A mai világban a Elba–Lübeck-csatorna olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Elba–Lübeck-csatorna megjelenése óta lebilincseli a szakértőket és a rajongókat egyaránt, heves vitákat és sokféle véleményt generálva. Az idő múlásával a Elba–Lübeck-csatorna fejlődött és alkalmazkodott a modern társadalom igényeihez, és minden korosztály számára releváns témává vált. Ez a cikk a Elba–Lübeck-csatorna különböző aspektusait tárja fel, az eredetétől a mai hatásig, teljes és részletes áttekintést nyújtva erről az izgalmas témáról.
Elba–Lübeck-csatorna | |
Közigazgatás | |
Országok | ![]() |
Tártomány | Schleswig-Holstein |
Járás | Herzogtum Lauenburg |
Települések | Lübeck, Krummesse, Berkenthin, Behlendorf, Neu Lankau, Mölln, Güster, Siebeneichen, Büchen, Witzeeze, Basedow, Lauenburg/Elbe. |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 61,55 km |
Forrás | Elba |
Torkolat | Trave (Lübeck) |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Elba–Lübeck-csatorna témájú médiaállományokat. | |
Az Elba–Lübeck-csatorna ( németül?*) (más néven Elba–Trave-csatorna) egy mesterséges víziút Németországban Schleswig-Holstein keleti részén, amely az Elba és a Trave folyókat köti össze, 64 km-es belvízi útvonalat hozva létre az Északi-tengertől a Balti-tengerig terjedő vízválasztó szakaszon. A csatornán hét zsilip működik, északon Lübeck és délen Lauenburg városai között, a Mölln-tavak útján. [1] A modern csatorna az 1890-es években épült a Stecknitz-csatorna helyére, amely egy középkori vízfolyás volt, s ugyanazt a két folyót kötötte össze.[2]
A régebbi Stecknitz-csatorna először Lauenburgot és Lübecket kötötte össze az Old Salt Route-on az apró Stecknitz (a Trave mellékfolyója) és a Delvenau (az Elba mellékfolyója) folyók összekapcsolásával. Az 1391 és 1398 között épült Stecknitz-csatorna volt az első európai csúcsszintű csatorna és az egyik legkorábbi mesterséges vízi út Európában.[3]
A tizenkilencedik század végén történt német egyesülés után az új Német Császárságban csatornaépítési láz tört ki.[4] A Stecknitz-csatorna évszázadokon át üzemelt, de az újabb hajók mélyebb és szélesebb csatornákat igényeltek, és a modern mérnöki munka lehetőséget kínált a vízi út újjáépítésére és bővítésére. 1893-ban a német kormány lezárta a Stecknitz-csatornát az uszályforgalom elől, majd 1895-ben megkezdődött annak kiszélesítése és kiegyenesítése.[5][6] Az új Elba–Lübeck-csatornát II. Vilmos német császár avatta fel, és 1900-ban[7] nyitották meg a hajóforgalom számára. Ma továbbra is jelentős teherforgalmat bonyolít le, valamint festői útvonalat kínál sétahajók számára is.[8]
A csatorna két zsilipen halad keresztül az Elbától a csatorna legmagasabb pontjáig, és öt zsilipen, amelyek a csúcstól a Travéig ereszkednek le. Mindegyikük 80 m belső hosszúsággal készült, belső szélessége pedig 12 m.[9]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Elbe–Lübeck Canal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.