Erdei kutya

Ebben a cikkben a Erdei kutya világát fogjuk felfedezni, belemélyedve annak legrelevánsabb és legjelentősebb aspektusaiba. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a jövőbeni lehetséges alkalmazásaiig elmerülünk egy kimerítő elemzésben, amely ezt az izgalmas témát kívánja megvilágítani. Kutatások és részletes tanulmányozás révén azt reméljük, hogy teljes és gazdagító látásmódot nyújtunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy teljes mértékben megértse a Erdei kutya fontosságát és relevanciáját a mai világban. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és kutatás útján, ahol a Erdei kutya minden aspektusát feltárjuk, hogy teljes mértékben megértsük hatását és lehetőségeit.

Erdei kutya
Erdei kutyák a Szegedi Vadasparkban
Erdei kutyák a Szegedi Vadasparkban
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Speothos
(Lund, 1839)
Faj: S. venaticus
Tudományos név
Speothos venaticus
(Lund, 1842)
Szinonimák
  • Abathmodon Lund, 1843
  • Cynalicus Gray, 1846
  • Cynalius Gray, 1847
  • Cynalycus Gray, 1869
  • Cynogale Lund, 1842
  • Icticyon Lund, 1843
  • Melictis Schinz, 1848
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei kutya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei kutya témájú médiaállományokat és Erdei kutya témájú kategóriát.

Erdei kutya pár a kölykeikkel

Az erdei kutya vagy őserdei kutya (Speothos venaticus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj.

A Speothos emlősnem egyetlen faja.

Előfordulása

Dél-Amerika északi területein mindenütt előfordul; erdőben, mocsárban, szavannán és bozótosban egyaránt megél. Brazíliától kezdve Bolívián át egészen Panamáig terjed az állománya. Manapság ritka állat.

Megjelenése

Az erdei kutya fej-testhossza 57-75 centiméter, farokhossza 12,5-15 centiméter, marmagassága 20-30 centiméter és testtömege 5-8 kilogramm. Feje erőteljes; pofája rövid és széles, füle nagyon kicsi. Barna fejszőrzete világosabb árnyalatú, mint a test többi része. Teste zömök, izmos és meglehetősen hosszú. Szőrzete rövid és sötét rőtesbarna. Farka rövid, csapott, színe a sötétbarnától a feketéig terjedhet. Az erdei kutya rövid, erőteljes lábával a földhöz lapulva vág utat magának a növényzet sűrűjében.

Alfajai

Életmódja

Kisebb falkákban vadászik és kifejezetten nappali állat. Tápláléka kisebb emlősökből áll; olykor gyümölcsöt is eszik. Fogságban 10 évig is élhet.

Szaporodása

E kutyaféle ivarérettségét 14-18 hónapos korában éri el. A párzási idény rendszerint októberben van. A vemhesség 60-70 napig tart, ennek végén a nőstény 4-6 kölyköt hoz a világra. Mindkét szülő gondozza a kölyköket. A fiatal állatok ivarérésük elérése után is a falkával maradnak egy ideig.

Állatkertekben

Az őserdei kutya Magyarországon csak a Szegedi Vadasparkban látható. Állatkerti körülmények között viszonylag jól szaporodik, de nem túl gyakran bemutatott faj. Többnyire párokat, vagy családokat tartanak együtt.

Források