Ma egy olyan témával szeretnénk foglalkozni, amely az elmúlt években nagy aktualitást kapott. A Föderalista Párt (Amerikai Egyesült Államok) olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, a politikától a tudományig. A kérdés teljes körű feltárása érdekében elmélyülünk annak eredetében, a mai társadalomra gyakorolt hatásában és a javasolt megoldásokban. A Föderalista Párt (Amerikai Egyesült Államok) mindannyiunkat foglalkoztató téma, mivel hatása mindennapi életünk különböző területeire hat. Ezzel a cikkel elemezzük és reflektálunk a Föderalista Párt (Amerikai Egyesült Államok)-re, hogy világosabb és tájékozottabb képet kapjunk erről a ma oly fontos témáról.
Föderalista Párt Federalist Party | |
![]() | |
Adatok | |
Elnök |
|
Elnökségi tagok | Alexander Hamilton John Jay John Adams Rufus King John Marshall |
Alapítva | 1791 |
Feloszlatva | 1824 |
Utódpárt | Nemzeti Republikánus Párt |
Pártújság | Gazette of the United States |
Ideológia | klasszikus konzervativizmus Hamiltonizmus |
Politikai elhelyezkedés | Jobboldal[1][2][3] |
Hivatalos színei | fekete és fehér |
Amerikai Egyesült Államok politikai élete | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Föderalista Párt Federalist Party témájú médiaállományokat. |
A Föderalista Párt volt az első politikai párt az Amerikai Egyesült Államokban. Alexander Hamilton alatt uralta a nemzeti kormányt 1791 és 1801 között. A párt elkezdett visszaesni, még egyszer, az 1812-es háború ellenzésével felemelkedett. A párt ezután szétesett, az utolsó elnöki jelöltüket 1816-ban állították. Konzervatívaknak és üzletembereknek kedvezett, a bankok pártfogói voltak a kormány, a hadsereg ellenében, ezek mellett ellenezték a francia forradalmat is és Nagy-Britanniát preferálták. A párt centralista, föderalista és protekcionista volt.[4][5]
1801-ig irányította a párt a kormányt, mikor a Thomas Jefferson vezette ellenzéki Demokrata-Republikánus Párt többséget szerzett. 1790 és 1794 között bankárok és üzletemberek koalíciójaként. Az egyetlen Föderalista elnök John Adams volt. George Washington szimpatizált a párttal, de hivatalosan egy párt tagja se volt elnöksége során.[6]
Föderalista irányelvek voltak egy Nemzeti Bank létrehozása, tarifák és Nagy-Britanniával jó kapcsolat kialakítása. A párt a legtöbb törvényhozási csatát megnyerte az 1790-es években.[7]
Hamilton bizalmatlan volt John Adamsszel szemben, de nem tudta megállítani indulását a választáson. Az 1796-os elnökválasztáson Adams három elektori szavazattal nyert Thomas Jeffersonnal szemben, aki a kialakított rendszer alapján ennek köszönhetően alelnök lett.[8]
A külügy volt ebben az időben a legfontosabb probléma az időszakban. Adams egyedül hozott döntéseket, nem konzultál se Hamiltonnal, se a párt többi vezetőjével. Többek közt ennek köszönhetően a kabinetje inkább Hamiltonnak felelt, mint neki.[9]
Az adminisztráció egyik legfontosabb munkája az Idegen és Lázadás törvények voltak. A franciákkal egyre rosszabb kapcsolata volt az országnak. 1798-ban elfogadták az Idegen és Lázadás törvényeket, amelyek közül a korábbi lehetőséget adott az elnöknek, hogy az általa túl veszélyesnek talált személyeket deportálja. A Lázadás törvény bűncselekménnyé tette a kormány hamis, botrányos és rosszindulatú kritizálását.[10]
Több republikánus újságszerkesztőt is elítéltek, megbüntettek vagy bebörtönöztek ezen törvények alapján, újságaikat pedig bezárták.[11] Erre válaszként Jefferson és James Madison titokban a Kentucky és Virgina határozatot, amely a két államban alkotmányellenesnek nevezte a törvényeket, ennek köszönhetően érvénytelenítve azokat.
A Föderalisták létrehoztak egy flottát, új fregattokkal és adóemeléssel fizettek érte. Pennsylvaniában ezt követően kitört a Fries-lázadás, mert nem voltak hajlandóak fizetni az új adókat. John Fires-t halálra ítélték hazaárulásért, de Adams megbocsátást nyújtott neki. AZ 1978-as választások idején a párt jól teljesített, de a következő évben belső problémákkal küzdöttek. 1799 elején Adams ki akart szabadulni Hamilton befolyása alól és egy új békeküldetést küldött Franciaországba. A küldetés sikeres volt, amellyel a "Kvázi-háború" véget ért és a hadsereg nagy részét feloszlatták.
Hamilton és Adams nagyon nem kedvelte egymást és a föderalisták a kettőjük között voltak szétválva. Hamiltonnak nem tetszett a politikai hatalmának elvesztése, ezért Charles Pinckney-t támogatta a következő választáson. Ez egy hasadást okozott a párton belül, ami Thomas Jefferson és a Demokrata-Republikánusok győzelméhez vezetett.[12]
Választás | Jelöltek | Szavazatok | Elektori szavazás | ||
---|---|---|---|---|---|
Elnök | Alelnök | Százalék | Elektori szavazatok | Helyezés | |
1796 | John Adams | Thomas Pinckney | 53.4 | 71 / 138
|
1 |
1800 | Charles C. Pinckney | 38.6 | 65 / 138
|
2 | |
1804 | Charles C. Pinckney | Rufus King | 27.2 | 14 / 176
|
2 |
1808 | 32.4 | 47 / 176
|
2 | ||
1812 | DeWitt Clinton | Jared Ingersoll | 47.6 | 89 / 217
|
2 |
1816 | Rufus King | John E. Howard | 30.9 | 34 / 217
|
2 |
1820 | Nincs jelölt | 16.2 | 0 / 232
|
2 |
Kongresszus | Év | Szenátus[13] | Képviselőház[14] | Elnök | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Összes | Anti-
Adminisztráció |
Pro-
Adminisztració |
További | Üres
székek |
Összes | Anti-
Adminisztráció |
Pro-
Adminisztráció |
További | Üres
székek | ||||||
1. | 1789–1791 | 26 | 8 | 18 | — | — | 65 | 28 | 37 | — | — | George Washington | |||
2. | 1791–1793 | 30 | 13 | 16 | — | 1 | 69 | 30 | 39 | — | — | ||||
3. | 1793–1795 | 30 | 14 | 16 | — | — | 105 | 54 | 51 | — | — | ||||
Kongresszus | Év | Összes | Demokrata- | Föderalista | További | Üres
székek |
Összes | Demokrata-
Republikánus |
Föderalista | További | Üres
székek |
Elnök | |||
4. | 1795–1797 | 32 | 11 | 21 | — | — | 106 | 59 | 47 | — | — | George Washington | |||
5. | 1797–1799 | 32 | 10 | 22 | — | — | 106 | 49 | 57 | — | — | John Adams | |||
6. | 1799–1801 | 32 | 10 | 22 | — | — | 106 | 46 | 60 | — | — | ||||
7. | 1801–1803 | 34 | 17 | 15 | — | 2 | 107 | 68 | 38 | — | 1 | Thomas Jefferson | |||
8. | 1803–1805 | 34 | 25 | 9 | — | — | 142 | 103 | 39 | — | — | ||||
9. | 1805–1807 | 34 | 27 | 7 | — | — | 142 | 114 | 28 | — | — | ||||
10. | 1807–1809 | 34 | 28 | 6 | — | — | 142 | 116 | 26 | — | — | ||||
11. | 1809–1811 | 34 | 27 | 7 | — | — | 142 | 92 | 50 | — | — | James Madison | |||
12. | 1811–1813 | 36 | 30 | 6 | — | — | 143 | 107 | 36 | — | — | ||||
13. | 1813–1815 | 36 | 28 | 8 | — | — | 182 | 114 | 68 | — | — | ||||
14. | 1815–1817 | 38 | 26 | 12 | — | — | 183 | 119 | 64 | — | — | ||||
15. | 1817–1819 | 42 | 30 | 12 | — | — | 185 | 146 | 39 | — | — | James Monroe | |||
16. | 1819–1821 | 46 | 37 | 9 | — | — | 186 | 160 | 26 | — | — | ||||
17. | 1821–1823 | 48 | 44 | 4 | — | — | 187 | 155 | 32 | — | — | ||||
18. | 1823–1825 | 48 | 43 | 5 | — | — | 213 | 189 | 24 | — | — |