szükséges, mivel a hangszínbeli ellentétek eltűnőfélben vannak:

A magánhangzók időtartama többnyire kombinatorikus jellegű:

Az alábbi táblázatok bemutatják a magánhangzók viselkedését időtartamuk szempontjából hangsúlyos szótagban, ennek zárt vagy nyílt voltától, valamint attól függően, hogy milyen mássalhangzó követi őket zárt szótagban.

Csak a /v/, /z/, /ʒ/, /ʁ/ és /vʁ/ által megnyújtott magánhangzók:

Magánhangzó Zárt szótagban Nyílt szótagban
nem megnyújtó mássalhangzó előtt megnyújtó mássalhangzó előtt
/i/ habite ’lakik’ livre ’könyv’ habit ’öltözék’
/ɛ/ faites ’csináltok’ faire ’csinálni’ fait ’csinált’
/œ/ jeune ’fiatal’ œuvre ’alkotás’ —
/y/ débute ’kezdődik’ juge ’bíró’ début ’kezdet’
/u/ bourse ’tőzsde’ blouse ’blúz’ bout ’vég’
/ɔ/ sotte ’buta’ (nőnem) mort ’halál’ —
/a/ rate ’nőstény patkány’ rage ’veszettség’ rat ’patkány’

Minden mássalhangzó által megnyújtott magánhangzók:

Magánhangzó Zárt szótagban Nyílt szótagban
/ø/ jeûne ’böjt’ joyeuse ’vidám’ (nőnem) joyeux ’vidám’ (hímnem)
/o/ il saute ’ugrik’ rose ’rózsa’ saut ’ugrás’
/ɑ/ appâte ’csalétket használ’ il rase ’borotvál’ appât ’csalétek’
/ɑ̃/ bande ’banda’ genre ’nem’ gens ’emberek’
/ɔ̃/ réponse ’válasz’ éponge ’spongya’ répond ’válaszol’
/œ̃/ emprunte ’kölcsönvesz’ jungle ’dzsungel’ emprunt ’kölcsön’
/ɛ̃/ crainte ’félelem’ quinze ’tizenöt’ craint ’fél (vmitől)’

Félhangzók és kettőshangzók

A francia három félhangzóval rendelkezik: /j/, /w/ és /ɥ/, amelyek az /i/, az /u/, illetve az /y/ magánhangzóknak felelnek meg. Mindhárom produkálhat emelkedő kettőshangzót, a /j/ pedig ereszkedő kettőshangzót is. Példák: bien ’jól’ (emelkedő), évantail ’legyező’ (ereszkedő), oui ’igen’, huit ’nyolc’.

Gyakran előfordul, hogy félhangzó a neki megfelelő magánhangzóval váltakozik az igeragozás vagy a szóképzés során: nie ’tagad’ ~ nier ’tagadni’, loue ’bérel’ ~ louer ’bérelni’, tue ’öl’ ~ tuer ’ölni’.

Vannak olyan esetek is, amikor félhangzó minimális párt képez a neki megfelelő magánhangzóval: si elle ’ha (nőnemű) ő’ – ciel ’ég(bolt)’, pays ’ország’ – paye ’fizetség’, abbaye ’apátság’ – abeille ’méhecske’, tu as ’neked van’ – tua ’ölt’ (egyszerű múlt idő).

Tőhangváltások

Az igeragozás és a szóképzés sok tőhangváltással jár. Fentebb, a Félhangzók és kettőshangzók szakaszban már láthatók félhangzó ~ neki megfelelő magánhangzó váltakozások, de a legtöbb váltakozás magánhangzók között van.

A leggyakoribb magánhangzó váltakozás a félig zárt ~ félig nyílt. Ezeket a szótag hangsúlyos vagy hangsúlytalan volta, és nyílt vagy zárt jellege váltja ki. Példák:

Másik gyakori magánhangzó-váltakozás a rövid ~ hosszú. A megnyúlás feltételei fentebb láthatóak, A magánhangzók időtartama szakaszban. Példák: dites ’mondtok’ ~ disent ’mondanak’, faites ’csináltok’ ~ faire ’csinálni’, œuvrer ’dolgozni, alkotni’ ~ œuvre ’alkotás’, jeûner ’böjtölni’ ~ jeûne ’böjt’, saut ’ugrás’ ~ saute ’ugrik’.

Van nazális magánhangzó ~ neki megfelelő orális magánhangzó + orrhangú mássalhangzó váltakozás is: il tient ’tart (vmit)’ ~ ils tiennent ’tartanak’, paysan ’paraszt’ ~ paysanne ’parasztasszony’, chien ’(kan)kutya’ ~ chienne ’szuka’.

Teljesen különböző magánhangzók között van váltakozás egyes igékben, ezek kijelentő mód jelen idejű és egyszerű múlt idejű alakjai között: peut ’tud, bír’ ~ put ’tudott, bírt’, sait ’tud, ért hozzá’ ~ sut ’tudott’, prend ’vesz’ ~ prit ’elvett’, met ’tesz, rak’ ~ mit ’tett, rakott’.

A mássalhangzó-váltakozások kevésbé gyakoriak, mint a magánhangzó-váltakozások. A legfontosabbak a nulla hangzó ~ mássalhangzó váltakozások: il bat ’ver’ ~ ils battent ’vernek’, il répond ’válaszol’ ~ ils répondent ’válaszolnak’, il dort ’alszik’ ~ ils dorment ’alszanak’, étudiant ’diák’ ~ étudiante ’diáklány’, mis ’tett’ (hímnemű múlt idejű melléknévi igenév) ~ mise ’tett’ (nőnemű múlt idejű melléknévi igenév).

Prozódia

Mindegyik prozódiai jelenség (hangsúlyozás, hanglejtés, beszédritmus és beszédtempó) szorosan kötődik a franciában a fonetikai szó fogalmához.

A fonetikai szó

A fonetikai szó nem egyezik az írásban elhatárolható szóval, mivel két vagy több ilyen szóból is állhat. A fonetikai szót az jellemzi, hogy csak egyetlen főhangsúlya van, a franciában ennek utolsó szótagján, valamint hangmagasság-változás és viszonylag rövid szünet határolja el a következőtől. Ha legalább két szóból áll a fonetikai szó, az egyik lexikális jelentéssel bír, a másik pedig simulószó. A hangsúly általában a lexikális jelentésű szón van. Fonetikai szó például le garçon ’a fiú’, mely határozott névelőből és egy főnévből áll. De egyetlen lexikális jelentésű szót tartalmazó fonetikai szóban több simulószó is lehet. Például a que je te le donne ’hogy odaadjam neked’ fonetikai szó egy kötőszóból, egy alanyi funkciójú személyes névmásból, egy részeshatározói funkciójú személyes névmásból, egy tárgyi funkciójú személyes névmásból és egy igéből áll, az egész egyetlen hangsúllyal, az ige o-ján.

Fonetikai szóban lehet egynél több lexikális jelentésű szó is. A következő példákban az ilyen szavak száma kettőről négyre nő, de csak az utolsón van hangsúly:

A fonetikai szavak általában mondattani egységek, mint például:

Egy fonetikai szóban a szótagok száma általában három és hét között mozog, de lehet rövidebb, még egyszótagú szóból álló is felsorolásban, vagy hosszabb, ha a beszédtempó viszonylag gyors.

A fonetikai szó egységét néhány hangtani jelenség biztosítja.

Szóláncolás (enchaînement)

Mássalhangzós szóláncolás

Fonetikai szó belsejében, ha a kiejtésben mássalhangzóra végződő szót (akkor is, amikor a szó elszigetelt) magánhangzóval kezdődő szó követi, a két szó összeláncolódik azzal, hogy a mássalhangzó a következő szóba kerül, ennek első szótagjának a kezdő mássalhangzójaként. Például az avec eux ’velük’ fonetikai szó egyetlen szóként ejtendő: . Ez akkor is érvényes, amikor a mássalhangzót írásban néma e követi: votre ami ’barátotok’. Általában a mássalhangzó minden vonása megmarad, csupán a /f/ zöngésedik két olyan szócsoportban, melyek elemei csaknem összeolvadtak a gyakori együtt való használatuk nyomán: neuf ans ’kilenc év’ és neuf heures ’kilenc óra’.

Magánhangzós szóláncolás

Ha szó belsejében két magánhangzó találkozik, azaz hangűr esetében, a kettő között nincs sem szünet, sem glottális stop, ami a magyarban is érvényes: aorte ’aorta’. A franciában ez fonetikai szó belsejében is így működik, ha egy szóvégi magánhangzó találkozik szóeleji magánhangzóval: j’ai eu ’volt nekem’ (rövidebb fonetikai szó), j’ai eu un billet ’kaptam jegyet’ (hosszabb fonetikai szó). Ha ugyanaz a magánhangzó ismétlődik ilyen körülmények között, mégsem lesz belőlük egyetlen hosszú, hanem ezek is összeláncolódnak: Il va à Annecy ’Annecy-ba megy’.

Hangkivetés (élision)

A hangkivetés olyan hangsúlytalan szóvégi magánhangzó kiejtésének mellőzése, amely után magánhangzóval kezdődő szó következik. Ez a jelenség általában mindig hangsúlytalanul használt szavakat (névelőket, névmásokat, viszonyszókat) érint, melyek között a legtöbb e-re végződik, de van olyan is, amely a-ra vagy i-re. Írásban hiányjel (apostrophe) jelzi a hangkivetést. A következő szókat érintheti:

Két szóban csak akkor vetődik ki az e, amikor összetett szavak elemei: presqu’île ’félsziget’ (szó szerint „majdnem sziget”) és quelqu’un ’valaki’.

Egyes összetett szavakban megmaradt az hiányjellel jelzett hangkivetés olyan szóban, amelyben egyébként is megvan, például az aujourd’hui ’ma’ szóban (szó szerint „a mai napon”), amelyben a de elöljáró van.

A fesztelen regiszterben gyakran kivetik a tu ’te’ névmásbeli u-t az avoir ’birtokol’ és az être létige a névmásnak megfelelő személyű alakjai előtt: t’as raison ’igazad van’ (tu as raison helyett), t’es content ? ’meg vagy elégedve?’ (tu es content helyett).

Hangkötés (liaison)

Sok francia szó végén „látens” mássalhangzó van, amelyet csak akkor ejtenek ki, amikor magánhangzóval kezdődő szó követi, bizonyos körülmények között. Általában ezt a mássalhangzót valamikor akármilyen fonetikai környezetben kiejtették, és ma is megfelel neki betű.

Olykor a hangkötés az írásban pontosan jelzett mássalhangzóval történik, máskor nem. Példák ugyanazokkal a mássalhangzókkal, amikor nem vesznek részt hangkötésben, és amikor megvalósítják azt:

Egyes hangkötések kötelezőek, mások lehetségesek, megint mások tilosak.

A kötelező hangkötések minden nyelvi regiszterben azok.

Főnév és az annak alárendelt eléje helyezett szó között kötelező a hangkötés:

Az alanyi funkciójú személyes névmás és az állítmány között, valamint tárgyi vagy határozói funkciójú hangsúlytalan névmás és az őt alárendelő ige vagy igenév között is kötelező a hangkötés:

Analóg módon az írott t-re végződő igealakokkal, az a vagy néma e végződésű igék is kötődnek egy kiejtett és írott -t- beiktatásával az őket követő il vagy elle alanyhoz: donne-t-il ? ’ad-e?’, donnera-t-il ? ’fog-e adni?’ Ugyanaz a helyzet az írott, de nem kiejtett c-re végződő igealakkal: vainc-t-elle ? ’győz-e?’

Egyéb (egyszótagú) szavak, amelyeket kötni kell a következő szóhoz:

Ugyancsak kötelező a hangkötés egyes összetett szavakban és állandósult szókapcsolatokban: les États-Unis ’az Egyesült Államok’, de temps en temps ’időről időre’.

Lehetséges hangkötés annál több van, minél választékosabb a nyelvi regiszter. Gyakoribb esetek:

A tilos hangkötések helytelenek nemcsak a sztenderd nyelvben, hanem a fesztelen regiszterben is. Tilos a hangkötés:

Hangsúlyozás

Szóvégi hangsúly

A francia nyelvben a főhangsúly nem szóhangsúly, hanem fonetikai szó hangsúlya, mivel egyetlen van belőle a fonetikai szó utolsó szótagján, tehát csak akkor szóhangsúly, ha egyetlen szó alkot fonetikai szót. Hangsúlyozhatóak általában a lexikális jelentésű szavak. A simulószók általában nem hangsúlyozhatóak. Ilyenek a névelők, az elöljárószók, a kötőszók, az egyszerű vonatkozó névmások, egyes személyes névmások és egyes határozószók.

Egyes névmásokon, melyek mondattanilag igéhez kötődnek, az ige mögé helyezettek, és vele alkotnak fonetikai szót, lehet mégis hangsúly, általában ha magánhangzójuk más mint /ə/. Gyakori esetek:

A francia főhangsúly jellegzetességei:

A fonetikai-szóvégi hangsúlyok jelentésegységekre osztják a beszédfolyamot. Egyazon beszédszakasznak különböző jelentése lehet, attól függően, hogy hogyan van fonetikai szavakra felosztva. Például a szakaszt kétféleképpen lehet fonetikai szavakra osztani. (A hangsúlyos szótagok alá vannak húzva.):

Egy vagy több fonetikai szó egyetlen kilégzéssel kiejtett szakaszt (groupe de souffle) alkothat, melynek utolsó hangsúlya jobban kiemeli az illető szótagot, mint amennyire kiemelt a többi hangsúlyos szótag, és utána nagyobb szünet következik. A következő mondat négy fonetikai szóból áll, de csak egy groupe de souffle-ból (A kisebb szüneteket egy függőleges vonallal, a nagyobbat kettővel jelzik.): Oui | j’l’ai vu | avec sa sœur | à cinq heures || ’Igen, láttam őt a nővérével öt órakor’.

Szóeleji hangsúly

Más típusú hangsúly a szóeleji (accent initial). Nyomatékosító (accent d’insistance) vagy érzelmi hangsúlynak (accent affectif) is nevezik. Ugyanazok a vonások jellemzik, mint a szóvégit, de mindegyikük erőteljesebben nyilvánul meg. Két helyzetben létezik ilyen hangsúly.

A legjobb elnevezése az érzelmi, amikor a szóeleji hangsúly ilyen töltetet ad a szónak. Többszótagú szóban a szóeleji hangsúly együtt van meg a szóvégivel, a szóeleji az első vagy a második szótagon. Ez a hangsúly nem csak a magánhangzó szintjén nyilvánul meg. Ezek szerint:

Olykor a szóeleji hangsúly ellentétbe helyezi a szót más szóval, azaz nyomatékosító hangsúly. Ebben az esetben akármelyik szótagra eshet, olyan simulószókat is beleértve, amelyeken nem lehet hangsúly fonetikai szó végén. Például a Mettez vos livres sous votre chaise ’Tegyétek a könyveiteket a széketek alá’ mondatban a chaise szón levő hangsúlyt megerősítheti nyomatékosító hangsúly, például azt sugallva, hogy a közlés címzettei ne tegyék a könyveiket az asztalra. De ilyen hangsúly eshet a sous elöljáróra is, ha például azt sugallja a beszélő, hogy a címzettek ne tegyék a könyveket a székekre.

Hanglejtés

A hangsúlyos szótagok esetleges különböző hangmagassága a hangsúlytalanokéhoz képest egyike a mondat dallama összetevőinek, de a hanglejtés ezek közül a legfontosabb. Ennek elemei a hangmagasság-változás iránya (emelkedő, ereszkedő), a változás foka (szökő, enyhén emelkedő, lebegő, eső, enyhén ereszkedő), a hanglejtésforma (homorú vagy domború) és a hangfekvési sáv (amely a zenében a regiszternek felel meg). Ez utóbbi lehet általában mély, közepes, magas vagy nagyon magas. A francia sztenderd nyelvváltozat hanglejtése viszonylag monoton a nyelv területi változatainak többségééhez képest, a hangsúlytalan szótagok dallamvonala miatt.

Pierre Delattre, az alábbi párbeszéddel illusztrálva,

– Si ces œufs étaient frais, j’en prendrais. Qui les vend ? C’est bien toi, ma jolie ?
– Évidemment, Monsieur !
– Allons donc ! Prouve-le-moi !

– Ha ez a tojás friss lenne, vennék. Ki árulja? Te, szépségem?
– Természetesen, uram!
– Na ne mondd! Bizonyítsad be nekem!

tíz alap-hanglejtést különböztet meg (A szintek számokkal vannak megjelölve, de nincsenek visszaadva a hanglejtésformák.):

1. kisebb folytatás:

4
3œufs
2Si ces
1

2. nagyobb folytatás:

4frais,
3taient
2é
1

3. véglegesség:

4
3
2j’en pren
1 drais.

4. kiegészítendő kérdés:

4Qui
3
2les
1vend ?

5. eldöntendő kérdés:

4toi,
3bien
2C’est
1

6. visszhang:

4ma jolie ?
3
2
1

7. beleélés:

4demment,
3vi
2É
1

8. zárójel:

4
3
2
1Monsieur !

9. felkiáltás:

4A
3llons
2
1donc !

10. parancs:

4Prouve-
3
2le-
1moi !

Ezek közül három hanglejtés alapvető:

Valójában a hanglejtés nagyon sokszerű. A fenti hárman kívül több más funkciója is van.

Beszédritmus és beszédtempó

A ritmusélményt a hangsúlyok, a szünetek, a beszédtempó stb. adják. A francia beszédritmust a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok, valamint a sem túlságosan kicsi, sem túlságosan nagy szótagszámú (általában 3–7) fonetikai szavak nagyjából szabályos váltakozása jellemzi. A leggyakoribb fonetikai szavak a három- és a négyszótagúak: Példák:

Ezeken kívül sok más kombináció lehetséges, mint például:

A beszédtempó sok tényező függvénye. A nagykorú franciaajkú beszélőé hangos felolvasáskor 4,2 szótag/szekundum (lassú olvasás) és 6,8 szótag/szekundum (gyors olvasás) között mozog, de gyorsabb ennél a maximumnál például egy mérges beszélőé, és lassúbb ennél a minimumnál például egy szomorú beszélőé.

Jegyzetek

  1. ↑ Kalmbach 2013, 7.1.3.
  2. ↑ Léon 1971, 59. o.
  3. ↑ Léon 1971, 65. o.
  4. ↑ Kalmbach 2013, 4.20.
  5. ↑ A fonetikai átírásban a ' azt jelzi, hogy az őt követő szótag hangsúlyos.
  6. ↑ Kalmbach 2013, 4.15.
  7. ↑ a b c Carton 1976.
  8. ↑ A fonetikai átírásban a pont két hangsúlytalan szótagot választ szét.
  9. ↑ Kalmbach 2013, 8.2.
  10. ↑ Bruxelles 2003, 27. o.
  11. ↑ Léon 1971, 54. o.
  12. ↑ Léon 1971, 13. o., Carton 1976.
  13. ↑ Carton 1976; Bruxelles 2003, 26. o.; Léon 1971, 15. o.
  14. ↑ Kalmbach 2013, 6.8.
  15. ↑ Kalmbach 2013, 6.9.
  16. ↑ Kalmbach 2013, 8.3.
  17. ↑ Fjodorov 2008. 26. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  18. ↑ Kalmbach 2013, 9.3.
  19. ↑ Kalmbach 2013, 7.2.
  20. ↑ Kalmbach 2013, 7.3.
  21. ↑ Ezzel a Francia helyesírás szócikk foglalkozik.
  22. ↑ Kalmbach 2013, 7.6.
  23. ↑ Erről a betűről a Francia helyesírás szócikkben van szó.
  24. ↑ Kalmbach 2013, 9.2.
  25. ↑ Ezt az elnevezést használja például Di Cristo 2003, Astésano 2001 és Lessard 1996.
  26. ↑ Léon 1971, 66. o.
  27. ↑ A magyarban jelentősen nagyobb (Karakai 2008, 157. o.).
  28. ↑ Bruxelles 2003, 32. o.
  29. ↑ Tranel 1987, 199. o.
  30. ↑ Lambert-Drache 1997, 22. o.
  31. ↑ Ezt az elnevezést használják azok a szerzők, akik az accent final terminus mellett voksolnak.
  32. ↑ Kalmbach 2013, 9.4.
  33. ↑ Léon 1971, 68. o.
  34. ↑ A fonetikai átírásban ˌ a szóeleji hangsúly jele.
  35. ↑ Guilbault 2005, 4.10.
  36. ↑ Kalmbach 2013, 9.5.
  37. ↑ Bolla 2006, 23. o.; Kalmbach 2013, 9.5.
  38. ↑ A francia irodalomban (Delattre 1966, Léon 1971, Kalmbach 2013) négy hangfekvési sávról van szó, sőt, Kalmbach szerint lehet még kettő, 0 – infra-mély, és 5 – nagyon-nagyon magas, miközben Bolla szerint csak három van: mély, közepes és magas (54. o.).
  39. ↑ Delattre 1966.
  40. ↑ Kalmbach 2013, 9.6.
  41. ↑ Kalmbach 2013, 9.7.
  42. ↑ Léon 1971, 70. o.
  43. ↑ Pasdeloup 2004, 2. o.

Források

További információk