Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Zichy Henrik (főispán)-et, amely ma nagyon releváns téma. A Zichy Henrik (főispán) egy olyan fogalom, amely nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, a tudománytól a politikáig, beleértve a kultúrát és általában a társadalmat is. A következő néhány sorban elemezzük a Zichy Henrik (főispán) különböző aspektusait, jelentőségét a mai világban, és a körülötte forgó vitákat. Ennek a cikknek a célja, hogy rávilágítson a Zichy Henrik (főispán)-re, és olyan áttekintést nyújtson, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse annak hatókörét és következményeit. Kétségtelenül a Zichy Henrik (főispán) olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és érdemes részletesen tanulmányozni.
Zichy Henrik | |
![]() | |
Az ország tükre 1862. 168. l. | |
Született | 1812. november 4. Pozsony |
Elhunyt | 1892. június 26. (79 évesen) Füles |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Festetics Julianna Zichy Károly |
Foglalkozása | császári és királyi kamarás, főispán, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos, a főrendiház tagja |
Tisztsége | |
Iskolái | Győri Királyi Akadémia Jogi Kar (–1832) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Zichy Henrik témájú médiaállományokat. | |
Zichy Henrik (Pozsony,[1] 1812. november 4. – Füles, 1892. június 26.) gróf, császári és királyi kamarás, főispán, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos és a főrendiház tagja.
Zichy Károly gróf volt Moson megyei főispánnak, főkamarásnak és tolnai gr. Festetich Juliának fia. Az anyai nagyszülei gróf tolnai Festetics György (1755–1819), földbirtokos, a keszthelyi Georgikon alapítója és jakabházi Sallér Judit (1766–1829) voltak. Bátyja Hermann grófnak, a volt udvari kancellárnak. Tanulmányai befejeztével egy ideig mint Moson vármegye első alispánja szerepelt. 1842-ben táblai bíró, utóbb Moson vármegye főispánja lett, mely állását a magyar kormány alatt is megtartotta 1849-ig. Ez időtől fogva kiválóan gazdaságának élt; részt vett több magyar vállalatban és az osztrák magyar államvasút igazgató tanácsosa volt, ez állásáról azonban lemondott. A főrendiház ülésein 1861-től élénk részt vett és a polgári házasság, valamint a főrendiházi reform tárgyalásakor felszólalt. Tagja volt a közgazdasági, pénzügyi, a függő államadósságokat ellenőrző bizottságoknak és a delegációnak. Már 1836-ban nyerte a kamarási méltóságot, 1866-ban pedig a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki Ferenc József. Neje Meskó Irén báróné volt. A Magyar Történelmi Társulatnak alapító tagja volt.
Cikkei: Magyarország anyagi érdekei (folyóirat) (1865. Észrevételek a javított vámtarifaterv némely pontjára.); Gazdasági L. (1869. 46. A stockholmi gazdasági kiállítás.)