![]() | |
![]() | |
5-MeO-DMT | |
IUPAC-név | |
2-(5-metoxi-1H-indol-3-il)-N,N-dimetiletánamin | |
Kémiai azonosítók | |
PubChem | 1832 |
ChemSpider | 1766 |
EINECS-szám | 213-813-2 |
DrugBank | DB14010 |
KEGG | C08309 |
ChEBI | 2086 |
SMILES | O(c1cc2c(cc1)cc2CCN(C)C)C |
InChIKey | ZSTKHSQDNIGFLM-UHFFFAOYSA-N |
Beilstein | 164771 |
UNII | X0MKX3GWU9 |
ChEMBL | 7257 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C13H18N2O |
Moláris tömeg | 218.298 g/mol |
Terápiás előírások | |
Jogi státusz | Class A |
Schedule I | |
Alkalmazás | orális (MAOI-val), intranazális, elfüstölve |
Rokon vegyületek | |
Rokon vegyületek | bufotenin |
A 5-MeO-DMT (5-metoxi-N,N-dimetiltriptamin) egy erős pszichoaktív triptamin. Sokféle növényben, illetve pszichoaktív békafajban található meg. Hasonlóan a DMT-hez és a bufoteninhez, több mint ezer éve használták már a dél-amerikai sámánok enteogénként.
Először 1936-ban szintetizálták, majd 1959-ben elkülönítették, mint a Anadenanthera peregrina mag egyik pszichoaktív hatóanyagát. A magot a Yopo nevű por elkészítése során használják. Valamikor azt gondolták, hogy a por egyik fő hatóanyaga. Sok élőlényben fordul elő, amiben bufotenin is megtalálható; az O-metil analógja e vegyületnek.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 5-MeO-DMT című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.