Esterházy Kálmán

Napjainkra a Esterházy Kálmán széles körben vitatott témává vált, amely mind a szakértők, mind a nagyközönség számára érdekes. A Esterházy Kálmán eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig számos kutatás és vita tárgya volt különböző területeken. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Esterházy Kálmán jelentőségét, elemezve különböző szempontjait, és átfogó képet adunk a jelenkori világban betöltött relevanciájáról. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától a globális gazdaságra gyakorolt ​​hatásáig a Esterházy Kálmán részletes és kritikus figyelmet érdemel annak érdekében, hogy megértsük valós hatását társadalmunkban.

Esterházy Kálmán
Esterházy Kálmán portréja a Vasárnapi Ujságban
Esterházy Kálmán portréja a Vasárnapi Ujságban
Született1830. június 7.
Nagyiklód
Elhunyt1916. február 9. (85 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársagr. Bethlen Paulina
SzüleiEsterházy Dénes
Foglalkozásapolitikus, országgyűlési képviselő
Tisztsége
  • Kolozs vármegye főispánja (1867–1886)
  • főispán (1867–1886, Kolozsvár)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1867. május 27. – 1867. szeptember 30.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1906. február 19.)
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Kálmán témájú médiaállományokat.
A KAC becsületbírósága 1890-ben, Kolozsvár (balról jobbra, ülnek: Albach Géza, dr. Haller Károly, Girsik János, br. Josika Lajos, br. Josika Gábor, Szigethy Miklós, Haller Rezső; állnak, első sor: gr. Lázár István, dr. Groisz Gusztáv, gr. Béldi Ákos, Concha Győző, Inczédy Sámuel, Gyarmathy Miklós, Deáky Albert; második sor: Kővári Mihály, Matskási Pál, Héczei Lajos, Varró László, gr. Esterházy Kálmán, dr. Baintner Hugó, dr. Felméri Lajos. 1890

Esterházy Kálmán gróf (Nagyiklód, 1830. június 7. – Kolozsvár, 1916. február 9.) politikus, országgyűlési képviselő, huszár-hadnagy, Esterházy Dénes és Haller Cecilia fia.

Élete

Tanulmányait Kolozsváron végezte 1839 és 1848 között. 1848-ban beállt honvédnak. Több harcban részt vett, a szebeni csatában egy ágyúgolyó szétroncsolta jobb karját, melyet amputálni kellett, az ütközetekben ezért nem vehetett többé részt és érdemkereszttel tüntették ki vitézségért. A szabadságharc bukása után visszavonult, leginkább a gazdasággal és tudománnyal foglalkozott. 1865-ben mint fogarasi képviselő részt vett az utolsó kolozsvári erdélyi országgyűlésen. A kiegyezés után Kolozsvár mandátumával jött fel a pesti országgyűlésre és a Deák-párthoz csatlakozott. Jósika Lajos báró lemondása után 1871-ben Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja lett, majd a kolozsvári színház intendánsa. 1887-ben ismét mandátumot vállalt szabadelvű-párti programmal; megszakítás nélkül 1910-ig maradt képviselő.

Feleségével, gr. Bethlen Paulinával 1907-ben

Művei

  • Az aranynak előjövetele a Hideg-Szamos folyó alsó völgyében 1870.
  • A sztánai kimosási völgy és a kolozsvári medencze (Kolozsvári Nagy Naptárban, 1866. A sókról)
  • Elnöki megnyitó beszédei az erdély múzeum-egylet közgyűlésein, az egylet kiadványaiban (1879-80.)

Források