A következő cikkben elmélyülünk a Ammónium-klorid lenyűgöző világában. Az eredetétől a mai hatásig a Ammónium-klorid minden vonatkozását megvizsgáljuk. Ennek mentén elemezzük ennek fontosságát, kihívásait és lehetséges megoldásait. A Ammónium-klorid olyan téma, amely különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki, ezért ebben a cikkben megpróbáljuk a lehető legteljesebb és legobjektívebb módon foglalkozni vele. Ezen túlmenően, különös hangsúlyt fektetünk általánosságban a társadalom szempontjából, kiemelve mindennapi életünk különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Csatlakozzon hozzánk a Ammónium-klorid körútjára, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál!
Ammónium-klorid | |||
![]() | |||
| |||
![]() | |||
IUPAC-név | ammónium-klorid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 12125-02-9 | ||
PubChem | 25517 | ||
ChemSpider | 23807 | ||
EINECS-szám | 235-186-4 | ||
DrugBank | DB06767 | ||
KEGG | D01139 | ||
ChEBI | 31206 | ||
RTECS szám | BP4550000 | ||
ATC kód | B05XA04 G04BA01 | ||
Gyógyszer szabadnév | ammonium chloride | ||
Gyógyszerkönyvi név | Ammonii chloridum | ||
InChIKey | NLXLAEXVIDQMFP-UHFFFAOYSA-N | ||
Gmelin | 10120 | ||
UNII | 01Q9PC255D | ||
ChEMBL | CHEMBL1200939 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | NH4Cl | ||
Moláris tömeg | 53,49 g/mol | ||
Megjelenés | fehér, szilárd | ||
Sűrűség | 1,527 g/cm³ | ||
Olvadáspont | 338 °C szublimál | ||
Forráspont | 520 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | 29,7 g/100 g vízben, 0 °C-on | ||
Termokémia | |||
Std. képződési entalpia ΔfH |
‒314,55 kJ/mol[1] | ||
Standard moláris entrópia S |
94,85 J K‒1 mol‒1[1] | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[2] | ||
R mondatok | R22-R36[2] | ||
S mondatok | (S2)-S22[2] | ||
LD50 | 1650 mg/kg (patkány, szájon át)[3] | ||
Rokon vegyületek | |||
Azonos kation | ammónium-fluorid ammónium-bromid ammónium-jodid | ||
Azonos anion | nátrium-klorid kálium-klorid hidroxilammónium-klorid | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az ammónium-klorid (NH4Cl) (más néven ammóniasó, szalmiák, szalmiáksó vagy E510) az ammónia egy sója, mely tiszta állapotban erősen vízoldékony kristályokat alkot. Vizes oldata közepesen savas kémhatású.
A vegyület neve már az ókori perzsa és arab nyelvben is megjelenik nushadir (نشادر) néven, Kínában náoshā (硇砂), Indiában pedig nao sadar néven volt ismert. A rómaiak az ókori Líbiában Jupiter Amun (a görög Ammonból, Ἄμμων) temploma mellől gyűjtötték az ammónium-kloridot, ezért sal ammoniacus nak, vagyis Amun sójának nevezték, a templom közelsége miatt.[4]
Az alkímiában nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, mert két olyan anyagból áll (vízben oldva ammónia és sósav), melyek erősen korrodálják a fémeket. Ezért azt hitték, hogy az ammónium-klorid lehet a fémek más fémmé való átalakításának kulcsa. Az arabok ammónia előállítására alkalmazták.
A természetben elsősorban vulkanikus területek közelében található, főként gázkitörések mellett. A kitörő gázból csapódik ki, de nem túl hosszú életű, mert vízzel érintkezve azonnal feloldódik.
Ipari méretekben szintetikus úton, ammóniából (NH3) és sósavból (HCl) állítják elő: