Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás

Ez a cikk a Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás témával foglalkozik, amely a történelem során különböző összefüggésekben nagy érdeklődést és jelentőséggel bírt. A Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás kezdete óta kíváncsiságot és vitát váltott ki a szakértők és a rajongók körében, végtelen elméleteket, tanulmányokat és kutatásokat generálva, amelyek célja, hogy teljes mértékben megértsék a jelentését és a társadalomra gyakorolt ​​hatását. Az évek során a Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alapvető szerepet játszott különböző területeken, a kultúrától és a művészettől a tudományig és a technológiáig, kitörölhetetlen nyomot hagyva az emberiségben. Ebben az értelemben elengedhetetlen a Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás elemzése és reflektálása, annak sokrétű oldala és a kortárs világra gyakorolt ​​hatása.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (röviden: ekho) egy magyarországi adónem, amellyel bizonyos, főként kreatív, műszaki és sportfoglalkozások művelői adózhatnak, amennyiben mellette rendelkeznek olyan bevétellel, ami után az általános szabályok szerint fizetik meg a közterheket.

Története

Az adónemet a 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról vezette be 2006. január 1-jétől.

Adótényállás

Adóalany

Az ekho alanya bizonyos művészeti, média-, műszaki és sportfoglalkozásokat művelő magánszemélyek lehetnek. Fontos kikötés, hogy mellette rendelkezniük kell olyan bevétellel, ami után a közterheket az általános szabályok szerint fizetik meg.

Adómérték

Az ekhót 2022. augusztusig két részről, kifizetői és munkavállalói oldalról kellett megfizetni. 2022. augusztus 9-i 297/2022. kormányrendelet értelmében 2022. szeptember 1-jétől a kifizetői ekho megszűnik.[1][2] A munkavállalói ekho 15%, amiből 9,5% személyi jövedelemadó (szja), 5,5% pedig társadalombiztosítási járulék (tbj).[3]

Az ekho mértéke az adóalap százalékában
Időszak Kifizetői ekho Munkavállalói ekho
2006. január 1. – 2017. december 31. 20%[4] 15%[3]
2018. január 1. – 2019. június 30. 19,5%[5]
2019. július 1. – 2020. június 30. 17,5%[6]
2020. július 1. – 2021. december 31. 15,5%[7]
2022. január 1. – 2022. augusztus 31. 13%[8]
2022. szeptember 1-től 0%[1][2]

Források

Jegyzetek

  1. ↑ a b „Csökkentett ekhót és adminisztrációs könnyítéseket kínál a kormány a katáról áttérőknek”, Telex.hu, 2022. augusztus 9. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.) 
  2. ↑ a b Magyar Közlöny 2022. évi 134. szám, 2022. augusztus 9. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.)
  3. ↑ a b „Az ekho lehet a megoldás a katából kiesők számára? Számoltunk, mennyire éri meg”, HVG, 2022. augusztus 10. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.) 
  4. ↑ 2005. évi CXX. törvény 4. §.. Nemzeti Jogtár. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
  5. ↑ 2017. évi CLVI. törvény 4. §.. Nemzeti Jogtár. (Hozzáférés: 2022. július 19.)
  6. ↑ 2019. évi XLVIII. törvény 2. §.. Nemzeti Jogtár. (Hozzáférés: 2022. július 19.)
  7. ↑ 2020. évi XLVI. törvény 4. §.. Nemzeti Jogtár. (Hozzáférés: 2022. július 19.)
  8. ↑ 2021. évi CXXXI. törvény 3. §.. Nemzeti Jogtár. (Hozzáférés: 2022. július 19.)