Csuszovoj

A mai világban a Csuszovoj olyan téma, amely sokak figyelmét felkeltette. Akár történelmi jelentősége, akár a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a kulturális szférára gyakorolt ​​hatása miatt, a Csuszovoj végtelen vitákat és vitákat generált. Az évek során különböző területek szakértői tanulmányozták és elemzik, ami sokféle véleményt és nézőpontot eredményezett ebben a témában. Sok ember mindennapi életében való jelenlétével a Csuszovoj kulcsfontosságú elemnek bizonyult a világ alakításában, amelyben élünk. Ebben a cikkben teljes körűen megvizsgáljuk a Csuszovoj hatását és jelentőségét, valamint azt, hogy hogyan formálta világképünket.

Csuszovoj (Чусовой)
Csuszovoj címere
Csuszovoj címere		 Csuszovoj zászlaja
Csuszovoj zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásCsuszovoji önkormányzati
Irányítószám618204
Körzethívószám34256
Népesség
Teljes népesség44 780 fő (2023)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+5
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 58° 17′, k. h. 57° 49′58.283333°N 57.816667°EKoordináták: é. sz. 58° 17′, k. h. 57° 49′58.283333°N 57.816667°E
Csuszovoj (Permi határterület)
Csuszovoj
Csuszovoj
Pozíció a Permi határterület térképén
[
Csuszovoj weboldala]
A Wikimédia Commons tartalmaz Csuszovoj témájú médiaállományokat.

Csuszovoj (oroszul: Чусовой) város Oroszország Permi határterületén, a Csuszovoji önkormányzati járás székhelye.

Lakossága: 46 735 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése

A Permi határterület keleti részén, a Középső-Urál nyugati lejtőjénm a Csuszovaja partján terül el, két mellékfolyó: az Uszva és a Vilva torkolata közelében. Vasúti csomópont (Csuszovaja) a Perm–Nyizsnyij Tagil–Jekatyerinburg vasútvonalon; innen indul ki az észak felé tartó, Szolikamszkig megépített vonal. A városon vezet át az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú P-343 (R-343) jelű Kungur–Szolikamszk országút.

Története

A 16. századi Kamaszino falu kikötője közelében, a Perm–Jekatyerinburg vasútvonal Csuszovszkaja állomásának építésekor jött létre 1874-ben. Francia vállalkozók a közeli vasérclelőhelyre alapozva 1879-ben kohászati üzemet alapítottak. 1882-re felépült a gyár, mellette alakult ki a település. 1890-ben megjelent a villanyvilágítás a gyárban és a településen. 1896-ban temploma volt, iskola, kórház, posta, távirda működött. 1926-ban városi jellegű település lett, 1933-ban kapott városi rangot.

Az 1918-ban államosított kohászati üzemben a faszenet az 1930-as években váltotta fel a koksz. „A Szovjetunióban először ebben az üzemben kezdték meg a titántartalmú kuszai és pervouralszki lelőhelyekről származó vasérc nagyüzemi kohósítását. Ebből vanádium- és titántartalmú nyersvasat olvasztanak.” Vanádium kinyerésére 1936-ban FeV-gyártó gyáregység kezdte meg a termelést.[3] A világháború idején Ukrajnából szakembereket, kohászati berendezéseket evakuáltak az uráli üzemekbe, így Csuszovojba is. Miután 1964-ben elkészült a folyón a közúti híd, a kohászattól és a vasúttól távolabb eső bal parti területen elkezdődött a város terjeszkedése, ahol több lakónegyedet (mikrorajont) építettek.

Gazdasága

A teljes ciklusú kohászati üzem a város gazdaságának alapja, de több szempontból elavult. A gyár vezérigazgatója 2013 közepén bejelentette egy sor termelőegység leállítását és leszerelését, valamint korszerű elektroacél- és csőgyártó komplexum építését és három évvel későbbi beindítását.[4] 2014 tavaszán végleg leállították a Martin-kemencéket, beszüntették az elavult technológiájú acélgyártást. Folyamatban volt az egyik nagyolvasztó leszerelése is.[5] 2015 elején azonban a rubel gyors árfolyamesése miatt a munkát leállították.[6]

A gazdasági szerkezet fontos része a vasút (vasútállomás, mozdonydepó, karbantartó- és javítóműhelyek, szolgáltatások). A déli külvárosnak számító Ljamino település nagy fafeldolgozó kombinátja 2011-ben megszűnt.[7]

Kultúra

A helytörténeti múzeum 1967-ben alakult meg és egy lakásban kapott helyet. 1975-ben az intézmény a kohászati üzemé lett, akkor már saját helyiséget és kiállítási vitrineket is kapott. Az üzem válságos anyagi helyzete idején, 1994-ben az intézmény önkormányzati tulajdonba került. Komolyabb szakmai munka lényegében a 21. század első éveiben kezdődött.[8]

A városhoz tartozó Kucsino faluban, egy volt láger helyén alakították ki és nyitották meg 1992-ben a politikai okokból elítéltek múzeumát (Perm-36).[9] A láger 1946-tól 1988-ig állt fenn. 1972-től ide irányították a „különösen veszélyes államellenes tevékenységért” elítélteket. Itt tartották fogva többek között Vlagyimir Bukovszkijt, Natan Scsaranszkijt, Szergej Kovaljovot is.[10]

Jegyzetek

  1. ↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2023. július 31.
  2. ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. . (Hozzáférés: 2013. május 23.)
  3. ↑ Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 192. o.. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980) 
  4. ↑ Az üzem sajtóközpontjának ismertetője (orosz nyelven), 2013. július 17. . (Hozzáférés: 2015. február 23.)
  5. ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (orosz nyelven). Permi Kereskedelmi és Iparkamara, 2014. április 1. . (Hozzáférés: 2015. február 23.)
  6. ↑ (Ismertető permi vállalatok média-megjelenéséről) (orosz nyelven). FederalPress, 2015. február 10. . (Hozzáférés: 2015. február 23.) (Lásd a 10. helyezett leírásánál.)
  7. ↑ Adatlap a kombinát megszűnéséről Archiválva 2016. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015-02-23)
  8. ↑ A múzeum történetéről Archiválva 2015. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015-02-22)
  9. ↑ A Perm-36 emlékmúzeum honlapja Archiválva 2011. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015-02-24)
  10. ↑ 'Perm-36'. . (Hozzáférés: 2015. október 4.)

Források