Szaru
Ebben a cikkben a Szaru lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig megvizsgáljuk a témával kapcsolatos összes lényeges szempontot. A következő néhány sorban elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatását, időbeli alakulását, valamint a jövőbeni lehetséges következményeit. Mind a pozitív, mind a negatív oldalakkal foglalkozunk azzal a céllal, hogy az olvasó teljesebb és kiegyensúlyozottabb megértse a Szaru-et. Csatlakozzon hozzánk ezen a túrán, és fedezzen fel mindent, amit erről a lenyűgöző témáról tudni lehet.
A szaru az ember körmének, az állatok karmának, patájának és szarvának anyaga. Ősi ipari nyersanyag.
Állattenyésztési és ipartörténeti kapcsolatok
Az állatok szarvképződményeként ősidők óta használja fel az ember a szaru anyagát különféle használati eszközök készítésére. Elsősorban a pásztornépek iparosai dolgozták fel. Már a Würm-glaciális után a szarvasok vonulását követően használták, mert a szarvas minden testrészének anyagát hasznosítani tudták.
Az állattenyésztésben a különféle juhok, kecskék, szarvasmarhák szarvát dolgozták fel: kanalat, kürtöt, ivőkürtöt, fogantyút, pásztorbotot, íjmerevítő lemezeket, gombot, sótartót, és más eszközöket (pl. tűt is) készítettek belőle.
Gyakran szarvnak nevezik a különféle állatok testén előforduló nyúlványokat is. Például az orrszarvúét.
Néprajzi kapcsolatok
A magyar pásztorművészetben gazdagon van képviselve a szaruföldolgozás. Legismertebbek az ivókürtök, pásztorbotok, mángorlók, gyufatartók, tükrösök és a sótartók. Legismertebb iparművészünk Király Zsiga volt.[1]
Jegyzetek
- ↑ Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 200. o. ISBN 963-05-1288-2 (Király Zsiga címszó).
Irodalom
- Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 621–625. o. ISBN 963-05-1286-6 (dunántúli pásztorművészet címszó)
- Magyar néprajzi lexikon IV. (Né–Sz). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1981. 564–565. o. ISBN 963-05-1289-0 (szarumunka címszó)
- Hofer T. (1962): A Néprajzi Múzeum 1961. évi tárgygyűjtése. Népr. Ért., 1962
- Fél E., Hofer T., Csilléry K. (1969): A magyar népművészet. Budapest
- Lükő G. (1987): A magyar lélek formái. Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1987. 340 old. (Pannónia könyvek)
- Bérczi Sz. (szerk.) (1987): Nyelvében él… ? Rétegződések a magyar műveltségben. Az INTART Társaság 1. Szimpóziumának előadásai. Művelődéskutató Intézet-INTART, Budapest
- Szelestey L. (1987): Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet. Cumania, 1987. 419-483.
