Dél-amerikai róka
A mai világban a Dél-amerikai róka egyre fontosabbá vált a társadalom különböző területein. A politikától a technológiáig, a szórakoztatásig és a kultúráig a Dél-amerikai róka olyan központi témává vált, amely minden korosztály és állapotú ember érdeklődését felkelti. Hatása tagadhatatlan, jelenléte a mindennapi élet minden területén érezhető. Ebben a cikkben a Dél-amerikai róka számos aspektusát tárjuk fel, elemezzük hatását a különböző területeken, és megvizsgáljuk, hogyan alakította ki gondolkodásunkat és cselekvésünket a modern világban.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Lycalopex sechurae (Thomas, 1900) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
Pseudalopex sechurae | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Dél-amerikai róka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-amerikai róka témájú médiaállományokat és Dél-amerikai róka témájú kategóriát. |
A dél-amerikai róka (Lycalopex sechurae) Peru és Ecuador csendes-óceáni partvidékén élő kutyaféle ragadozó.
Megjelenése
A kutyafélék között kis termetűnek számít; súlya 2,6-4.2 kg, testhossza 50–78 cm, amihez még a farok 27–34 cm-nyi hossza járul. Szőre szinte az egész testén szürke "agutiszínű", a fedő- és aljszőrök színe eltér. Állán, nyakán és hasán fehér vagy krémszínű, fülei, lábai és a szemek körül vörösbarna. Orra sötétszürke, világos mellkasán sötét sáv fut keresztbe. Farka vége fekete. Fogai viszonylag kicsik, alkalmazkodva a főleg rovarokból és növényekből álló étrendjéhez.
Elterjedése
Először a perui tengerparton elterülő Sechura-sivatagból írták le, innen kapta latin nevét is. A róka Ecuador délnyugati és Peru nyugati részén elhelyezkedő száraz élőhelyek lakója a tengerparttól egészen legalább 1000 méter magasságig. Ezen a régión belül az Andok előhegyeiben, félsivatagos erdőkben és a tengerparton egyaránt megfigyelték. Alfajai nem ismertek. A mai elterjedési területén megtalálták kései pleisztocénből származó fosszíliáit is. A genetikai vizsgálatok alapján legközelebbi rokona a Chilében élő Darwin-pamparóka.
Életmódja
A dél-amerikai róka éjszaka aktív, a nappalokat földbe vájt kotorékban tölti. Többnyire egyedül jár élelem után, de megfigyeltek már párokat is. A kölykök októberben és novemberben születnek, de szaporodásáról több információ nem áll rendelkezésre.
Mindenevőnek tekinthető, mert bár elsősorban a kisemlősöket, rovarokat, tojásokat vagy a dögöt preferálja, növényi táplálékot is fogyaszt, megeszi a Prosopis juliflora bokor magházát vagy a Cordia gyümölcseit. Szükség esetén csak növényeket fogyasztva is képes túlélni az ínséges időszakokat. A sivatagi állatokhoz hasonlóan feltehetően képes hosszú ideig meglenni vízivás nélkül, élelméből szerezve meg a szükséges vízmennyiséget.
Környezetvédelmi helyzete
A dél-amerikai rókát élőhelyének elvesztése fenyegeti, elsősorban Ecuadorban. Ezenkívül, mivel időnként megöl egy-két háziszárnyast, a helybeliek vadásszák. A perui sámánok az ülő helyzetben kitömött rókát mágikus szertartások kellékeként használják, illetve zsírjával gyomorpanaszokat kezelnek.
A faj létszámát 15 000-re becslik, a közeljövőben ez feltehetően 10%-kal esni fog életterének csökkenése miatt. Ecuadorban kevéssé veszélyeztetett kategóriába van sorolva, Peruban engedéllyel vadászható.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
- Wozencraft, W. C. (2005). "Order Carnivora". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494.
- Asa, C. & Cossios, E.D. Canids: Foxes, Wolves, Jackals and Dogs. Status Survey and Conservation Action Plan. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources/Species Survival Commission Canid Specialist Group. pp. 69–72.
- Birdseye, C. (1956). "Observations on a domesticated Peruvian desert fox, Dusicyon". Journal of Mammalogy 37 (2): 284–287. JSTOR 1376706.
- Asa, C. & Wallace, M.P. (1990). "Diet and activity pattern of the Sechuran desert fox (Dusicyon sechurae)". Journal of Mammalogy 71 (1): 69–72. JSTOR 1381318.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sechuran fox című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.