Calcio Catania

Calcio Catania
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Calcio Catania SpA
Becenév	Rossoazzurri (Vörös és világoskék) Gli Elefanti (Az elefántok)
Székhely	Catania, Olaszország
Alapítva	1908 (Educazione Fisica Pro Patria) 1946 (Club Calcio Catania)
Stadion	Stadio Angelo Massimino
Vezetőedző	Enzo Timpano
Elnök	Antonino Pulvirenti
Bajnokság	Serie C - C csoport
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Hivatalos honlap
Calcio Catania honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Calcio Catania témájú médiaállományokat.

A Calcio Catania egy olasz labdarúgócsapat, amelyet egy szicíliai városban Cataniában alapítottak a háború után 1946-ban.

A labdarúgás Cataniában az 1900-as évek elején vált ismertté. Az angol teherszállító hajók legénysége ismertette a helyiekkel a játékot. 1901. május 2-án a Messina ellen játszották. A klub neve Royal Yacht Catania volt és a helyi legénység játszottak benne.

Ez csupán hobbi szintű csapat volt. A hivatalos, szakmai stábbal rendelkező egyesületet 1908. június 19-én alapította az olasz filmrendező Gaetano Ventimiglia és Francesco Sturzo d'Aldobrando. A név pedig A.S. Educazione Fisica Pro Patria lett, amit két évvel később Unione Sportiva Catanesére módosítottak.

Az Észak-Olaszország csapatainak rendezett bajnokságban nem, ám helyi kisebb tornákon részt vett a csapat, mint a Lipton, Sant' Agata és Agordad kupa. Az első világháborút követően a Coppa Federale Siciliana tornán vettek részt. 7 évvel később a Campionato Catanesében játszottak, amit az 1928–1929-es szezonban meg is nyertek. Ahogy feljutottak, a klub neve is megváltozott Società Sportiva Cataniára. Az 1933–1934-es szezonban, magabiztosan, mindössze 14 kapott góllal zártak és a rájátszást is sikerrel vették így a Serie B-be kerültek. Első szereplésük rögtön egy 3. helyet eredményezett (holtversenyben a Pisa csapatával). Ekkor ismét névváltoztatás következett, mégpedig Associazione Calcio Fascista Cataniára. A jó teljesítmény nem tartott sokáig, 3 évadot követően kiestek. Mindössze 3 meccset sikerült megnyerniük és a legrosszabb gólaránnyal az utolsó helyen végeztek. 1943-ban ugyan megnyerték csoportjukat ám a rájátszásból a szövetség kizárta őket.

A második világháborút követően egy helyi versenyt (Campionato Siciliano) rendeztek. A szezon végén a csapat egyesült a városi Elefante Cataniával. Ez 1946-ban történt, amit a Catania újraalapításának is mondanak. A klub megtartotta a Catanese nevet és visszakerülhettek a Serie C-be.

Egy évvel később egy harmadik klubbal, a Virtus Cataniával ismét egyesültek és Club Calcio Catania néven folytatták tovább. Az első elnök Santi Manganaro-Passanisi volt, aki korábban a Catania elnöke volt. Három év múlva felkerültek a másodosztályba. Ekkor olyan nevek játszottak a csapatban mint Goffi, Messora, Ardesi és Prevosti.

Egyre jobb eredményeket értek el, 1953-ban a Legnano ellen rájátszást játszhattak, mivel egyenlő pontszámmal végeztek a 2. helyen. A rájátszást a lombardiai klub nyerte végül 4–1-re. Egy évre rá már bajnokként jutottak fel történetük során először az első osztályba.

Első idényükben a 12. helyen végeztek, de pénzügyi gondok miatt visszasorolták őket a Serie B-be (szintúgy mint az Udinesét). Nem jöttek a sikerek, mígnem Carmelo Di Bella vezetésével (aki korábban játékosként is szerepelt a csapatnál a 30-as években) 1960-ban a 3. hely megszerzésével ismét feljutottak. A második évad az A-ligában már sikeresebb volt mint az első. A 8. helyen végeztek és több kiemelkedő eredményt értek el. A két legemlékezetesebb a bajnoki címre hajtó milánói kettős, az Inter 2–0-s és a Milan 4–3-as legyőzése volt. Az évek során stabil középcsapattá vált a Catania. A klubnál játszott ekkor az olasz középpályás Alvaro Biagini, valamint a brazil Cinesinho és mellette a két meghatározó szélső Carlo Facchin és Giancarlo Danova is. A szezon végén ezúttal is nyolcadikok lettek, olyan csapatokat legyőzvén mint a Juventus vagy a Fiorentina. Nagy meglepetésre egy évvel később a 17. helyen kiestek.

1967-ben egy jó szezont követően a 3. helyen zárt a csapat. A rivális Palermo ellen mindkét mérkőzést sikerült megnyerniük. Három évvel később sikerült a feljutás. Holtversenyben a legkevesebb gólt kapták (19-et). Nem volt sikeres a következő év az élvonalban. Összesen 18 gólt lőttek és az utolsó helyen ismét kiestek. 1974-ben a Serie B-ből is kiestek, ám - csupán egy vereséget szenvedve - hamar visszajutottak a másodosztályba. Ezután több bizonytalan év következett, ingadoztak a másod- és harmadosztály között, mígnem 1983-ban a Milan és a Lazio mögött 3. helyen végeztek. Mivel pontegyenlőség esetén rájátszás dönt, így a Cremonese valamint a Como csapatával egy három mérkőzésből álló összecsapáson döntötték el a feljutást. Mivel csak a Cataniának sikerült nyernie (a másik két mérkőzés egyaránt 0–0-s döntetlen lett) feljutottak. A legkevesebb gólt kapták, összesen 21-et.

A sikert követően úgy tűnt stabilizálódik a klub helyzete ám egy év után a Serie B-be kerültek majd később a Serie C-be. A mélypont 1993-ban következett be, amikor is a szövetség pénzügyi problémák miatt feloszlatta az egyesületet. Ezek után jogi harcok következtek az ítélet ellen és végül a Cataniának adván igazat, engedélyezték a bajnokságban való indulást (a 6. osztályból). Hosszú idő után 2002-ben a rájátszás megnyerésével feljutott a csapat a Serie B-be.

Bővebben: Caso Catania

A 2003-as szezonban a klub botrányba keveredett, ami végül az egész liga rendszerét felborította. A történet lényege, hogy a Siena labdarúgója Luigi Martinelli egy meccses eltiltást kapott, amit követően ugyan a felnőtt csapatban egy mérkőzést kihagyott, a tartalék bajnokságban lejátszott. A rá következő Catania elleni bajnokin (a felnőtt csapatban) viszont pályára lépett. A szabály értelmében ez jogosulatlan pályára lépésnek minősül. A mérkőzés 1–1-es döntetlennel ért véget. A Catania illetve a helyi polgári bíróság a csapat győzelmét követelte, míg a szövetség jóváhagyta a pályán elért eredményt. Idő szűkében hamar döntést kellett hozni, és ennek értelmében maradhatott az egyesület a másodosztályban.

Bővebben: 2007-es olasz labdarúgóbotrány

Három év elteltével az ezüstérem megszerzésével az első osztályba jutottak. 2007. február 2-án a Catania-Palermo mérkőzést megelőzően rendbontás tört ki a szurkolók és a rendőrök között. Az összecsapásban egy rendőr életét vesztette. Eleinte úgy tűnt, hogy a bajnokságot törlik, később csak több zárt kapus mérkőzést rendeltek el. A helyzet kritikus volt, mivel nemrég 2006-ban is történt botrány a bajnokságban.

A csapat a 2017/2018-as szezonban a Serie C C csoportjában játszott, amelyben a második helyezést érte el a tabellán, és így osztályozót játszhatott a Serie B-be való feljutásért. Az osztályozó elődöntőéig jutott, ahol az AC Siena ellen játszott, ahol idegenben 1-0 arányban vereséget szenvedett a sienai csapattól, majd a második mérkőzésen Cataniaban 2-2-es döntetlen lett a rendes játékidő végeredménye, majd büntetőpárbajban maradt alul (3-4) a Calcio Catania, így összesítésben az AC Siena jutott az osztályozó döntőjében, és a Catania maradt a harmad osztályban.

2013. február 9. szerint.

# Poszt Név 1 K Alberto Frison 2 V Alessandro Potenza 3 V Nicolás Spolli 4 KP Sergio Almirón 5 V Alexis Rolín 6 V Nicola Legrottaglie 8 KP Fabio Sciacca 9 CS Gonzalo Bergessio 10 KP Francesco Lodi 12 V Giovanni Marchese 14 V Giuseppe Bellusci 17 CS Alejandro Gómez

# Poszt Név 18 V Błażej Augustyn 19 KP Lucas Castro 21 K Mariano Andújar 22 V Pablo Álvarez 24 KP Adrián Ricchiuti 26 CS Keko 27 KP Marco Biagianti (csapatkapitány) 28 KP Pablo Barrientos 29 K Pietro Terracciano 30 KP Amidu Salifu (kölcsönben a Fiorentinától) 32 CS Edgar Çani 33 V Ciro Capuano (csapatkapitány) 35 CS Souleymane Doukara

Név Évek Név Évek Santi Passanisi Manganaro 1946–1948 Salvatore Coco 1973–1974 Lorenzo Fazio 1948–1951 Angelo Massimino 1974–1987 Arturo Michisanti 1951–1954 Angelo Attaguile 1987–1991 Giuseppe Rizzo 1954–1956 Salvatore Massimino 1991–1992 Agatino Pesce Michele Giuffrida 1956–1959 Angelo Massimino 1992–1996 Grazia Codiglione 1996–2000 Ignazio Marcoccio 1959–1969 Riccardo Gaucci 2000–2004 Angelo Massimino 1969–1973 Antonino Pulvirenti 2004–

Vezetőedzők

Név Nemzetiség Évek Giovanni Degni 1946–1948 Nicolò Nicolosi 1948 Miroslav Banas 1948–1949 Antonio Magnozzi 1949–1950 Stanislao Klein 1950 Politzer Lajos 1950–1951 Nereo Marini 1951–1952 Brondi III 1952 Giulio Cappelli 1952–1953 Fioravante Baldi 1953 Piero Andreoli 1953–1956 Ernesto Matteo Poggi 1956–1957 Riccardo Carapellese 1957 Nicolò Nicolosi 1958 Francesco Capocasale 1958 Blagoje Marjanović 1958–1959 Carmelo Di Bella 1959–1966 Luigi Valsecchi 1966 Dino Ballacci 1966–1967 Luigi Valsecchi 1968 Egizio Rubino 1968–1971 Antonio Calvanese Luigi Valsecchi 1971–1972 Carmelo Di Bella 1972–1973 Luigi Valsecchi 1973 Guido Mazzetti 1974 Adelmo Prenna 1974 Gennaro Rambone 1974–1975 Egizio Rubino 1975–1976 Guido Mazzetti 1976 Carmelo Di Bella 1976–1977 Luigi Valsecchi 1977 Carlo Matteucci 1977–1978 Guido Mazzetti 1978 Adelmo Capelli 1978–1979 Gennaro Rambone 1979–1980 Lino De Petrillo 1980–1981 Guido Mazzetti 1981 Giorgio Michelotti 1981–1982 Salvo Bianchetti 1982 Guido Mazzetti 1982 Gianni Di Marzio 1982–1984 Giambattista Fabbri 1984 Antonio Renna 1984–1985

Név Nemzetiség Évek Gennaro Rambone 1985 Salvo Bianchetti 1985–1986 Antonio Colomban 1986 Gennaro Rambone 1986–1987 Bruno Pace 1987 Osvaldo Jaconi 1987 Pietro Santin 1987–1988 Bruno Pace 1988–1989 Carmelo Russo 1989–1990 Angelo Benedicto Sormani 1990–1991 Giuseppe Caramanno 1991–1992 Franco Vannini 1992 Salvo Bianchetti 1992–1993 Franco Indelicato 1993–1994 Lorenzo Barlassina 1994 Pier Giuseppe Mosti 1994–1995 Angelo Busetta 1995 Lamberto Leonardi 1995 Aldo Cerantola 1995–1996 Mario Russo 1996 Angelo Busetta 1996–1997 Giovanni Mei 1997–1998 Franco Gagliardi 1998 Piero Cucchi 1998–1999 Gianni Simonelli 1999–2000 Ivo Iaconi 2000–2001 Vincenzo Guerini 2001 Aldo Ammazzalorso 2001 Pietro Vierchowod 2001 Francesco Graziani Maurizio Pellegrino 2001–2002 Osvaldo Jaconi 2002 Maurizio Pellegrino 2002 John Toshack 2002–2003 Edoardo Reja 2003 Vincenzo Guerini 2003 Gabriele Matricciani Stefano Colantuono 2003–2004 Maurizio Costantini 2004–2005 Nedo Sonetti 2005 Pasquale Marino 2005–2007 Silvio Baldini 2007–2008 Walter Zenga 2008-2009 Gianluca Atzori 2009-jelenleg

Források

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Calcio Catania témájú médiaállományokat.

• A klub hivatalos honlapja Archiválva 2019. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Labdarúgásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap