Bioszféra-rezervátum

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2007 januárjából)
A bioszféra-rezervátumok eloszlása országonként (2013)

A bioszféra-rezervátumok az UNESCO Ember és bioszféra programjával (Programme on Man and the Biosphere (MAB)) létrehozott természetvédelmi rendeltetésű területek.

Célja, feladatai

A bioszféra-rezervátumok világhálózatának irányelveit és a hálózatban szereplő területeket is az UNESCO határozta meg. A világhálózat alapító okirata szerint a fő cél, hogy „előmozdítsák és bemutassák az ember és a bioszféra kiegyensúlyozott kapcsolatát”. Az ökológiai rendszer sokszínűségének bemutatása érdekében a listára szárazföldi, vízparti és a tengeri ökoszisztémákat is felvettek. Fő feladataik:

Különleges módszerrel igyekeznek a természeti értékeket megőrizni és egyúttal a fenntartható gazdasági fejlődést kiépíteni.

Szerkezete

A bioszféra-rezervátum főleg abban különböznek a többi természetvédelmi rezervátumtól, hogy nem szeparálják el a gazdaságilag hasznosított területektől, nem törekszenek valamiféle „érintetlen” állapot visszaállítására, illetve megőrzésére. Feladata éppen hogy az ember és a természet együttélése, a környezetbarát gazdálkodás lehetővé tétele, illetve kialakítása.

A bioszféra-rezervátumok területét három övezetre osztják. A külső az úgynevezett „puffer” zóna, ahol a táj adottságait kihasználva gazdálkodnak. Az átmeneti zónára is jellemző az emberi jelenlét, de azt szigorúan korlátozzák. A legbelső, legértékesebb zóna a rezervátum magterülete, ahol minden gazdasági tevékenység tilos; a legfontosabb feladat a természeti értékek megőrzése.

Működése

A természetközeli ökológiai rendszert megőrzéssel, fejlődéssel és oktatással igyekeznek fenntartani, és ehhez egy sajátos, hármas rendszert vesznek figyelembe. Próbálják:

Mindennek érdekében a bioszféra-rezervátumokat 3 övezetre osztják: a külső az úgynevezett „puffer” zóna, itt folyik a gazdálkodás a táji jellegek kihasználásával. Egy szinttel beljebb van az átmeneti zóna, ahol szigorúan korlátozzák az emberi jelenlétet, majd jön a legbelső, a rezervátum magterülete. Itt semmilyen gazdasági tevékenységet nem lehet folytatni, az egyetlen és legfontosabb feladat a természeti értékek megőrzése.

A bioszféra-rezervátumok listája

A Bioszféra-rezervátumok Világhálózatát (World Network of Biosphere Reserves) a Sevillában megrendezett Bioszféra-rezervátumok Nemzetközi Konferenciáján alapították meg 1995-ben. A hálózathoz 120 országban 651 terület tartozik (2015).

A számos tételt felsoroló lista olyan, nemzetközileg elismert szárazföldi, tengerparti és tengeri ökoszisztémákat foglal magába, amelyeket az emberiség szeretne:

131 országban összesen 727 területet nyilvánítottak bioszféra-rezervátummá úgy, hogy ezek közül 22 országhatárokon is átnyúlik Ennek egyik példája a Szlovákiába is átnyúló Aggteleki Bioszféra-rezervátum, amelynek magyarországi része az Aggteleki Nemzeti Parkkal gyakorlatilag azonos.

Afrika

Amerika

Torres del Paine Nemzeti Park, Chile

Ázsia

Krátertavak a dél-koreai Jeju-szigeten

Európa

Sumava Csehország

Ausztrália és Óceánia

Jegyzetek

  1. ↑ UNESCO: Bioszféra-rezervátumok, (angolul) (Hozzáférés: 2015. július 18.)
  2. ↑ Mura-Drava-Danube (unesco.org, 2012. szeptember)
  3. ↑ Ukraine (angol nyelven). UNESCO, 2012. október. (Hozzáférés: 2021. április 11.)

Források

Nemzetközi katalógusok