Feketenyakú hattyú

Ez a cikk a Feketenyakú hattyú témával foglalkozik, egy rendkívül releváns kérdéssel, amely az elmúlt években felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét. A Feketenyakú hattyú számos tanulmány és kutatás tárgya volt a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatása miatt, az egészségtől a gazdaságig. A szövegben a Feketenyakú hattyú különböző aspektusait elemzik, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásaiig. Emellett megvizsgálják a lehetséges megoldásokat és javaslatokat a Feketenyakú hattyú által a kortárs világban jelentett kihívásokra. A többdimenziós megközelítés révén a cél az, hogy az olvasónak egy teljes és naprakész látásmódot kínáljon a Feketenyakú hattyú-ről, hogy hozzájáruljon a jelenség vitájához és megértéséhez.

Feketenyakú hattyú
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Lúdformák (Anserinae)
Nemzetség: Hattyúk (Cygnini)
Nem: Cygnus
Faj: C. melancoryphus
Tudományos név
Cygnus melancoryphus
Latham, 1790
Szinonimák

Cygnus melanocorypha

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketenyakú hattyú témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketenyakú hattyú témájú médiaállományokat és Feketenyakú hattyú témájú kategóriát.

Feketenyakú hattyú pár

A feketenyakú hattyú (Cygnus melancoryphus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Dél-Amerika déli területein költ Chile déli részétől délre Patagónián át egészen a Tűzföldig és a Falkland-szigeteken. A költési időszak után télre északabbra vonul, Uruguayba, Paraguayba, Argentína északi részére és Brazília délkeleti területeire.

Lapos partú és feltöltődő szélű tavakon, mocsarakban, lagúnákban és tengerparton él.

Megjelenése

Hossza 110-140 centiméter, testtömege 3,5-6,5 kilogramm. A tojó jóval kisebb a hímnél. A testméreten kívül azonban - mint az a lúdformáknál általános - nincs nemi kétalakúság a fajnál. Néhány öreg hím kifejezetten nagy bütyköket növeszt, erről könnyű őket megkülönböztetni a tojóktól.

Feje, nyaka és csőre fekete, háta, hasa, szárny és farka fehér. Könnyen felismerhető madár. Arca és a csőrén lévő bütyök vörös. Széles, hússzínű úszóhártyás lába van.

A fiatal madarak feje és nyaka világosabb színű, inkább barnás. Tollazatuk többi része szürkés. Bütykük még kicsi, csak a harmadik életévükre fejlődik ki teljesen. Második évükre tollazatuk már fehér.

Életmódja

Sokféle vizes élőhelyen előfordulhat, de leginkább a pamparégiókban levő mocsarakat és nagyobb tavakat kedveli. Ezekben ugyanis bőséges vízinövényzet található, amely a fő tápláléka. Hínárokat és algákat fogyaszt elsődlegesen, melyeket hosszú nyaka segítségével - olykor a vízben fejreállva - egészen mélyről is fel tud hoznia felszínre. Állati eredetű dolgokat - például rovarokat, férgeket, kagylókat, apró kétéltűeket és halakat - csak kiegészítésképp fogyaszt.

Szaporodása

Mint a hattyúk mindegyike, ez a faj is monogám, hosszú távú párkapcsolatban él. Szaporodási időszaka júliusban kezdődik, a déli félteke tavaszi időszakának a kezdetén és egészen novemberig eltarthat. Sekély tavak, nádasainak szélén, nádszálakból és gyékényből rakott kupacra rakja 3-8 tojását. A tojásokon a nőstény kotlik, mintegy öt hétig. Ezalatt a hím őrködik biztonsága felett. Szürke pehelyruhás fiókái fészekhagyók. Szüleik gyakran a hátukon hordozzák őket. A fiatal hattyúk csak mintegy három hónappal kikelésük után érik el röpképességüket.

Állatkertekben

Magyarországon a Veszprémi Állatkertben és a Nyíregyházi Állatparkban tartanak feketenyakú hattyúkat.

Képek

  • Portré
    Portré
  • Museum specimen
    Museum specimen

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Schwarzhalsschwan című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források