Néha találkozunk a Aszcídiák-gyel. Ez a Aszcídiák így vagy úgy az életünk része lehet, akár érdeklődési témaként, életünk releváns személyeként, történelmi eseményként vagy egyszerűen csak valami olyan dologként, ami kíváncsiságot okoz. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Aszcídiák-et, és azt, hogy mit képvisel a különböző kontextusokban. A társadalomra gyakorolt hatásától a személyes életünkben betöltött relevanciájáig elmélyülünk a Aszcídiák világában, hogy jobban megértsük jelentését és a körülöttünk lévő világra gyakorolt hatását.
Aszcídiák | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Ernst Haeckel: Aszcídiák
| ||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
Szinonimák | ||||||||
Tethyoidea | ||||||||
Rendek | ||||||||
| ||||||||
Hivatkozások | ||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Aszcídiák témájú kategóriát. |
Az aszcídiák (Ascidiacea) a gerinchúrosok (Chordata) törzsében az előgerinchúrosok (Tunicata) altörzsének egyik osztálya.
A gerinctelenektől a gerincesek felé vezető fejlődési sor leszármazottai; ami főként lárváik felépítésén látható.
Lárvakorukban farkuk és gerinchúrjuk van.
A kifejlett állat testét cellulóztok veszi körül – ennek anyagát korábban tunicinnak is nevezték.[1]
Tengeri állatok. Lárvakorukban szabadon úsznak; letelepedve elveszítik farkukat és gerinchúrjukat. Többségük helyben ülő – ezek között magányosak és telepesek is akadnak. Néhány faj felnőtt korában is szabadon úszó.
Minden állatnak van hím és női ivarszerve is; utóbbiban nagy petéket termel. A megtermékenyítés belső, de két állat „dolgozik” együtt. A mozgékony, ebihal alakú lárvák addig úsznak, amíg megfelelő helyet nem találnak, ott aztán letelepednek, és kifejlett állattá alakulnak.