Ad Statuas (Ács)

Ebben a cikkben a Ad Statuas (Ács) témáját egy egyedi és újszerű szemszögből vizsgáljuk. A Ad Statuas (Ács) olyan téma, amely sokak figyelmét felkeltette az elmúlt években, és ezen az íráson keresztül javasoljuk ennek alapos elemzését. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig, a lehetséges jövőbeli következményeken keresztül egy kimerítő elemzésbe fogunk belemerülni, amely a Ad Statuas (Ács) összes lényeges aspektusára kíván rávilágítani. Ennek érdekében a terület szakértőivel együttműködünk, valamint olyan emberek tanúvallomásaival, akik közelről tapasztalták a Ad Statuas (Ács) hatását életükben. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a cikk teljes és gazdagító képet ad egy olyan témáról, amely ma is vitát és érdeklődést vált ki.

Ad Statuas
Mai településÁcs
Épült2. század legeleje
Elhagyták5. század eleje
Állapotaelpusztult
Típusacastellum
Katonai egységcohors I Hispanorum, cohors IIII voluntariurum, cohors I Thracum
Építőanyagafa-föld, majd kő
Hossza112 m
Szélessége106 m
Elhelyezkedése
Ad Statuas (Komárom-Esztergom vármegye)
Ad Statuas
Ad Statuas
Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
é. sz. 47° 44′ 22″, k. h. 17° 54′ 29″47.739444°N 17.908056°EKoordináták: é. sz. 47° 44′ 22″, k. h. 17° 54′ 29″47.739444°N 17.908056°E

Ad Statuas római katonai segédcsapat-tábor (castellum) és település volt a Duna mentén Pannonia provinciában, a ma Ácshoz tartozó Vaspuszta területén. A fából, később kőből épült erődben egy 480-800 fős[1] segédcsapat (cohors) állomásozott.

Elhelyezkedése

Ad Statuas Pannoniában

Ad Statuas a Carnuntumot Aquincummal összekötő limesút mentén, az Arrabona és Brigetio közötti szakaszon fekszik. A tőle keletre található Ad Mures erődjéhez a római katonai táborok szokásos távolságánál jóval közelebb fekszik, aminek oka a túlparti kvád törzsek gyakori betörése, a Duna itteni szakasza ugyanis átkelésekre alkalmasabb.

Kutatása

Ad Statuas környékén számos római lelet került elő a 19. században. Fényes Elek 1848-ban arról számolt be, hogy az Ácshoz tartozó Lovadon egy boltozatos, föld alatti épületet találtak 1817-ben. Ez feltehetően a táborhoz tartozó fürdő maradványa volt. Komárom város és vármegye régészeti egylete 1887-ben számolt be a Vaspuszta mellett található "öles római falak"-ról.[2] Régészeti feltárást először Barkóczi László végzett a területen 1948-ban, aki itt római erőd maradványait azonosította. Ezt követően 1966-67-ben és 1971-72-ben Gabler Dénes kutatta a területet, ő tárta fel az erőd romjait.[2] Eredményeit 1989-ben megjelent monográfiában foglalta össze. 2000 után Tóth János Attila végzett víz alatti feltárást az erőd víz alá került északi falainál.[3]

Története

Ad Statuas erődje a többi pannoniai erősséghez hasonlóan eleinte fából épült. Az első erőd építői a cohors I Hispanorum katonái voltak, akik Traianus uralkodása alatt, a 2. század legelején tartózkodtak a területen. Őket nem sokkal később a cohors IIII voluntariurum egység követte. A Duna áradásai miatt ezt a tábort kb. 40 méterrel délebbre építették újjá a cohors I Thracum equitata tagjai, akik nem sokkal 117 után érkeztek erre az állomáshelyre. Az eredeti tábor déli árkának vonalábna jelölték ki az új tábor principiájának (főútjának) futását.[4] A palánkot kívülről ferde oldalú árok vette körül, melynek nyomait az egyik kapu előtt találták meg.[1]

A markomann háborúk időszakában (166-180) az erőd elpusztult, újjáépítése csak a 2. század végén következett be.[5] A táborból előkerült legtöbb kőemlék Septimius Severus uralkodásának idejére keltezhető.[6] Ez alapján azt feltételezhetjük, hogy a 2-3. század fordulóján jelentős építkezések folytak a területen. Ekkor vagy Caracalla uralkodása alatt építhették át a palánkot kőfalakká. A korábbi árkot feltöltötték, annak külső vonalában húzták fel a falakat. Ezeket a fal síkjából kiugró kaputornyokkal és saroktornyokkal erősítették meg.[1]

A 4. század elején az erődöt övező árkot ismét feltöltötték, majd kijjebb, a faltól 13 méterre alakították ki újra. Erre azért volt szükség, mert a tornyokat legyező alakúvá építették át, ehhez pedig nagyobb hely kellett a falak előtt. Az új, patkó alakú saroktornyok ugyanis a falból 11,4 méterre ugrottak ki és 9,5 méter szélesek voltak.[5] Ekkor falazták be a tábor oldalsó kapuit is, hogy ostromát megnehezítsék. Az innen előkerült éremleletet Gabler Dánes 351-354 közé datálta. A pénzérmék a torony omladékai alá kerültek, amit annak leégése okozhatott. Ez az esemény a kvádok 354-es betörésekor következett be.[7] A tábor legkésőbbi leletei Valentinianus korából származnak, de a falba beépített kerámiák alapján feltételezhető, hogy az erődöt még 420-430-as évekig használták a rómaiak.

Leírása

Ad Statuas erődjének szélessége 106, hosszúsága 112 méter volt. Utóbbi adatot csak a leomlott falcsonkok alapján valószínűsíthetjük. Bár a katonai tábor a Duna vízszintjénél fölé 4-5 méterrel magasabb kis dombra épült, az elmúlt kétezer év áradásai alámosták a partot, így az építmény északi harmadát mára elpusztították. A folyóba omlott a falszakaszokat alacsony vízállás esetén meg lehet figyelni.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Magyar Limes Szövetség
  2. ↑ a b Örökségvédelmi hatástanulmány, 30. o.
  3. ↑ Örökségvédelmi hatástanulmány, 31. o.
  4. ↑ Danube project, 63. o.
  5. ↑ a b Danube project, 64. o.
  6. ↑ Örökségvédelmi hatástanulmány, 36. o.
  7. ↑ Örökségvédelmi hatástanulmány, 38. o.

Külső hivatkozások

Források