Csőr

A mai világban a Csőr szokatlan jelentőségre tett szert. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása, akár a tudományos területen betöltött jelentősége miatt, a Csőr vitathatatlanul érdeklődésre számot tartó témaként pozícionálta magát. A történelem során a Csőr számos tanulmány, vita és elmélkedés tárgya volt, ami bizonyítja relevanciáját az élet különböző területein. Ebben a cikkben a Csőr-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük annak időbeli alakulását és mai hatását. Ezen kívül elmélyülünk a Csőr körül létező sokféle perspektívában, azzal a céllal, hogy panorámás és gazdagító képet nyújtsunk a témáról.

Egy fakókeselyű kampós végű csőre

A csőr (nyelvújításkori szóalkotás: cső + orr) egy külsődleges anatómiai képlet, a madarak szájszerve, és egyik megkülönböztető jellege. A táplálkozáson kívül tisztálkodásra, tárgyak manipulációjára, a préda megölésére, a fiókák táplálására, és az udvarlás során is használják.

Egy házi lúd csőre

Anatómia

A csőrt alkotó csontok (felső káva: premaxilla és maxilla; alsó káva: mandibula) általában üreges vagy porózus szerkezetűek. Felszínüket szarutok (rhamphotheca) borítja. A külső kemény szarutok és a csont közötti szövetben véredények és idegvégződések is találhatók.

A csőrben két lyuk található (nares), melyek csatlakoznak a csőr üreges belső részéhez, s így a légző szervrendszerhez. Egyes madárfajoknál ezek a lyukak a csőr alapjánál lévő húsos részen (cere) találhatók.

Előfordul, hogy a csőr hegye megkeményedett, elhalt szövetből áll, ami alkalmassá teszi olyan feladatok elvégzésére, mint magvak héjának feltörése, vagy a zsákmány megölése. Más madaraknál, például récéknél a csőr vége tele van érzékeny idegvégződésekkel, hogy az állat ki tudjon tapintani vele dolgokat. A csőr a használat során állandóan kopik, így a madár egész élete során nő.

Eltérően az állkapocstól, ami fogakkal van ellátva, a csőr nem használható rágásra. A madarak egészben nyelik le táplálékukat, amit aztán a zúza aprít fel.

A csőr szarujának fajra jellemző színét a melanin és a karotinoid pigmentek okozzák. A vadmadarakban a párzási időszakban a kiszínesedő csőr többnyire a hímek nászruhájának része, kialakulása neuro-endokrin szabályozás alatt áll.

Rózsás flamingó csőre

Változatosság

A csőr alakja és mérete igen nagy változatosságot mutat. A különleges csőrű madarak közé tartoznak a kolibrik, a tukánok vagy a pelikánok. A csőr alakja tükrözi viselőjének táplálkozását, így közvetve életmódját is.

  • erőteljes, kampós csőr: húsevő életmódra utal. Ilyen például a ragadozók (sasok, ölyvek) és a dögevők (keselyűk) csőre
  • kúp alakú csőr: magevőkre jellemző, mint amilyenek például a pintyek.
  • széles csőr, peremén szűrőlemezekkel: az iszapból vagy a vízből való táplálkozás esetén a táplálék kiszűrésére alkalmas, mint például a ludak, récék esetében is. A felesleges folyadékot a kacsák a csőr gyors nyitásával-zárásával, szinkron nyelvmozgással préselik ki a garatüregből. A ludak erősebb csőre alkalmas a növényi részek tépésére, legelésre is.
  • rövid, kicsi, de kampós csőr: a kisebb állatokat, néha más madarakat zsákmányoló gébicsek jellemzője.
  • hosszú, megnyúlt csőr: gázlómadarakra jellemzően a sekély vízből való táplálkozásra alkalmas.
  • kissé ívelt, de erős, vaskos csőr: a magevő tyúkféléket (házi tyúk, gyöngytyúk, pulyka) segíti a magvak és egyéb kemény növényi részek felvételében, és a kapirgálásban.
  • keresztcsőr: a keresztcsőrű alsó és felső csőrkávái, mint a neve is utal rá, keresztezik egymást. Ezzel tudja leghatékonyabban kiszedni táplálékát, a magvakat a fenyőtobozból.

Források

További információk