Constantin Dăscălescu

A következő cikkben alaposan megvizsgáljuk a Constantin Dăscălescu témáját, és elemezzük a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. A keletkezésétől a mai fejlődéséig elmélyülünk történelmi, kulturális és társadalmi vonatkozásaiban. Ezenkívül megvizsgáljuk a Constantin Dăscălescu körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket, és azt, hogy ezek hogyan befolyásolták a társadalomban való felfogását. Kétségtelen, hogy a Constantin Dăscălescu az idők során viták és viták tárgya volt, ezért ez az elemzés átfogó és objektív képet kíván adni annak mai relevanciájáról.

Constantin Dăscălescu
Constantin Dăscălescu
Constantin Dăscălescu
Románia miniszterelnöke
Hivatali idő
1982. május 21. – 1989. december 22.
ElődIlie Verdeț
UtódPetre Roman
Született1923. július 2.
Breáza, Románia
Elhunyt2003. május 15. (79 évesen)[1]
Bukarest
PártRomán Kommunista Párt
Foglalkozáspolitikus
IskoláiKözgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest
A Wikimédia Commons tartalmaz Constantin Dăscălescu témájú médiaállományokat.

Constantin Dăscălescu (Breáza, 1923. július 2. – Bukarest, 2003. május 15.) román kommunista politikus, aki 1982-től a rendszer 1989-es bukásáig Románia 52. miniszterelnöke volt.

Életútja

Constantin Dăscălescu 1923. július 2-án született a Prahova megyei Breáza városban.

A ploieşti-i pártiskolán, a bukaresti Közgazdasági Akadémián és a moszkvai pártfőiskolán tanult.

A ploieşti pártiskola igazgatója és a Román Munkáspárt Központi Bizottságának póttagja volt (1952–1956). Ezután Ploieşti tartományban (1956–1959), illetve Galati tartományban (1962–1965) szervezési ügyekért felelős párttitkárként tevékenykedett. 1965-ben a Román Kommunista Párt (RKP) Galati megyei szervezetének első titkárává léptették elő; ugyanabban az évben országgyűlési képviselővé is megválasztották.

Dăscălescut 1965-ben választották meg a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjává. 1969-ben Ceaușescu felfigyelt rá, amikor Dăscălescu személyes támadást intézett Gheorghe Apostol ellen, aki egyike volt azoknak a veterán politikusoknak, akiket Ceaușescu el akart távolítani a hatalomból.[2] Az 1970-es években a Román Kommunista Párton belül előbb az RKP Szervezési Igazgatóságának vezetője (1974–1976), majd az RKP KB titkára (1976 június – 1978 május) lett. Ezzel párhuzamosan 1972 és 1975 között a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának is tagja volt.

A Ceauşescuval való jó kapcsolata következtében 1978 márciusban az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának tagjává választották.

További tisztségei: a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetségének elnöke (1976–1978), a Consiliului Organizării economico-sociale Gazdasági-társadalmi Szervezés Tanácsának elnöke (1978–1982), Gazdasági és Társadalmi Fejlődés Legfelsőbb Tanácsának első alelnöke (1982–1989).

1982. május 21-én kinevezték a Román Szocialista Köztársaság kormányának miniszterelnökévé annak az Ilie Verdețnek az utódjaként, akinek nem sikerült megreformálnia a gazdaságot. Dăscălescu miniszterelnökként nem rendelkezett valódi hatalommal. Támogatta Ceauşescu vitatott módszereit az államadósság átszervezésére.

1989. december 20-án Elena Ceaușescu Emil Bobuval együtt Temesvárra küldte, hogy párbeszédet folytassanak a forradalmárokkal. Mivel nem fogadta el a forradalmárok követeléseit, visszatért Bukarestbe, és három napig a Központi Bizottság épületében tartózkodott, ahol a forradalmárok megtalálták.

1989. december 22-én a Román Kommunista Párt székházát elfoglaló forradalmárok kérésére lemondott. Utolsó kormányfői ténykedéseként aláírta az összes politikai fogoly és a kommunistaellenes tüntetések miatt letartóztatottak szabadon bocsátásáról szóló rendeletet.[2]

1990-ben népirtás vádjával a Politikai Végrehajtó Bizottság több tagjával együtt bíróság elé állították. Mivel a bűncselekményre jellemző tényállási elemek nem álltak fenn, a vádat az összes vádlottra nézve rendkívül súlyos emberölésre változtatták. 1991-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Öt év után súlyos betegségére tekintettel szabadlábra helyezték. Utolsó éveit elfeledettségben töltötte.

Kitüntetései

  • Emlékérem a Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulójára (1952);
  • Munka Érdemrend, III. osztály (1954)
  • Munka Érdemrend, I. osztály (1971)
  • A Román Népköztársaság Csillaga rend, I. osztály (1957)
  • A Román Népköztársaság Csillaga rend, IV. osztály (1964)
  • Augusztus 23 rend, V. osztály (1959)
  • Augusztus 23 rend, II. osztály (1974)
  • Emlékérem az RKP alapításának 40. évfordulójára (1961)
  • Emlékérem a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése tiszteletére (1962)
  • Tudor Vladimirescu-rend, III. osztály (1966)
  • Emlékérem a Román Népköztársaság 20. évfordulójára (1968)
  • A Románia Szocialista Köztársaság Csillaga rend, III. osztály (1969)
  • Mezőgazdasági érdemérem, I. osztály (1974)
  • A Szocialista Munka Hőse és a Sarló és Kalapács aranyérem (1974 és 1981)[3]

Jegyzetek

  1. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Obituary: Constantin Dascalescu. The Independent, (2003. május 20.)
  3. ↑ Membrii C.C. al P.C.R. 1945–1989: Dicționar. Coodonator: Florica Dobre. București: Editura Enciclopedică. 2004. 202–203. o.  

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Constantin Dăscălescu című román Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.