Fodorkafenyő

A mai világban a Fodorkafenyő továbbra is alapvető és érdekfeszítő téma, amely felkelti az akadémikusok, tudósok, szakemberek és rajongók figyelmét egyaránt. A Fodorkafenyő jelentősége különböző területeken nyilvánul meg, az orvostudománytól a technológiáig, a politikán és a kultúrán keresztül. A történelem során a Fodorkafenyő tanulmányozás és vita tárgya volt, bemutatva jelentőségét és a társadalomra gyakorolt ​​hatását. Ebben a cikkben a Fodorkafenyő-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, annak eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi hatásáig, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a lenyűgöző és folyamatosan változó témáról.

Fodorkafenyő
Szundaföldi fodorkafenyő (Phyllocladus hypophyllus)
Szundaföldi fodorkafenyő (Phyllocladus hypophyllus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Kőtiszafafélék (Podocarpaceae)
Endl.
Nemzetség: Phyllocladus
Rich. ex Mirb., 1825
Csoportok

Fajok

Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fodorkafenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fodorkafenyő témájú kategóriát.

A fodorkafenyő (Phyllocladus) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának fenyőalakúak (Pinales) rendjében a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjának egyik nemzetsége öt-hat élő és hat kihalt fajjal. Mivel megjelenése markánsan különbözik a többi nemzetségétől, egyes szerzők[1] önálló családként kezelik. A molekuláris genetikai vizsgálatok szerint ez az elkülönítés nem indokolt; a fodorkafenyő a Lepidothamnus testvérnemzetsége.

A fajok elkülönítése nem egyértelmű;

Származása, elterjedése

A Fülöp-szigetektől Új-Zélandig, délen Tasmániáig terjedt el. Fajai ezelőtt mintegy 5–7 millió évvel váltak külön.

Megjelenése, felépítése

10–30 m magasra növő fa.

Jellegzetességei az állevelek (phyllocladium), amelyek valójában ellaposodott hajtások, de minden szempontból a levél funkcióját látják el. A redukált levelek csupán apró fogacskák e levélszerű hajtások szélein. A magoncnak az ősi állapot jeleként még tűlevelei vannak. A friss hajtások 2–3 évig maradnak zöldek, majd megbarnulnak és elfásodnak. Egy-egy állevél kb. 20 cm hosszú, és nagyjából 15, 1–3 cm-es levélkére tagolódik.

Toboztermései a többi kőtiszafaféléhez hasonlóan bogyószerűek.

Életmódja, termőhelye

Jegyzetek

  1. ↑ Christopher N. Page. 1990. "Phyllocladaceae" pages 317-319. In: Klaus Kubitzki (general editor); Karl U. Kramer and Peter S. Green (volume editors) The Families and Genera of Vascular Plants volume I. Springer-Verlag: Berlin;Heidelberg, Germany. ISBN 978-0-387-51794-0
  2. ↑ Fenyőliget: Phyllocladus aspleniifolius (Egylevelű fodorkafenyő)
  3. ↑ Conifer Treasury. . (Hozzáférés: 2019. július 17.)

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Phyllocladus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk