Zsófia magyar királyi hercegnő (1136–1161)

Ma a Zsófia magyar királyi hercegnő (1136–1161) olyan téma, amely minden korosztály és társadalmi réteg figyelmét felkeltette. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától kezdve a politikára és a társadalomra gyakorolt ​​hatásáig a Zsófia magyar királyi hercegnő (1136–1161) ma visszatérő és releváns témának bizonyult. Mivel a technológiai fejlődés folyamatosan változtatja a Zsófia magyar királyi hercegnő (1136–1161)-el való interakciónkat, és a hírek és információk folyamatos áramlása továbbra is befolyásolja a témával kapcsolatos felfogásunkat, fontos, hogy közelebbről megvizsgáljuk, hogyan vált a Zsófia magyar királyi hercegnő (1136–1161) olyan döntő fontosságúvá mindennapi életünkben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Zsófia magyar királyi hercegnő (1136–1161) különböző oldalait, és megvizsgáljuk életünkre és a minket körülvevő világra gyakorolt ​​hatását.

Ez a szócikk II. Béla magyar király leányáról, az admonti apácáról szól. Hasonló címmel lásd még: Zsófia magyar királyi hercegnő (egyértelműsítő lap).
Zsófia magyar királyi hercegnő
Született1136. november 3.[1]
nem ismert
Elhunyt1161 után
Admont
Állampolgárságamagyar
SzüleiIlona magyar királyné
II. Béla magyar király
Foglalkozásaapáca
Tisztségehercegnő

Árpád-házi Zsófia magyar királyi hercegnő (1136. november 3. – Admont, Stájerország, 1161 után) Árpád-házi magyar hercegnő, II. Béla király és Ilona szerb hercegnő leánya, II. Géza, II. László és IV. István húga.

Élete

Zsófia 1136. november 3-án született II. Béla és a szerb Ilona ötödik gyermekeként. Hároméves korában, 1139-ben eljegyezték III. Konrád német-római császár Henrik-Berengár (élt 1137-1150; lásd ) nevű fiával. A kor szokása szerint még ugyanebben az évben a német császári udvarba vitték. Ott azonban kegyetlen és megalázó bánásmódban részesült; majd pedig miután eldőlt, hogy III. Konrád politikai okokból mégsem őt szánja fia hitvesének, 1146-ban az admonti bencés kolostor apácarészlegébe (ma Stájerország, Ausztria) zárták. Zsófia nagyon megkedvelte a női közösséget, s bár bátyja, II. Géza többször is megpróbálta hazainvitálni, de eredménytelenül. A zárdába vonulásával kapcsolatos levelezése fennmaradt.[2] Admontban apácaként fejezte be életét.

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC17155/17419.htm
  2. ↑ Makkai László - Mezey László: Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Budapest, 1960. Gondolat Kiadó. 111-114.

Források, további információk