Kongói Demokratikus Köztársaság

Kongói Demokratikus Köztársaság
République Démocratique du Congo
A Kongói Demokratikus Köztársaság zászlaja
A Kongói Demokratikus Köztársaság zászlaja		 A Kongói Demokratikus Köztársaság címere
A Kongói Demokratikus Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Justice, Paix, Travail
(franciául Igazság, Béke, Munka)
Nemzeti himnusz: Debout Congolais
FővárosaKinshasa
d. sz. 4° 24′, k. h. 15° 24′-4.4, 15.44.400000°S 15.400000°EKoordináták: d. sz. 4° 24′, k. h. 15° 24′-4.4, 15.44.400000°S 15.400000°E
Államformaelnöki köztársaság
Vezetők
ÁllamfőFélix Tshisekedi
MiniszterelnökJean-Michel Sama Lukonde
Hivatalos nyelvfrancia
Beszélt nyelveklingala, kikongó, szuahéli, csiluba, szangó, kingwana stb.
függetlenségBelgiumtól
kikiáltása1960. június 30.
TagságLista
Népesség
Népszámlálás szerint86 790 567 fő (2019)
Rangsorban16
Becsült95 600 000 fő (2022)
Rangsorban16
Népsűrűség40 fő/km²
GDP
Összes17 700 millió USD
PPP: 27 575 millió USD
Egy főre jutó400 USD
Földrajzi adatok
Terület2 345 410 km²
Rangsorban12
Víz3,3%
IdőzónaWAT és CAT (UTC+1 és +2)
Egyéb adatok
PénznemKongói frank (CDF)
Nemzetközi gépkocsijelDRC
Hívószám243
Segélyhívó telefonszám
  • 113
  • 114
  • 118
Internet TLD.cd
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • AC power plugs and sockets: British and related types
  • Type E
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Demokratikus Köztársaság témájú médiaállományokat.
A Kongói Demokratikus Köztársaság elhelyezkedéseA Kongói Demokratikus Köztársaság elhelyezkedése Közép-afrikai Köztársaság Dél-Szudán Kamerun Kongói
Közt. Ug. Gabon Ru. Bur. Tan. Angola Ang. Zambia KINSHASA Gbadolite Bumba Kisangani Mbandaka Goma Bukavu Kindu Ilebo Kikwit Matadi Boma Banana Kananga Kalemie Mbuyi-Mayi Tshikapa Kolwezi Likasi Lubumbashi Kongó Lualaba Tanganyika-tó Atlanti-
óceán Pic Marguerite Egyenlítő

A Kongói Demokratikus Köztársaság, korábbi nevén Zaire (ejtsd: ) , Közép-Afrikában található. Északon a Közép-afrikai Köztársaság és Dél-Szudán, keleten Uganda, Ruanda, Burundi és Tanzánia, délen Zambia és Angola, nyugaton pedig a Kongói Köztársaság határolja. Az ország 40 km hosszú tengerparttal rendelkezik a Kongó folyó torkolatánál.

Az ország rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, ennek ellenére a világ egyik legszegényebb állama. Politikai instabilitás, polgárháborúk, etnikai konfliktusok, fertőző betegségek, az infrastruktúra hiánya, a kiterjedt korrupció sújtják. 2018-ban körülbelül 600 ezer ember menekült el a szomszédos országokba a Köztársaság közepén és keleti részén zajló konfliktusok elől. Ekkor kétmillió gyerek éhezik, és a harcok miatt már 4,5 millió ember kényszerült elhagyni az otthonát.

A főváros Kinshasa után következő két legnagyobb város, Lubumbashi és Mbuji-Mayi egyaránt bányászváros. Az ország legjelentősebb exportcikkei a kitermelt ásványkincsek. 2019-ben Kína vette át az exportjának több mint felét.

Neve

Az egykori Kongói Szabad Állam, majd mint Belga Kongó megszűnése után függetlenné vált ország a Kongó-Léopoldville, majd a Kongó-Kinshasa nevet vette fel, 1971-től pedig Zaire néven létezett. 1997-ben a neve a jelenleg is használatosra változott.

Léopoldville nevét 1966-ban változtatták Kinshasára (ejtsd: ), az országra így "Kinshasa-Kongó" néven is szoktak a közérthetőség kedvéért hivatkozni. Kisásá lingala nyelven sópiacot jelent.

Történelem

Közép-Afrika északi és északnyugati területein az i. e. III–II. évezred fordulóján benépesülés figyelhető meg. Élelmiszernövényeket termesztettek, tartottak valamennyi állatot, és olajpálma alapú kertművelést folytattak. Évszázadokkal később, i. e. 2500 körül a banánt már ismerték a mai Dél-Kamerunban.

A feltehetőleg bantu nyelvű neolitikus, falvakban lakó, vasat használó népek kiszorították a korábbi pigmeus népességet (helyi nevük „bitwa” vagy „twa”) az ország legnagyobb részéről. Az északkeleten, Szudán Dárfúr és Kordofán tartományaiból kiinduló, kelet-afrikainak nevezett vándorlás is sodort Kongó keleti részébe különféle etnikai csoportokat.

A Kongó-medence területét a középkor évszázadaiban a Kongó Királyság uralta.

A területet az európai gyarmatosítók megjelenésétől a rabszolga-kereskedelem sújtotta, amely óriási emberveszteségeket okozott. A portugálok, hollandok és angolok után a 19. század második felében a kelet-afrikai Zanzibár kereskedői is megjelentek a területen, akik évi 50–70 ezer embert hurcoltak el Zanzibár, illetve a Közel-Kelet területére.

1885-től kezdve II. Lipót belga király kegyetlen imperialista diktatúrája uralkodott egy negyedszázadon át. A Kongói Szabadállamnak nevezett terület a király magángyarmata volt, ahol milliók rabszolgamunkájával számtalan gumiültetvényt létesítettek és tartottak fenn, a népirtás módszereit alkalmazó zsoldoshadsereg közreműködésével.

Egy kuba törzsi asszony sző az 1930-as években

Az ország lakosságának létszáma ebben az időszakban 15 millióval csökkent. (Tehát évente egymillió fővel) 1908-ban a nyílt terrort felszámolva Belgium átvette a hatalmat a közigazgatás fölött. Az országot ettől kezdve Belga Kongónak nevezték, megkezdődött a bányakincsek kiaknázása és az ültetvények megalapítása.

Belga Kongó függetlenségét 1960. június 30-án kiáltotta ki Kongói Köztársaság néven. Mivel Közép-Kongó francia gyarmat is ezen a néven kiáltotta ki függetlenségét, a közbeszédben fővárosaik után „Léopoldville Kongó” és „Brazzaville Kongó” néven említették őket. 1966-ban Joseph Mobutu az ország hivatalos nevét Kongói Demokratikus Köztársaságra változtatta, amely 1971-ben Zaïre Köztársaságra változott.

A függetlenség kikiáltása után röviddel Katanga tartományban (Moise Csombe vezetésével) és Dél-Kasai tartományban szakadár mozgalmak léptek fel az új vezetés ellenében. A következőkben válságos lett Kasavubu elnök és Lumumba miniszterelnök viszonya. 1960. szeptember 5-én Kasavubu megfosztotta Lumumbát hivatalától. Lumumba Kasavubu lépését alkotmányellenesnek nyilvánította és így nyílt szakadás keletkezett a két vezető között.

Lumumba még ezt megelőzően kinevezte Joseph-Désiré Mobutut az új Kongói Nemzeti Hadsereg vezérkari főnökévé. Amikor nyílttá vált Kasavubu és Lumumba ellentéte, Mobutu elég támogatást érzett maga mögött a hadseregben ahhoz, hogy fellázadjon. Az Egyesült Államok és Belgium pénzügyi támogatásával Mobutu meg tudta fizetni katonái iránta való lojalitását. A nyugati hatalmak ellenérzése a kommunizmus és a baloldali ideológiák iránt magyarázzák, hogy miért döntöttek Mobutu finanszírozása mellett, aki a „rend” fenntartását ígérte az új államban.

1961. január 17-én katangai erők és belga ejtőernyősök elrabolták és kivégezték Lumumbát. A lépés mögött a Katangában és Dél-Kasaiban folyó réz- és gyémántbányászatban érdekelt külföldiek álltak. Ezután káosz jött.

Mobutu

Öt évi rendkívül zavaros, nyugtalan időszak után Mobutu, akkor altábornagy, puccsal eltávolította Kasavubu elnököt 1965-ben.

Zaïre zászlaja

Ekkor kezdődött Mobutu több évtizedes hatalma, aki ezen idő alatt a legkorruptabb afrikai autokrata vezetővé vált. Egypárti rendszer épült ki, Mobutu önmagát államfőnek nyilvánította. A rendszeresen megtartott szavazásokon ő volt az egyetlen jelölt. Viszonylagos béke és stabilitás következett. 1971-ben az ország új neve Zaire lett. Mobutu egy autentikus afrikai rendszert akart kiépíteni. A lakosságot kötelezték, hogy keresztény nevek helyett eredeti afrikai neveket vegyenek fel, szabályozták a ruházkodást. 1972-ben Mobutu a saját nevét is megváltoztatta. Új neve: Mobutu Szesze Szeko Nkuku Ngbendu wa Za Banga, vagyis „Mindenható harcos, aki kitartása és rendíthetetlen győzni akarása révén győzelmet győzelemre halmoz, és nyomában tűz gyullad”.

Mobutu kormányzata rendszeresen megsértette az emberi jogokat, politikai elnyomás volt az országban és személyi kultuszt építettek ki. Minden kongói bankjegyen ott volt Mobutu képe, képei ott voltak a középületeken, sok üzlethelyiségben, a hirdetőtáblákon és gyakran a közemberek ruháján is. Ezen kívül súlyos korrupció gyötörte az országot a hatalmas infláció miatt. A korrupciót gyakran zaïre-i betegségnek nevezték. Maga Mobutu „sem volt mentes” tőle, 1984-ben 4 milliárd amerikai dollár betétje volt svájci bankokban. Ez közel annyi, mint hazájának egyévi nemzeti jövedelme. A nemzetközi segítség leggyakrabban Mobutut gazdagította, miközben az utak oly mértékben tönkrementek, hogy az 1960-ban létezett hálózatnak csak egynegyede maradt meg. Ennek ellenére javarészt élvezte a nyugati hatalmak támogatását azok gazdasági és stratégiai érdekei miatt.

A szubszaharai térség figyelmének középpontjában álló ország a Föld egyik legszegényebb államaként folyamatos harcok színtere: Kongó mindig is részese volt a politikai – gazdasági – etnikai küzdelmeknek. 1994 óta Kongót etnikai összeütközések és polgárháború sújtják, amelyeket a ruandai népirtás elől menekülő tömegek robbantottak ki. Mobutu kormányát 32 év után a Laurent-Désiré Kabila által vezetett felkelés döntötte meg 1997 májusában. Ekkor az országot átnevezték Kongói Demokratikus Köztársaságra.

UNICEF segélyt osztanak Goma térségében (2008) A lakosság menekül a falvakból Goma térségében az FARDC és a lázadó csoportok közötti harcok miatt (2012)

1996-1998 között az első kongói háború, 1998 óta a második kongói háború sújtja az országot, amely a világ legvéresebb fegyveres konfliktusa a második világháború óta. Ebbe a háborúba a térség szinte minden állama beleavatkozott – Ruanda és Uganda a jelenlegi hatalmi elit ellen, Zimbabwe, Angola, Namíbia, Csád és Szudán pedig a védelmében. Bár az országban jelen vannak az ENSZ békefenntartó katonái, mégis vannak egyes vidékek, ahol a lázadóknak teljes hatalmuk van.

Az országban nagy mennyiségben található arany, ón, tantál, volfrám bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetekért, háborúkért egyes civil szervezetek az elektronikai vállalatokat teszik felelőssé, amennyiben illegálisan, a feketepiacról szerzik be a termékeik (laptopok, mobiletelefonok) előállításához szükséges alapanyagok egy részét és ezzel támogatják az országban egymással vetélkedő fegyveres szervezeteket, akik a feketepiacot uralják. Az országban folyó tantál bányászathoz szükséges erdőirtás egyes gorilla populációk élőhelyét is csökkenti.

2006 júliusában volt az ország történelmének első demokratikus választása. Ebben segédkezett 18 ezer ENSZ-békefenntartó és a 2 ezer fős Európai Unió-haderő (köztük két magyar tiszt). A választás győztese Joseph Kabila lett, 45%-kal.

Természetföldrajz

Kongói Demokratikus Köztársaság (Kongói Demokratikus Köztársaság) Kinshasa Kinshasa Lubumbashi Lubumbashi Mbuji-Mayi Mbuji-Mayi Kisangani Kisangani Kolwezi Kolwezi Kananga Kananga Likasi Likasi Kongó Kongó Boma Boma Tshikapa Tshikapa Tanganyika-tó Tanganyika-tó Kasai Kasai Mbandaka Mbandaka Kikwit Kikwit K a t a n g a K a t a n g a Stanley Stanley Ruwenzori Ruwenzori Karisimbi Karisimbi Nyiragongo Nyiragongo Goma Goma K o n g ó - m e d e n c e Mweru Matadi Matadi Bukavu Bukavu Az ország domborzati térképe

Domborzat

Az ország nagy részét az esőerdőkkel borított, folyókban és peremhegységekben gazdag Kongó-medence alkotja. Ez dél fele fokozatosan emelkedő táblás vidékbe, a szavannás Shaba- (Katanga-) fennsíkba és a Mitumba-hegységbe megy át.

Az ország keleti határát a Közép-afrikai-árok alkotja (tszfm. 600-1400 m), amelynek peremén magasra kiemelt röghegységek (pl. Mitumba-hegység) jöttek létre. A Virunga-hegység ma is aktív vulkánjairól nevezetes.

Domborzatilag az ország területének

Legmagasabb pontja a keleti szélén a Rwenzori-hegységben található Stanley-hegy Margherita-csúcsa; 5109 m.

Vízrajz

Az ország vízrajzi tengelye a Lualaba és folytatásában a Kongó folyó, a Föld egyik legbővizűbb folyója. Jobb oldali mellékfolyói közül a Luapula, a Luvua, a Lukuga, az Aruwimi és az Ubangi, illetve az abba ömlő Uele a legnagyobbak. A bal oldali folyók közül a Kasai emelkedik ki.

Az ország keleti határán, a Közép-afrikai-árokban nagy, mély vizű tavak sorakoznak.

Legnagyobb tavai: Tanganyika-tó, Albert-tó (korábban Mobutu-tó), Mweru-tó, Kivu-tó, Edward-tó (korábban Rutanzige-tó), Mai-Ndombe-tó.

KépekAz Epulu-folyó az Okapi VadrezervátumbanAz Epulu-folyó az Okapi VadrezervátumbanA szavannaA szavannaA Virunga Nemzeti Park egy részeA Virunga Nemzeti Park egy részeA Kahuzi-Biéga Nemzeti Park bejárataA Kahuzi-Biéga Nemzeti Park bejárata

Éghajlat

Egyenlítő menti helyzete miatt az ország középső és északi részén trópusi esőerdő éghajlat uralkodik. Az éves csapadékmennyiség sok helyen meghaladja a 2000 mm-t, eloszlása egyenletes, csúcsértéke tavasszal és ősszel van. Az évi középhőmérséklet 24–25 °C, a napi és évi ingadozás csekély.

Az ország déli részét trópusi szavanna klíma jellemzi, a téli félévben 3-5 hónapos száraz évszakkal, 1000-1400 mm évi csapadékösszeggel. Az évi középhőmérséklet a magassággal együtt csökken, például a Katanga-fennsík 1250 m magas központi részén 19 °C.

Éghajlattáblázatok
Kinshasa éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)31,031,032,032,031,029,027,029,031,031,031,030,030,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C)21,022,022,022,022,019,018,018,020,021,022,021,020,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)135145196196159833301192221421358
Havi napsütéses órák száma1241401551501551201241551201551501241672
Forrás: BBC Weather


Kisangani éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)30,531,031,031,030,530,029,029,030,030,030,030,030,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)21,021,021,021,022,021,020,020,020,020,521,020,520,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)851201701801601051101601902202301001830
Forrás: wetterkontor.de


Goma éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)25,526,026,025,525,325,325,026,026,026,025,025,525,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)14,514,514,514,714,513,513,014,014,014,014,014,514,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)95851171201105530701201431401201205
Forrás: Climate-Data.org


Lubumbashi éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)26,726,527,027,026,025,025,027,530,531,529,027,027,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C)17,016,016,015,011,58,58,010,014,016,017,017,013,8
Átl. csapadékmennyiség (mm)2532572026040004371632571237
Forrás: www.worldclimateguide.co.uk, wetterkontor.de
Éghajlatváltozás

A Notre Dame-i Egyetem kutatói alapján a klímaváltozás miatt a Földön az egyik legsebezhetőbb ország és az éghajltváltozásra az egyik legfelkészületlenebb ország.

Környezeti problémák

A fő környezeti problémái közé tartozik az erdőirtás, az orvvadászat, a vízszennyezés, a talajerózió, a biodiverzitás csökkenése.

2000 és 2014 közötti adatok alapján az ország évente átlagosan 570 ezer hektár esőerdőt (0,2%) veszített az erdőirtás miatt.

Az egzotikus állatok vagy az elefántcsont kereskedelme miatt folytatott orvvadászat egyesek számára a szegénységből való kitörés egy útja, míg bizonyos lázadó csoportok számára a polgárháború anyagi finanszírozásának eszköze.

A bányászat miatti visszafordíthatatlan környezetkárosítás és vízszennyezés szintén folyamatos, komoly probléma. A 2021 aug.-i incidensben a Kongó mellékfolyóinak vízszennyezése 12 ember halálát és több ezer ember megbetegedését okozta.

Természetvédelem

Nemzeti parkjai Természeti világörökségei

A listán szereplők:

Javaslati listán szereplő parkok:

Növényvilág

A központi medence és az atlanti partvidék természetes növénytakarója a trópusi esőerdő. A déli és délkeleti vidékeken lombhullató erdő és nedves szavanna alkotja a természetes növénytakarót. A trópusi esőerdők több lombkoronaszintű, igen fajgazdag erdők óriásfái az álmahagónifák és az afromahagónifák, amelyek afrikai mahagóni néven kerülnek a faipar piacára. A peremvidékek felé haladva az örökzöld esőerdőket először félig lombhullató erdők, majd szavannaerdők váltják fel. A szavannaerdőket füves szavannák szegélyezik. A Kongó folyót galériaerdők kísérik, torkolatvidékén jellemzőek a mangrovemocsarak. Fontos termesztett növény az olajpálma.

Állatvilág

Állatvilága gazdag, mivel a trópusi esőerdőktől a szavannákig sokféle élőhely megtalálható. A ragadozók közül előfordul a panyókás sakál, a gepárd, a szervál, az oroszlán, a párduc és a foltos hiéna. A nagytestű növényevők jellegzetes képviselője az elefánt, a páratlanujjú patások jellemző faja a szélesszájú orrszarvú. A párosujjú patások közül él itt varacskos disznó, impala, tehénantilop, okapi, nagykudu.

Politika és közigazgatás

Palais de la Nation, az elnöki palota

A két alkotmány közötti interregnumot követően (2003–2006) a Kongói Demokratikus Köztársaságban a Harmadik Köztársaság Alkotmánya érvényes. Az alkotmány, melyet a 2005-ben tartott névszavazás fogadott el, és melyet Joseph Kabila elnök hirdetett ki, decentralizált, félelnöki köztársaságot alapít meg, melyben elvileg a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak szétválnak, a jogok megoszlanak a központi kormányzat és a tartományi kormányzatok között.

Kétkamarás nemzeti törvényhozás működik, egy 500 fős, öt évre közvetlenül megválasztott Nemzetgyűléssel, valamint egy 108 fős, tartományi gyűlések által választott szenátussal. A képviselők mandátuma öt évre szól.

Jogállamiság

A Freedom House 2022-es jelentése az országot a »nem szabad« kategóriába sorolta. A politikai rendszerét az elmúlt években megbénította a választási folyamat az elit általi manipulálása. Az emberek nem gyakorolhatják szabadon alapvető polgári szabadságjogaikat, és korrupció jellemző. A választási keretek a gyakorlatban nem biztosítják a választások átláthatóságát.

A szavazásokat erősen kritizálták a szavazók elnyomása és a választási csalások miatt. A katolikus egyház és a civil társadalmi koalíció, a Synergy of Citizen Election Observation Missions megfigyelői tömeges csalásokról és szabálytalanságokról számoltak be.

Az ellenzéki pártok és a civil társadalom gyakran kritizálja a Nemzeti Választási Bizottságot (CENI) és az Alkotmánybíróságot a függetlenség hiánya és az elnök támogatása miatt.

Politikai pártok

Több száz párt létezik, amelyek közül sok etnikai vagy regionális alapon szerveződik. A legtöbb azonban nem rendelkezik országos hatókörrel, működési képességük a gyakorlatban korlátozott. Az ellenzék vezetőit és támogatóit gyakran megfélemlítik, és korlátozzák őket, valamint a kampányhoz vagy nyilvános események szervezéséhez való jogukat.

Tartományok és területek

A Kongói Demokratikus Köztársaság 2005-ben született alkotmánya az országot 25 nagy önállósággal rendelkező autonóm tartományra és a fővárosi területre osztotta. Az egyes tartományok további körzetekre oszlanak. A tartományi felosztás az alkotmány elfogadásától számított 36 hónap múlva, vagyis 2009 februárjában lép teljes hatályba, pontosabban 2009. február 19-én.

A Kongói Demokratikus Köztársaság új tartományi felosztása
Tartomány Főváros
1. Kinshasa Kinshasa
2. Kongó-központi Matadi
3. Kwango Kenge
4. Kwilu Kikwit
5. Mai-Ndombe Inongo
6. Kasai Luebo
7. Lulua Kananga
8. Kelet-Kasai Mbuji-Mayi
9. Lomami Kabinda
10. Sankuru Lodja
11. Maniema Kindu
12. Dél-Kivu Bukavu
13. Észak-Kivu Goma
Tartomány Főváros
14. Ituri Bunia
15. Felső-Uele Isiro
16. Tshopo Kisangani
17. Alsó-Uele Buta
18. Észak-Ubangi Gbadolite
19. Mongala Lisala
20. Dél-Ubangi Gemena
21. Egyenlítői Mbandaka
22. Tshuapa Boende
23. Tanganyika Kalemie
24. Felső-Lomami Kamina
25. Lualaba Kolwezi
26. Felső-Katanga Lubumbashi

A korábbi felosztás szerinti 11 tartomány a következő volt:

A korábbi tartományi felosztásA korábbi tartományi felosztás
  1. Bandundu
  2. Alsó-Kongó
  3. Egyenlítői
  4. Nyugat-Kasai
  5. Kelet-Kasai
  6. Katanga
  7. Kinshasa
  8. Maniema
  9. Észak-Kivu
  10. Orientale tartomány
  11. Dél-Kivu

Védelmi rendszer

Népesség

Lakossága 2019-ben 86,8 millió fő.

Az ország népsűrűségi térképe, tartományok alapján (2010-ben) fő/km²:   > 100   75-100   50-75   25-50   15-25   < 15
KépekÖsszegyűlt emberek egy esküvőnÖsszegyűlt emberek egy esküvőnGyerekek a Mai-Ndombe-tónálGyerekek a Mai-Ndombe-tónálMongo (népcsoport) emberekMongo (népcsoport) emberekTemplom az ország nyugati részén, KanguTemplom az ország nyugati részén, KanguLubumbashi katedrálisaLubumbashi katedrálisaKatolikus apáca, BasankusuKatolikus apáca, BasankusuBaptista templom, VangaBaptista templom, VangaKishasa belvárosa, Boulevard du 30 JuinKishasa belvárosa, Boulevard du 30 JuinLubumbashi belvárosaLubumbashi belvárosaAsszonyok az ország keleti részén, WalunguAsszonyok az ország keleti részén, WalunguVidéki gyerekekVidéki gyerekek

Népességének változása

A népesség alakulása 1960 és 2019 között
Lakosok száma15 248 24618 378 18921 691 34626 357 40730 871 85539 257 29445 889 10055 590 83865 705 09386 790 567
1960196719731980198619931999200620122019
Adatok: Wikidata

Általános adatok

Az ország főként falusi népessége a keleti országrészben koncentrálódik, illetve az erdő zónától délre, amely az óceánhoz közeli Matadinál kezdődik és a fővároson, Kinshasán keresztül egészen Kelet-Kasai tartományig nyúlik. 2017-ben az ország lakosságának 43,5%-a élt városokban.

Legnépesebb települések

A Kongói Demokratikus Köztársaság legnagyobb városai népesség szerint (2023)
Kép Rang Város Tartomány Népesség Rang Város Tartomány Népesség Kép
Kinshasa 1. Kinshasa Kinshasa 7 785 965 11. Bukavu Dél-Kivu 225 389 Mbuji-Mayi
2. Lubumbashi Felső-Katanga 1 373 770 12. Mwene-Ditu Lomami 189 177
3. Mbuji-Mayi Kelet-Kasai 874 761 13. Kikwit Kwilu 186 991
4. Kisangani Tshopo 539 158 14. Mbandaka Egyenlítői 184 185
5. Masina Kinshasa 485 167 15. Matadi Kongó-központi 180 109
Lubumbashi 6. Kananga Lulua tartomány 463 546 16. Uvira Dél-Kivu 170 391 Kisangani
7. Likasi Felső-Katanga 422 414 17. Boma Kongó-központi 162 521
8. Kolwezi Lualaba tartomány 418 000 18. Butembo Észak-Kivu 154 621
9. Tshikapa Kelet-Kasai 267 462 19. Gandajika Lomami 154 425
10. Beni Észak-Kivu 232 000 20. Kalemie Tanganyika 146 974

Etnikai megoszlás

A lakosság 12 fő etnikai csoportból áll, ezeken belül 250 kisebb csoportot különböztetünk meg. A legnagyobb népcsoportok: bakongo, mongo, baluba, lunda, melyek bantu törzsek, és a lakosság 80%-át alkotják. A szudáni népcsoport alkotja a lakosság 18%-át, a fennmaradó 2% pedig nilóta.

A bantu népekre az alacsony, robusztus testalkat és a világosbarna bőr a jellemző. A szudániak magasabbak és sötétebb bőrűek, a legsötétebb bőrűek pedig a nilóták. Az országban egy-két százaléknyi pigmeus is található, ők a terület őslakói. A pigmeusok a negrid rasz, koiszan alrasszhoz tartoznak. Rendkívül alacsony termet, göndör haj és sárgásbarna bőr jellemzi őket.

A mintegy háromszáz nyelvet beszélő különböző etnikum közül a legjelentősebb a luba vagy lunda, 18 százalékos részesedéssel. Őket követik a mongók 16-17 százalék körüli arányukkal. Az ország névadói, a kongók 13 százalékos arányt képviselnek. Körülbelül a lakosság egy tizede ruhanda. Valamivel kevesebb arányban élnek itt rundik és ngalék. A kisebb csoportok közé tartoznak az azandék, a kubák vagy busongók, a hembák stb.

Nyelvi megoszlás

A fő bantu nyelvek az országban

Az ország hivatalos nyelve a francia. Franciaország után itt beszélnek a világon legtöbben franciául. Az OIF 2014-es jelentése szerint a lakosság 47% -a tud franciául írni és olvasni. A fővárosban, Kinshasában ekkor a lakosság 67%-a tud franciául olvasni és írni, 68,5% -a pedig érti és beszéli a nyelvet.

A lakosság több mint 200 különböző nyelven beszél egymás közt: lingala (50%), kikongo (30%), szuahéli (10%), chokwe, kituba stb.

A lingalát főleg Kinshasában és az Egyenlítői tartományban beszélik.

Vallási megoszlás

A lakosság nagy része vallásos és rendszeresen gyakorolja is hitét a templomok, mecsetek valamelyikében.

A vallásról eltérő adatú statisztikák születtek. A lakosság kb. 80–95%-a keresztény, a maradék muzulmán, törzsi vallású.

A római katolikusok aránya kb. 50%-os, míg a lakosság kb. 20%-a valamely protestáns keresztény felekezet híve.

A kereszténység és a hagyományos törzsi hiedelmek szinkretizmusából intézményesült egyházak jöttek létre (→ Afrikai Intézményesült Egyházak). Egyik legelterjedtebb, több millió hívőt számon tartó népi-vallási mozgalom a Simon Kimbangu „próféta” (1887–1951) által életre hívott kimbanguizmus (francia: Église kimbanguiste). Székhelye Nkamba városában van. A kereszténység alaptéziseiből indul ki. Hívei a politikától, az erőszak alkalmazásától való távolmaradást hirdetik, tartózkodnak az alkoholfogyasztástól, a dohányzástól, a tánctól.

A hagyományos törzsi vallásokban nagy szerepe van a különféle mágikus szertartásoknak és az ősök tiszteletének.

Szociális rendszer

Gazdaság

Általános adatok

Kinshasa belvárosának egy része (Június 30-a sugárút). Csak a belváros városias jellegű. Volframit és kassziterit-bányászok, Kailo, Maniema tartomány
KépekTűzifát gyűjtő emberekTűzifát gyűjtő emberekEgy fiú kecskéket terelEgy fiú kecskéket terelEmberek az olajpálma termésévelEmberek az olajpálma termésévelPiackép, BasankusuPiackép, BasankusuKenyeret szállító kerékpárosKenyeret szállító kerékpárosTájkép az ország keleti szélénTájkép az ország keleti szélénFutóbab-ültetvény North Kivu tartománybanFutóbab-ültetvény North Kivu tartománybanFöldművesek, North KivuFöldművesek, North KivuHalászok egy folyó zúgóinHalászok egy folyó zúgóinAz Inga-gátAz Inga-gát

A Kongói Demokratikus Köztársaság bővelkedik természeti erőforrásokban, gazdasága jelenleg két évtizednyi hanyatlás után a javulás jeleit mutatja. Az első (1996–1997) és második kongói háború (1998–2003) jelentősen csökkentette a hazai termelést, a kormány bevételeit, növelte az államadósságot, a harcok, az éhínség valamint a betegségek következtében több mint ötmillió ember vesztette életét.

A külföldi befektetők a konfliktus kimenetelét övező bizonytalanság és az infrastruktúra hiánya miatt elhagyták az országot. A helyzet csak 2002-ben javult, amikor a megszálló seregek nagy része kivonult Kongóból. A kormány a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal együttműködve gazdasági terveket dolgozott ki, Joseph Kabila elnök vezetésével pedig megkezdték a reformok végrehajtását.

Adósságállománya 2004-ben meghaladta a 11 milliárd  USD-t. Belgium a legfőbb külföldi támogatója, segélyezője.

Az életszínvonal nagyon alacsony.

A gazdaság jelenleg leggyorsabban fejlődő régiói közül is kiemelkedik Katanga, mely már a 20. század elejétől a terület meghatározó övezete. Létalapja a bányászat és a hozzá csatlakozó nehézipar. Az ország gazdaságilag legfejlettebb két körzete: Kinshasa környéke és Katanga.

A CIA World Factbookban 2012-ben publikált becslés szerint a mezőgazdaság 44%, ipar 23%, szolgáltatás 33% részben járul hozzá az ország bruttó hazai termékéhez (GDP). A GDP növekedése 2012-ben 7,1% volt.

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

A mezőgazdaság még mindig a lakosság 2/3-ának ad munkát.

Főbb termesztett növények: kávé, tea, banán, cukornád, olajpálma, kaucsuk, gyapot, kakaó, manióka, földimogyoró, gumós növények, kukorica, trópusi gyümölcsök.

Van ültetvényes gazdálkodás is, de ez főleg külföldi tulajdonban van.

Jelentős még a fakitermelés és a belvízi halászat.

Ipar

Az ipar leginkább az ásványkincsek feldolgozására épül. A Katanga és Kasai régiókban találhatóak a világ legnagyobb iparigyémánt-bányái, de a legértékesebb exportcikke a réz. Jelentős urán-, arany-, ezüst-, ón-, kobalt-, volfrám- és cinkbányászat is folyik az országban.

További fő ágazatok: fogyasztói termékek gyártása (műanyag, lábbeli, cigaretta), textilipar, élelmiszeripar, cementgyártás, a kereskedelmi hajók javítása.

Külkereskedelem

A nemzetközi kereskedelembe az ország elsősorban az ásványkincseivel és kitermelt fáival kapcsolódik be.

Legfőbb külkereskedelmi partnerei 2019-ben:

továbbiak: Szaúd-Arábia 6%, Dél-Korea 5% továbbiak: Ruanda 5%, Belgium 5%, India 5% Az országra jellemző egyéb ágazatok

Közlekedés

KépekA Nemzeti Közlekedési Vállalat székháza, KinshasaA Nemzeti Közlekedési Vállalat székháza, KinshasaBelvárosi utcakép, KinshasaBelvárosi utcakép, KinshasaUtca áradáskor KinshasábanUtca áradáskor KinshasábanBanánszállítás fatákolmányon (csukudu) az ország keleti részén, Észak-KivuBanánszállítás fatákolmányon (csukudu) az ország keleti részén, Észak-KivuÁruszállítás csukudunÁruszállítás csukudunCsónakok a Kongó folyó partjánCsónakok a Kongó folyó partjánFolyón való átkelésFolyón való átkelésVonat Kamina közelébenVonat Kamina közelében

A közlekedés elmaradott. A fontosabb közlekedési eszközök a légi-közlekedés mellett a vízi-közlekedés és a vasút. A háborúk alatt a vasutak, közutak jelentősen megsérültek. Az infrastruktúra gyengesége miatt, az országon autóval áthaladni gyakorlatilag nem lehet. Vidéken sokfelé ritkaságnak számít az aszfaltozott út és az esős évszakban az utak járhatatlanná válnak.

A közlekedési hálózat gerince a Kongó vízrendszerének hajózható vízi útja. A vasutak ennek csak kiegészítői, a folyók zuhatagait megkerülve biztosítják az összeköttetést a hajózható szakaszok között. Az utak az ország belsejét igen hiányosan kötik össze.

Légi

A tartományi székhelyek és a főváros között működő légijáratok a személyforgalmat gyorsan bonyolítják le, de a légijáratok biztonsági rendszerei fejletlenek, gyakoriak a balesetek.

Főbb repterek:

Vasút

Vízi

15 ezer km vízi út van az országban. Több itt a hajózható folyó, és több árut és személyt szállítanak vízen, mint Afrika bármely országában. A legfontosabb folyóparti kikötője az óceánhoz közeli Matadi, amely egyben igen fontos vasúti csomópont is. Kinshasa a legnagyobb belföldi kikötő Afrikában.

Telekommunikáció

Hívójel prefix 9O-9T, TN
ITU zóna 52, 47
CQ zóna 36

Kultúra

KépekDiákok egy iskolaterembenDiákok egy iskolaterembenFufu-készítés (egyfajta kenyér)Fufu-készítés (egyfajta kenyér)FafaragványFafaragványEgy gyermek banánlevélbe csavart manióka-kenyeret árulEgy gyermek banánlevélbe csavart manióka-kenyeret árulAsszony banánt visz a fejénAsszony banánt visz a fejénPoulet à la Moambé (csirke rizzsel)Poulet à la Moambé (csirke rizzsel)Lubumbashi Nemzeti MúzeumaLubumbashi Nemzeti Múzeuma

Hagyományosan az asszonyok gyakran csavarnak egy sálat a fejükre, élénk, színes ruhákat viselnek és a kisgyermeküket a hátukra kötik. A nők hosszú szoknyát viselnek, nadrágot szinte soha. A fővárosban, Kinshasában a fiatalemberek közt sokan drága, divatos, nyugati ruhákat hordanak, miközben szegényes körülmények között laknak. Íratlan szabály, hogy valaki minél jobban öltözött, annál több tiszteletet fog kapni. Továbbá ha valaki jól öltözött, több ajtó nyílik meg előtte társadalmilag és gazdaságilag is.

A nők hagyományos szerepe az otthoni, házimunkák és háztartási teendők ellátása, a tűzifa és az ivóvíz biztosítása, a piacra járás. A földművelésből a férfiak és nők egyaránt kiveszik a részüket. A városban élők nagy része termékeit árulja az utcán. A lányok feladata egy bizonyos idő után, hogy vigyázzanak a kisebb testvérekre. Sok gyermek kényszerül dolgozni iskola után saját maga és családja fenntartásáért: eladást, cipőtisztítást stb. vállalnak.

Vidéken előfordulhat, hogy egy férfinak több felesége is van, ez leginkább a falufőnökökre jellemző.

Közös étkezéseknél a nők először a férfiakat szolgálják ki, akik székeken ülve esznek. Miután a férfiak befejezték az evést, a nők és a gyerekek a földön ülve fogyasztják el a megmaradt ételt. Étkezéshez csak a jobb kéz használata jellemző, a bal kéz a személyes higiéniai célokra van fenntartva.

Sokan megfelelő végzettség nélkül praktizálnak orvosként. Ugyanakkor az országban kuruzslók, gyógyító emberek jellemzők, akik különféle praktikákkal gyógyítják az embereket. Helyi nevén mganga (nganga), aki egyféle ezermester: füves-ember, pszichológus, orvos, bűvész, varázsló. A mganga gyógyít, jövendőt mond, kiűzi a gonosz szellemeket a megszállottból. Sok ember fordul hozzájuk, mielőtt fontos vállalkozásba kezdene.

Sok más afrikai és ázsiai államhoz hasonlóan itt sem ritka, hogy a szülők előre megegyeznek gyermekük jövendőbelijének kilétéről. A szülők közötti szerződések által köttetett házasságok száma azonban visszaszorulóban van, főként a nagyvárosokban. Vidéken még bevett szokás, hogy a vőlegény a menyasszonyért cserébe tisztes összeget fizet a lány szüleinek.

Nem jellemző a nyugati típusú családi modell, az emberek – főként vidéken – a hagyományos afrikai nagycsaládos modellben élnek. A családok feje az adott nemzetség legidősebb férfi tagja. Egyes törzseknél (főleg a bakongóknál) fontos szerepük van a nagybácsiknak is. A gyermekeket anyai nagybátyjuk oktatja, szakmát tanít nekik, illetve ő felelős a fiatalok minél előnyösebb párválasztásának „koordinálásáért” is. Az idősek megbecsülése mindennél fontosabb.

Táncos ünneplés Basankusu katedrálisában - videó

Csodálni való a kongói emberek mérhetetlen jókedve: az élet egyszerűségét, természetességét tükrözi viselkedésük és a kommunikáció szerves része a nevetés. Tanulnivaló az itteni emberek hihetetlen kitartása, ereje, türelme és alázata. A kongóiak mind lelkileg, mind fizikailag meglepően erősek.

A helyiek úgy vélik, hogy a szegénység és a munkanélküliség, a betegségek miatt magas az emberek vallásos érdeklődése. Az úttestek mellett bódékon a "Jézus él", "Jézus megváltott", "Énekeljünk Jézusnak" stb. feliratok állnak. Szinte minden utcában található egy-egy templom, gyülekezeti sátor. Hétvégenként látványosan kiürülnek az utcák, az emberek templomokba mennek énekelni, nem egy-két órára, hanem szinte egy teljes napig. A templom egyszerre művelődési ház, a kikapcsolódás és a vallásgyakorlás helyszíne is.

Oktatási rendszer

A kongói oktatás négy szintje megegyezik az Európában is ismert tagolódással (óvoda, általános iskola, középiskola, felsőoktatás), amely az egykori gyarmattartó hatalom iskolarendszerének lemásolásából fakad.

Mivel szegény országról van szó sajnos, sok helyen nincsenek meg a normál oktatás feltételei, és a legtöbb család örül, ha gyermeke legalább az általános iskolát be tudja fejezni. A középiskolákban (Ecole Secondaire) kétszintű oktatás zajlik, a tanulók „alap”-, illetve „magasabb” képesítést, bizonyítványt szerezhetnek. Az egyetemre (Université – Instituts Supérieurs) jutás természetszerűen nagy presztízsértékkel bír ebben az erősen fejlődő országban.

Kulturális intézmények

Tudomány

Művészetek

Zene, tánc Zandé nyelvű dal xilofonnal előadva Kongóiak ütemet vernek és énekelnek a Kivu-tó egy kis hajóján
(videó)

Jellegzetes népi hangszerek a dobok különféle fajtái, a kordofon hangszerek (ilyenek pl. a citerák – a mvet, vályúcitera, hárfacitera, továbbá a líra), az idiofon hangszerek (ilyenek pl. a xilofon fajtái: a balafon, marimba; vagy a klávesz, a kalimba, a csörgők, a csengettyűk), az aerofon hangszerek (sípok, fúvós hangszerek).

A zenéléshez többnyire házilag készített csörgőket és dobokat használnak.

Népszerű kongói tánczenei műfaj a soukous (kongói rumba). A stílus az 1960–70-es években nagy népszerűséget nyert Afrika más országaiban is. Népszerű még a kwassa-kwassa és a ndombolo tánczene is.

Képzőművészet

Stílusterületek:

Hagyományok, néprajz

Gasztronómia

Az ételek alapanyaga általában a rizs, a manióka (kasszáva), burgonya, banán, jamgyökér, bab, mogyoró, cukornád, mangó, papaja, kókuszdió.

A helyiek mindennapi kenyere a fufu, egy kukoricalisztből és vízből készített, puliszkához hasonló köret, melyet különböző szószokkal fogyasztanak. Ilyen szósz például a padlizsános lecsó vagy a pondu (sóskához hasonló levélből készült pép).

Kedvelt, szinte mindennapi eledel a maniókagyökér, főzve, sütve, rántva és a főzőbanán kis karikákra vágva és megsütve. Sok halat, továbbá teknősbékát is fogyasztanak. Az egyetlen igazán elterjedt édesség a mikate-fánk.

Turizmus

Ajánlott utazási időszak: május-szeptember között (száraz évszak).

Kinshasa bűnözési mutatói igen magasak. Sötétedés után az országban sehol nem tanácsos egyedül sétálgatni.

Egészségügyi kockázatok

Az ide utazóknak szembe kell nézniük a jellegzetes trópusi betegségekkel, főként a maláriával.

Nagy az ebola veszély.

Sport

Labdarúgás

A Kongói Demokratikus Köztársaság labdarúgó válogatottja két alkalommal nyerte meg az Afrikai Nemzetek Kupáját. 1968-ban Ghána felett diadalmaskodott a nemzeti tizenegy 1-0 arányban, míg 1974-ben – Zaïre néven – Zambia válogatottját múlták felül. A Kongói demokratikus Köztársaság válogatottja – még Zaïre néven – első fekete afrikai csapatként jutott ki a világbajnokságra 1974-ben.

Olimpia

Ünnepek

Nemzeti ünnepek
Dátum Név
Január 1. Újév
Január 4. A mártírok napja
Május 1. A munka ünnepe
Május 17. Felszabadulás napja (1997)
Június 30. Függetlenség napja (1960)
Augusztus 1. A szülők napja
November 17. A fegyveres erők napja
December 25. Karácsony
December 30. Szent Pál-nap

Jegyzetek

  1. ↑ United Nations Department of Economic and Social Affairs
  2. ↑ Worldometers
  3. ↑ Worldometers 2022
  4. ↑ a b 2012., Forrás: CIA
  5. ↑ PPP, 2012. , Forrás: CIA
  6. ↑ a b szerk.: Laczkó Krisztina, Mártonfi Attila: Helyesírás. Budapest: Osiris (2006) 
  7. ↑ Magyar helyesírási szótár: a magyar helyesírás szabályai tizenkettedik kiadása szerint. 2017. ISBN 978-963-05-9823-1 Hozzáférés: 2023. november 21.  
  8. ↑ Samir Tounsi: DR Congo crisis stirs concerns in central Africa, 2018. június 6. . (Hozzáférés: 2018. június 6.)
  9. ↑ Robyn Dixon. „Violence is roiling the Democratic Republic of Congo. Some say it's a strategy to keep the president in power”, Los Angeles Times , 2018. április 12.. (Hozzáférés ideje: 2018. június 8.) 
  10. ↑ a b c d CIA World Factbook
  11. ↑ István Tótfalusi: Kiejtési szótár: idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése. 1. kiadás. 2006. = A magyar nyelv kézikönyvei, ISBN 978-963-7094-28-6 Hozzáférés: 2023. november 24.  
  12. ↑ http://www.kalasnyikov.hu/dokumentumok/orszagismerteto_kongo.pdf
  13. ↑ What happening in the Congo? Archiválva 2011. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben angol nyelvű forrás
  14. ↑ Conflict Minerals angol nyelvű rövidfilm a YouTube-on.
  15. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  16. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  17. ↑ Tantálbányászat. . (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  18. ↑ a b c Országok lexikona A-Z, 2007
  19. ↑ a b c Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
  20. ↑ Dem. Rep. of the Congo | ND-GAIN Index. gain-new.crc.nd.edu. (Hozzáférés: 2022. július 29.)
  21. ↑ (2017. február 1.) „Using spatial statistics to identify emerging hot spots of forest loss”. Environmental Research Letters 12 (2), 024012. o. DOI:10.1088/1748-9326/aa5a2f. ISSN 1748-9326.  
  22. ↑ „Elephant Poaching on Rise in Resistance Army Stronghold in Democratic Republic of Congo”, Scientific American. (Hozzáférés ideje: 2018. október 18.) (angol nyelvű) 
  23. ↑ Suspension of Chinese miner for pollution in DRC points to wider problem (amerikai angol nyelven). Mongabay Environmental News, 2022. június 1. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
  24. ↑ Bonoboincongo.com
  25. ↑ a b c d e f g h i j k l Democratic Republic of the Congo: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
  26. ↑ ENSZ
  27. ↑ a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/cg.html
  28. ↑ https://www.worldometers.info/world-population/democratic-republic-of-the-congo-population/
  29. ↑ a b c Navigátor Világ Atlasz Afrika II. rész Kossuth kiadó 2011.
  30. ↑ Organisation internationale de la Francophonie. La langue française dans le monde 2014 . Paris: Éditions Nathan, 17. o. (2014. április 17.). ISBN 978-2-09-882654-0. Hozzáférés ideje: 2021. július 31.  
  31. ↑ Organisation internationale de la Francophonie. La langue française dans le monde 2014 . Paris: Éditions Nathan, 30. o. (2014. április 17.). ISBN 978-2-09-882654-0. Hozzáférés ideje: 2021. július 31.  
  32. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2015. június 7.)
  33. ↑ http://www.pewforum.org/2012/12/18/table-religious-composition-by-country-in-percentages/
  34. ↑ http://www.origo.hu/vilagkorul/20080919-kinshasa-iwiw-a-vilag-korul.html
  35. ↑ a b c d e f g h i Besenyő János: Országismertető: Kongói Dem. Közt., 2010
  36. ↑ a b A Kongói Dem. Közt. a CIA World Factbookban. . (Hozzáférés: 2008. november 27.)
  37. ↑ Máth Dávid: Országok, amiket ne akarj autóval körbejárni (magyar nyelven). men.hu, 2013. február 4. . (Hozzáférés: 2013. február 27.)
  38. ↑ http://www.everyculture.com/Bo-Co/Democratic-Republic-of-the-Congo.html
  39. ↑ Derek és Julia Parker: Természetfeletti jelenségek atlasza, 1991.
  40. ↑ Világjáró utazási magazin, 2006. dec. - 2007. jan.
  41. ↑ http://doksi.hu/get.php?order=DisplayPreview&lid=19479&p=10
  42. ↑ http://arthistoryresources.net/ARTHafrica.html
  43. ↑ Világjáró magazin, 2006.12-2007.01
  44. ↑
  45. ↑ „Zaire: akik tényleg az életükért játszottak”, index.hu, 2010. május 11. (Hozzáférés ideje: 2019. április 24.) 
  46. ↑ A függetlenségi harcok során elhunytak emléknapja

További információk

Commons:Category:Democratic Republic of the Congo A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Demokratikus Köztársaság témájú médiaállományokat.
Afrika országai
  Dél-Afrika
  Észak-Afrika
  Kelet-Afrika
  Közép-Afrika
  Nyugat-Afrika
Függő területek
Vitatott státusú területek
  • 1 Az Egyesült Királyság külbirtoka    2 Franciaország külbirtoka    3 Spanyolország külbirtoka    4 Portugália külbirtoka
Afrikai országok történelme
Az Afrikai Unió tagállamai
A Frankofónia (La Francophonie)
Tagok Albánia ·  Andorra ·  Belgium ·  Benin ·  Bissau-Guinea ·  Bulgária ·  Burkina Faso ·  Burundi ·  Comore-szigetek ·  Csád ·  Dominikai Közösség ·  Dzsibuti ·  Egyenlítői-Guinea ·  Egyiptom ·  Elefántcsontpart ·  Észak-Macedónia ·  Franciaország ·  Gabon ·  Ghána  ·  Görögország ·  Guinea ·  Haiti ·  Kambodzsa ·  Kamerun ·  Kanada ·  Kongói Demokratikus Köztársaság ·  Kongói Köztársaság ·  Közép-afrikai Köztársaság ·  Laosz ·  Libanon ·  Luxemburg ·  Madagaszkár ·  Mali ·  Marokkó ·  Mauritánia ·  Mauritius ·  Moldova ·  Monaco ·  Niger ·  Örményország ·  Románia ·  Ruanda ·  Saint Lucia ·  São Tomé és Príncipe ·  Szenegál ·  Seychelle-szigetek ·  Svájc ·  Togo ·  Tunézia ·  Vanuatu ·  Vietnám ·  Zöld-foki Köztársaság
Részt vevő államok Ciprus ·  Egyesült Arab Emírségek  ·  Katar  ·  Koszovó  ·  Szerbia  ·  Új-Kaledónia
Megfigyelők Argentína ·  Ausztria ·  Bosznia-Hercegovina ·  Costa Rica ·  Csehország ·  Dél-Korea ·  Dominikai Köztársaság ·  Észtország ·  Gambia  ·  Grúzia ·  Horvátország ·  Írország  ·  Lengyelország ·  Lettország ·  Litvánia ·  Magyarország ·  Málta  ·  Mexikó  ·  Montenegró ·  Mozambik ·  Szlovákia ·  Szlovénia ·  Thaiföld ·  Ukrajna ·  Uruguay
Az Egyenlítő
Országok
AfrikaSão Tomé és Príncipe · Gabon · Kongói Köztársaság · Kongói Demokratikus Köztársaság · Uganda · Kenya · Szomália
ÁzsiaIndonézia
AmerikaEcuador · Kolumbia · Brazília
Vizek
AfrikaGuineai-öböl · Viktória-tó
ÁzsiaIndiai-óceán · Karimata-szoros · Makassari-szoros · Tomini-öböl · Maluku-tenger · Halmahera-tenger
Kontinenshez nem köthetőkAtlanti-óceán · Csendes-óceán
Nemzetközi katalógusok