Az alábbiakban bemutatott cikkünkben a Felekiné Gáspár Anni témával foglalkozunk, amely a társadalom különböző szféráiban érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Felekiné Gáspár Anni eredetétől napjaink relevanciájáig számos értelmezés és vélemény tárgya volt, ami széles tanulmányi és kutatási területet generált. Ebben a cikkben a Felekiné Gáspár Anni körüli különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük annak hatását különböző összefüggésekben, és átfogó képet nyújtunk a mai világban betöltött fontosságáról.
Felekiné Gáspár Anni | |
Született | Gáspár Anna 1902. október 21.[1][2][3] Budapest[1][2][3] |
Elhunyt | 1992. október 22. (90 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Feleki Rezső |
Szülei | Gáspár Bernát |
Foglalkozása | festőművész |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1950) |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (5B parcella, 8. sor, 23. sír) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Felekiné Gáspár Anni témájú médiaállományokat. | |
Felekiné Gáspár Anni (Budapest, Terézváros, 1902. október 21.[4] – Budapest, 1992. október 22.) Munkácsy-díjas festőművész. Festészetének fő témája az enteriőr, portréit, életképeit, csendéleteit leíró-elbeszélő előadásmód jellemzi.
Budapesten született Gáspár Bernát nyelvtanár és Goldstein Róza gyermekeként izraelita vallású polgári családban.[5] Gyermekkorában Miskolcra költöztek, ahol édesapja nyelviskolát nyitott. Az első világháború idején családjával ismét a fővárosba költözött. Tanulmányait 1916–17-ben a Fővárosi Iparrajziskolában végezte. Első férje Gondos Jenő (1900–1945)[6] textilkereskedő volt, aki munkaszolgálatosként életét vesztette.[7] A nyilas rémuralom során bujkálni kényszerült. A második férjét, Feleki Rezső operaénekest, a Dohány utcai zsinagóga későbbi főkántorát, a háború során ismerte meg. Huszonöt évig dolgozott irodában, utána 1943–44-ben Örkényi Strasser szabadiskolában Bernáth Aurél korrigálta a munkáit. 1948–49-ben az Elektromos Művek szabadiskolájában képezte magát tovább, itt Börzsönyi Kollarits Ferenc és Novotny Emil Róbert voltak a mesterei, de Breznay Józseftől is tanult. 1946-ban rendezte első egyéni kiállítását. 1950-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták az I. Magyar Nemzeti Kiállításon Készülődés május 1-jére és Füttyös kalauznő című, a szocialista realizmus vagy „szocreál” sematikus stílusában alkotott képeiért.[8] Az 1950-es években a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és a szocialista országokban rendezett csoportos tárlatokon szerepelt műveivel.