Emilkamát
A mai cikkben a Emilkamát-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely világszerte több millió ember érdeklődését keltette fel. A Emilkamát keletkezésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig olyan tanulmányok, viták és viták tárgya volt, amelyek az idők folyamán fejlődését jelzik. Az évszázados múltra visszatekintő Emilkamát ma is aktuális, befolyásolja gondolkodásunkat, kultúránkat és döntéseinket. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Emilkamát különböző aspektusait, elemezve annak fontosságát és szerepét a modern világban. Csatlakozz hozzánk ezen a felfedezés és tanulás útján!
| |
| Emilkamát | |
| IUPAC-név | |
| (3-metil-3-pentanil)-karbamát | |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 6526 |
| ChemSpider | 6278 |
| EINECS-szám | 201-101-4 |
| DrugBank | DB13572 |
| KEGG | D07317 |
| ChEBI | 134769 |
| ATC kód | N05BC03 |
| SMILES | O=C(OC(C)(CC)CC)N |
| InChIKey | SLWGJZPKHAXZQL-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | KCJ747D3R4 |
| ChEMBL | CHEMBL2104208 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C7H15NO2 |
| Moláris tömeg | 145,2 |
| Sűrűség | 0,959 |
| Olvadáspont | 56–58,5 °C |
| Forráspont | 233,3 °C |
Az emilkamát (INN: emylcamate) szorongásoldó(en) és izomlazító(en) gyógyszer. Szorongás és testi/lelki feszültség csökkentésére hozták forgalomba 1961-ben az akkor piacvezető meprobamát (Andaxin) konkurenseként, melyre kémiai szerkezetében is hasonlít.[1]
Neve az egyik kémiai név rövidítése: (1-etil-1-metilpropil)-karbamát.
Története
A Merck cég már 1912-ben szabadalmat nyújtott be a molekulára. 1957-ben a svéd Kabi[2] cég Svédországban, 1961-ben az USA-ban nyújtott be szabadalmat.
A Merck 1960-ban forgalmazni kezdte, mint új, hatékony feszültség- és szorongásoldót.
Philadelphiában a szer hatékonyságára klinikai vizsgálatot végeztek 400 olyan páciens részvételével, akik diagnózisa a neurózistól a pszichózisig terjedt. A vizsgálat 3-karú volt: placebo, meprobamát (Andaxin) és emilkamát. A placebo-s vizsgálatot nem vitték végig, mert a páciensek gyorsan rájöttek a turpisságra. A 324 neurózisos páciens 72,3%-a reagált kedvezően az emilkamátra, míg a meprobamátra csak 64%. Néhány pszichózisos páciensre mindkét szer hatott.
Az FDA nem fogadta el a tanulmányt részben a placebo-s vizsgálat félbeszakítása, részben amiatt, hogy a tanulmány nem adott mérőszámot a neurózis ill. pszichózis súlyosságára.
Fizikai/kémiai tulajdonságok
Enyhén kámforillatú, fehér színű kristályos anyag. Vízben 4 mg/ml mennyiségben oldódik. Jól oldható alkoholban, éterben, benzolban, glikoléterekben.[3][4]
A karbamidsav és a 3-metilpentán-3-ol[5] észtere.
Adagolás
Napi 600–800 mg/nap. Manapság már nem írják fel, mert jobb szerek váltották fel.
Készítmények
A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben:[6]
- Nuncital
- Psicoplegil
- Restetal
- Statran
- Stratran
- Striatan
- Striatran
Magyarországon nincs forgalomban.[7]
Jegyzetek
- ↑ Emylcamate (The Medical Dictionary)
- ↑ Fresenius Kabi (Hivatalos honlap)
- ↑ Emylcamate (DrugFuture.com)
- ↑ Emylcamate[halott link] (Analysis of Drugs and Poisons)
- ↑ 3-methyl-3-pentanol (PubChem)
- ↑ Emylcamate[halott link] (medicatione.com)
- ↑ Az OGYI adatbázisában még a hatóanyag sem szerepel.
Források
- Edward Shorter: Looking backwards: a possible new path for drug discovery in psychopharmacology
- 78-28-4 Emylcamate (ChemNet)
- Properties of Emylcamate (Cheméo)
További információk
- Michael P. Mandarino: Emylcamate—Its Use in Orthopedic Practice (JAMA)
- Carbamatok okozta akut mérgezés (Anxiolyticum) N05BC (dr Diag)