A turné (film, 1984)

A mai világban a A turné (film, 1984) egyre aktuálisabb érdeklődési témává vált. Akár technológiáról, tudományról, politikáról, gazdaságról vagy bármely más területről beszélünk, a A turné (film, 1984) alapvető szerepet játszik életünkben. A társadalom fejlődésével és az új ötletek fejlődésével a A turné (film, 1984) olyan fontosságra tett szert, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a A turné (film, 1984) különböző oldalait, elemezve a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. A A turné (film, 1984) eredetétől jelenlegi fejlődéséig állandó vita tárgya volt a mai világban.

A turné
(This Is Spinal Tap)
1984-es amerikai film
RendezőRob Reiner
ProducerKaren Murphy
Műfaj
Forgatókönyvíró
Főszerepben
Zene
VágóKent Beyda
Gyártás
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszínLos Angeles
Játékidő
  • 82 perc
  • 81 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
  • Embassy Pictures
  • Netflix
  • Fandango at Home
Bemutató1984
Kronológia
Következő
  • A Spinal Tap Reunion
  • Spinal Tap II: The End Continues
További információk

A turné (eredeti címe: This Is Spinal Tap, stilizált alakja: This Is Spin̈al Tap: A Rockumentary by Martin Di Bergi) 1984-es amerikai áldokumentumfilm, amelyet Rob Reiner rendezett. Ez Reiner első rendezése.A főszerepekben Christopher Guest, Michael McKean és Harry Shearer láthatóak, a fiktív Spinal Tap nevű heavy metal együttes tagjaiként. Az együttesre gyakran utalnak úgy, mint "Anglia egyik leghangosabb bandája".[1][2] Reiner alakítja Martin "Marty" Di Bergi filmest, aki követi őket amerikai turnéjuk során. A film a rockegyüttesek viselkedését, és a rockegyüttesekről szóló dokumentumfilmeket szatirizálja.[3]

Habár a film eleinte kevésbé volt sikeres, a VHS-en való megjelenés óta kultikus státuszt ért el. 2002-ben a Kongresszusi Könyvtár kiválasztotta a filmet az Országos Filmnyilvántartásban való megőrzésre, mivel „kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból jelentős”.[4] 2016-ban Jeremy Arnold filmkritikus az "52 film, amelyet látnod kell" listájára sorolta, illetbe úgy írta le, mint az "elmúlt harmincöt év egyik legbefolyásosabb filmje", illetve a mockumentary műfaj úttörőjének nevezte.[2]

Cselekmény

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Szereplők

Háttér

McKean és Guest New Yorkban ismerték meg egymást a hatvanas évek végén, és együtt zenéltek. A The TV Show című szkeccsműsor pilot epizódján dolgoztak Shearerrel és Reinerrel együtt. A műsorban szerepelt egy "Spinal Tap" nevű kitalált rockegyüttes. Miközben ezen a szkeccsen dolgoztak, McKean és Guest elkezdtek improvizálni, és kitaláltak különféle karaktereket, akik végül David St. Hubbins és Nigel Tufnel lettek.[5][6]

Guest korábban gitározott Michael McKean és David Lander "Lenny and the Squigtones" című albumán a "Nigel Tufnel" név alatt.[7]

A filmet Los Angeles megyében forgatták öt hét alatt.[8]

Fogadtatás

A filmet pozitívan fogadták a kritikusok,[9] és 1984 egyik legjobb filmjének tartják.[10][11][12] A Rotten Tomatoes oldalán 95%-on áll, 66 kritika alapján, és 8.60 pontot szerzett a tízből.[13]

Roger Ebert, a Chicago Sun-Times kritikusa a maximális négy csillaggal értékelte.[14] Ebert később az "1984 legjobb filmjei" listájára helyezte, 2001-ben pedig a "Legjobb Filmek" listájára is felkerült.[15][16] Gene Siskel, a Chicago Tribune kritikusa szintén a maximális négy csillaggal értékelte.[17] A The New York Times kritikusa, Janet Maslin is dicsérte.[18]

A Newsweek magazin a dokumentumfilmek szatírájának nevezte.[19]

Sokan elhitték, hogy valódi együttesről van szó, még Billy Crystal és Patrick Macnee cameo szerepei ellenére is.[20]

A filmet valódi rockzenészek, például Jimmy Page, Robert Plant, Jerry Cantrell, Dee Snider és Ozzy Osbourne is pozitívan fogadták.[21][22][23]

Jegyzetek

  1. ↑ Hill, Stephen: 11 Reasons We Love Spın̈al Tap. Louder, 2014. április 29. . (Hozzáférés: 2019. augusztus 19.)
  2. ↑ a b Arnold, Jeremy. Turner Classic Movies: The Essentials, 1st, Running Press (2016. április 3.). ISBN 978-0762459469 
  3. ↑ Yarbroff, Jenny: Spinal Tap and its Influence. Newsweek , 2009. április 10. . (Hozzáférés: 2017. június 5.)
  4. ↑ 'Spinal Tap,' 'Alien' Make National Film Registry - News. Lifewhile, 2002. december 18. . (Hozzáférés: 2012. január 7.)
  5. ↑ From the Criterion Collection DVD Commentary.
  6. ↑ Christopher Guest on the Real Inspiration Behind 'This Is Spinal Tap', 2014. október 9. . (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)
  7. ↑ This Is Spinal Tap. Turner Classic Movies . . (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)
  8. ↑ This Is Spinal Tap (1984). . (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)
  9. ↑ 'This Is Spinal Tap Movie Reviews. Metacritic . . (Hozzáférés: 2010. június 11.)
  10. ↑ The Greatest Films of 1984. Filmsite.org. . (Hozzáférés: 2010. június 11.)
  11. ↑ The 10 Best Movies of 1984. Film.com. . (Hozzáférés: 2010. június 11.)
  12. ↑ The Best Movies of 1984 by Rank. Films101.com. . (Hozzáférés: 2010. június 11.)
  13. ↑ 'This Is Spinal Tap Movie Reviews, Pictures. Rotten Tomatoes . . (Hozzáférés: 2021. augusztus 27.)
  14. ↑ „This Is Spinal Tap Movie Review”, Chicago Sun Times . (Hozzáférés: 2010. június 11.) 
  15. ↑ „Ebert's 10 Best Lists: 1967 to Present”, Chicago Sun Times . (Hozzáférés: 2010. június 11.) 
  16. ↑ „This Is Spinal Tap Movie Review”, Chicago Sun Times . (Hozzáférés: 2010. június 11.) 
  17. ↑ Siskel, Gene (March 29, 1984). "'Spinal Tap' a smashing rock parody". Chicago Tribune. Section 5, p. 12.
  18. ↑ Maslin, Janet (1984. március 2.). „Film: 'This Is Spinal Tap,' a Mock Documentary”. The New York Times, C6. o. 
  19. ↑ Muir, John. Best in Show: The Films of Christopher Guest and Company. Applause Theatre & Cinema Books, 31. o. (2004) 
  20. ↑ Yabroff, Jennie. The Real Spinal Tap. Newsweek (2009) 
  21. ↑ See the notes for Symptom of the Universe: The Original Black Sabbath 1970-1978, Rhino Records, 2002.
  22. ↑ Q&A: Robert Plant [archivált változat]. Hozzáférés ideje: 2021. szeptember 4. [archiválás ideje: 2009. május 25.] 
  23. ↑ Paul Du Noyer, "Who the hell does Jimmy Page think he is?", Q magazine, August 1988, p. 7.

További információk