Örök darab

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Örök darab lenyűgöző világát és mindazt, amit ez a koncepció vagy személy kínál. Történelmi eredetétől a mai relevanciájáig a Örök darab alapvető szerepet játszott a társadalom különböző aspektusaiban. Ezeken az oldalakon végig elemezzük a kultúrára, technológiára, politikára és sok más területre gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül elmélyülünk a különböző oldalaiban, megvizsgálva, hogy a Örök darab hogyan fejlődött az idők során, és hogyan befolyásolja továbbra is életünket. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön egy felfedezőútban ezen az izgalmas témán keresztül, amelyben feltárjuk jelentését, következményeit és relevanciáját a mai világban.

Örök darab
(An Everlasting Piece)
2000-es amerikai film
RendezőBarry Levinson
Producer
Műfajfilmvígjáték
ForgatókönyvíróBarry McEvoy
Főszerepben
ZeneHans Zimmer
DíszlettervezőNathan Crowley
Gyártás
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Játékidő108 perc
Forgalmazás
ForgalmazóTriStar Pictures
Bemutató2000. december 25. (Egyesült Államok)
2001. szeptember 13. (Magyarország)
További információk

Az Örök darab (eredeti címe: An Everlasting Piece) 2000-es amerikai vígjáték, amelyet Barry Levinson rendezett. A forgatókönyvet írta és a főszerepet játszotta Barry McEvoy. 2000. december 25-én mutatták be az Egyesült Államokban, Magyarországon videokazettán volt elérhető 2001. szeptember 13-tól.[1]

Cselekmény

Colm fodrászként vállal munkát egy belfasti pszichiátrián, és megismerkedik a másik fodrásszal, George-dzsal. A két férfi tudomást szerez egy új betegről, aki parókákat árult, amíg idegösszeomlást nem kapott. Az eszét vesztett férfi megskalpolta pár kliensét, így megkapta a Scalper (Skalpoló) becenevet. Colm és George szeretnék átvenni a parókabizniszt, ezért elkérik a skalpolótól az ügyféllistát.

Colm és George belevágnak a tervükbe, és sikerül értékesíteniük egy-két parókát. Az eladások azonban megakadnak, amikor egy új konkurencia, a "Toupée vagy nem Toupée" is megjelenik, akik szintén megszerezték az ügyféllistát. A szállítójuk, a "Wimbledoni Parókák" úgy dönt, hogy eladott mennyiség alapján csak az egyik cégnek fog értékesíteni a jövőben. Colm és George belevágnak a versenybe, de azt tapasztalják, hogy a versenytárs olcsó áron értékesít.

Utazásuk során megállítja őket az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA). A találkozó eladást eredményez, és az IRA vezetője egy parókával gazdagszik. A férfi azonban egy robbantás helyszínén felejti a parókáját, amit az Ulsteri Királyi Rendőrség (RUC) megtalál, és visszaköveti Colmékhoz. A rendőrségi kihallgatásuk után George és Colm összevesznek. Eközben az IRA-s férfi, aki elvesztette a parókát, meg akarja venni Colmék teljes készletét, mert most már minden észak-írországi kopasz katolikus potenciális gyanúsítottja a rendőrségnek. Colm visszautasítja, mivel az üzlettársa protestáns, és úgy gondolja, hogy etikátlan lenne megvédeni az IRA-t, mert az eladások valószínűleg segítenék őket is a Wimbledoni Parókák üzletében.

Colm elmegy George versfelolvasására, és a két férfi kibékül. Tudomásukra jut, hogy a brit hadsereg sok katonája szenved foltos hajhullásban, mert Észak-Írországban stresszesek a körülmények. Colmék szereznek egy kormányzati szerződést, hogy minden katonának, aki akar, parókát szállítsanak. Ezzel megnyerik a versenyt, és megszerzik a jogot Észak-Írországra.

Szereplők

Szerep Színész Magyar hangja
Colm Barry McEvoy
George Brían F. O’Byrne
Bronagh Anna Friel
Gerty Pauline McLynn
Mickey Laurence Kinlan
Scalper Billy Connolly
detektív Enda Oates

Szerephez hozzá nem rendelt magyar hangok: Bognár Zsolt, Bókai Mária, Csuha Lajos, Gyürki István, Lippai László, Major Melinda, Moser Károly, Pálmai Szabolcs, Papp Ági, Seszták Szabolcs, Uri István[2]

Fogadtatás

Kritikai visszhang

A film vegyes reakciókat váltott ki. A Rotten Tomatoeson 48%-os minősítést ért el 46 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „Ez a vígjáték túl gyenge ahhoz, hogy benyomást keltsen, és a szeszélyes próbálkozások nem olyan viccesek, mint amilyenek lehettek volna.”[3] Peter Travers a Rolling Stone-on azt írta: „A humor csekély, de a színészek könnyedén leviszik a poénokat.”[3] A. O. Scott a New York Timestól azt írta: „A rendező szépen tálalja a bohóckodást, de úgy tűnik, Baltimore-ban hagyta a szmötyögést.”[3] Desson Thomson a Washington Posttól azt írta: „A film bájos humort talál a protestánsok és katolikusok közötti felekezeti viszályokkal teli világban.”[3]

A MetaCritic 56 pontot adott a 100-ból 18 vélemény alapján.[4] Kevin Thomas a Los Angeles Timestól azt írta: „Ez az év végi gyöngyszem a Levinsonra jellemző melegséggel öleli magához az emberek széles körét, és kiváló érzékkel érzékelteti az időt és a helyet.”[4] Todd McCarthy a Varietytől úgy vélte: „Ez a film számtalan apró örömöt tartogat, de kevés meggyőző tulajdonsággal bír.”[4] Lisa Alspector a Chicago Readertől azt írta: „Barry McEvoy írónak és Barry Levinson rendezőnek érdemes lenne felfrissíteni a metaforák használatát.”[4]

Bevételi adatok

A Box Office Mojo szerint a produkció veszteséges volt. A 14 millió dolláros költségvetésre mindössze 75 ezer dollár folyt be bevételként.[5]

Jegyzetek

  1. ↑ Internet Movie Database
  2. ↑ iszdb.hu
  3. ↑ a b c d Rotten Tomatoes
  4. ↑ a b c d MetaCritic
  5. ↑ Box Office Mojo

Források

További információk